sci-fi

Az ősi tudomány lexikonából: „reprózium” –

a Reinsberg/Einstein – Podolsky – Rosen-effektus,

illetve a hatás elvén működő berendezés. A reprozív

részecskepárok, amelyeket a kvantumbizonytalanság

tart össze, azonnali kölcsönhatásban maradnak,

attól függetlenül, mekkora távolság választja el őket egymástól.

Semmi sem tud gyorsabban mozogni a fénynél –

csak az információ.

Ez pedig teljességgel elegendő.

-          109. o.

2013. június 9-én, vasárnap hunyt el Iain M. Banks, skót szépíró, sci-fi szerző. Áprilisban jelentette be, hogy előrehaladott rákbetegséget diagnosztizáltak nála. Még kézbe vehette legújabb regényének nyomtatott változatát, mely június 20-án kerül a nagyközönség elé és amelyben visszaköszön saját élethelyzete is.

01. A regény narrációja – a klasszikus cyberpunk szövegekkel ellentétben – egyes szám első személyben íródik.

02. Négy szereplő szemszögéből ismerhetjük meg az eseményeket, mindegyik fejezetben más-más karakteréből.

03. Dramatis Personae: Kendra, lemorzsolódott bölcsészhallgató, fotóművész; Lerato egy multicég programozója, él-hal a felfordulásért; Tendeka lázadó aktivista, raszta „szabadságharcos”; Toby léhűtő blogger, bérjátékból tartja fenn magát.

04. A fejezetek nyelvi megformálása mindig aszerint változik, éppen kinek a szemszögéből látjuk az eseményeket.

„Először az emlékezet vész el, a nem pusztuló maradványokat pedig, a szándékos anyagkonfigurációkat... vajon ki fejti meg? Régészeknek nevezik őket, pedig valójában a múlt építőmesterei, a titkok  művészei.”

A lengyel szerző, Jacek Dukaj rövid regénye először 2002-ben látta meg a napvilágot egy antológia részeként. Azóta több nyelvre, többek közt angolra is lefordították a nemzetközileg is egyre elismertebb író munkáját. A magyar kiadás a Typotex Kiadónak köszönhető, Science is fiction sorozatának darabjaként jelent meg 2012-ben.

A kortárs lengyel science-fiction kiemelkedő alakjának művei jellemzően két kérdéskör köré csoportosulnak. Az egyikben alternatív történelmet mesél el, a másikba futurológikus művek sorolhatók, melyben a Föld egy-egy lehetséges jövőképét kutatja, és festi meg. A Zuzanna és a világmindenség emez utóbbi kategóriába sorolható. Története csupán pár évtizeddel jár mai korunk előtt, viszont egy teljesen más, egy teljesen új valóságot tár elénk.

2012. június 5-én hosszas betegeskedés után, ám békésen hunyt el kaliforniai otthonában Ray Bradbury, a sci-fi irodalom vitathatatlanul egyik legnagyobb alakja. Halálhírét szerdán jelentette be egyik lánya.

Olyan nagyhatású szövegei mellett, amilyen a Fahrenheit 451 vagy a Marsbéli krónikák, filmforgatókönyveket is írt, többek között Alfred Hitchcocknak is. Számos kitüntetése közül kettőt szeretnék kiemelni: az Amerikai Science Fiction Írók Szövetsége a nagymesterének nevezte ki; valamint elneveztek róla egy aszteroidát.

Két friss hírünk van, ami érinti az oldalt:

Arthur C. Clarke minden ember közül a legmenőbb, akik valaha is tollat ragadtak, hogy tudományos-fantasztikus regényeket írjanak. Két érdekesség vele kapcsolatban: ő volt az első ember, aki publikálta arra vonatkozó elképzelését, hogy az űrbe telepített műholdakkal világméretű tévéadást lehetne közvetíteni, 1945-ben. A műholdakat geostacionárius pályára kell állítani, így pont annyi idő alatt kerülik meg a Földet, amennyi a Föld forgási ciklusa – vagyis a bolygó felszínéről úgy tűnik, hogy a műhold nem mozdul, a jel tehát mindig eléri a vevőt.

Mivel 1962-ben állították pályára az első (kereskedelmi) távközlési műholdat, ki lehet találni, hogy milyen volt az ötlet fogadtatása. Senki nem vette komolyan, noha később – tudományos körökben – megkapta a megérdemelt elismerést. Ennél sokkal kellemetlenebb, hogy nem tudta szabadalmaztatni az ötletét, mivel két működő műholdat kellett volna az akkori törvények alapján bemutatnia a szabadalmi hivatalban. Ez az oka annak, amiért később kénytelen volt megírni a Hogyan vesztettem egymilliárd dollárt szabadidőmben című cikkét. Bár milliárdos nem lett, a tiszteletére a geostacionárius pályát Clarke-pályának nevezik.

A másik érdekes tény: 2008. március 19-én bekövetkezett haláláról a világ nagyobbik része 2008. március 18-án értesült, azaz az előző napon. Srí Lankán – az időzónák miatt – ugyanis halála bekövetkeztekor már „másnap” volt.

2011. november 21-én, 85 éves korában elhunyt Anne McCaffrey sci-fi írónő. Ő volt az első női iró, akit Hugo és Nebula díjjal is kitüntettek. Sci-fi szerzőként az egyik első volt, akinek a könyve fölkerült a New York Times bestseller listájára. 2006 óta a Science Fiction Hall of Fame beiktatott tagja.

Őszinte gratuláció az SFportálnak!

A legnagyobb magyar sci-fi portál a Budapest Bank Valóraváltó pályázatát nyerte meg, amely 1 millió Forintos támogatást jelent. Az SF portál ezt arra fordítja, hogy egy magyar sci-fi antológiát és egy magyar sci-fi regényt jelentessen meg angol nyelven e-könyv formájában, ezzel mutatva be a magyar sci-fit a nemzetközi olvasóközönségnek.

Miyazaki Jun nyilatkozata szerint a következő lépés egy tiszta, átlátható pályázat kiírása lesz, ahol a magyar sci-fi szerzők legjobb írásai fognak megmérettetni.