Sandman

Jelenlegi hely

Az álmaink ura – Gaiman 60

Szerző Próza Nostra On the

Neil GaimanKi gondolta volna, hogy egyszer ilyesmire is sor kerül: a brit fantasztikum rocksztárja, a nagy mesélő, Neil Gaiman ma ünnepli a 60. születésnapját. Szép, kerek évforduló, ami remek lehetőség arra, hogy újra beszéljünk róla, miért is ő az egyik ma élő legizgalmasabb és legkedveltebb fantasyíró nemcsak az Egyesült Királyságban, de bárhol a világon. Történetei, legyenek azok regények, novellák, képregények vagy forgatókönyvek, sokunknak kedvencei, és meghatározzák, hogyan gondolunk a fantasztikumra, vagy tekintünk magára a világra. Innen is köszönünk mindent, hálából pedig a szerkesztőségünk ebben a cikkben zengi dicsőségét Gaiman nevének és műveinek.
 

Rusvai Mónika

Neil Gaiman szövegeivel egyetemistaként találkoztam először. Anglisztika mesterképzésre jártam, és már kezdtem unni, hogy ha fantasztikummal akarok foglalkozni, de szeretném, hogy komolyan vegyenek az egyetemen, akkor számomra csak a Beowulf és más középkori szövegek maradnak. Aztán egy populáris kultúra szemináriumra elolvastam a Coraline-t, és lenyűgözött, hogy egy nyelvileg egészen egyszerű szövegbe mennyi titkot lehet elrejteni. Minden mondat ajtó volt számomra, amely sötét, ám mégis borzongatóan ismerős világokba vezet. Bár később más műveit is elolvastam, máig Gaiman kidult regényei állnak hozzám legközelebb. Nagyon szeretem A temető könyvének néha kissé morbidba hajló, mégis gyermeki őszinteségét. A Csillagport is többször újraolvastam már minden tündérhagyományt felforgató ironikus humoráért. A számomra legkedvesebb Gaiman-regény azonban egyértelműen az Óceán az út végén. Ez a történet kézzelfoghatóvá változtat minden gyermekkori félelmet, miközben finoman egybemossa a mágikus és a hétköznapi világot. Ma már irodalmárként is foglalkozom Gaiman munkásságával, néhány hete pedig én tartottam órát egyetemi hallgatóknak a Coraline-ból. A kör bezárult. Köszönöm Neil Gaimannek, hogy segített visszatalálni a fantasztikumhoz, és kívánom, hogy még sok nagyszerű szöveggel gyarapítsa kiemelkedő munkásságát.

A történetek csillogó szemű mestere (Neil Gaiman Sandman-sorozata)

Szerző makitra On the

SandmanDisclaimer: a sorozatnak csak 4 kötete jelent meg magyarul, így elsősorban az angol címeket használtam; ahol van, ott a magyar cím zárójelben szerepel. Egy közel harmincéves sorozat esetében nehéz spoilerekről beszélni, de relatív hazai ismeretlensége miatt jelzem, hogy a történet bizonyos fordulópontjait, rejtélyeit érinti a cikk.

Gene Wolfe írta az egyik kötet előszavában, hogy Sandman valójában Neil Gaiman. Mikor immáron sokadjára megpróbáltam befejezni a sorozatot (ami nem azért tartott sokáig, mert nem tetszett, hanem mert nehéz volt ennyit angolul olvasnom), én is erre gondoltam (még Wolfe gondolatainak elolvasása előtt, de hát ezt már senki nem fogja elhinni nekem, mert én nem jelentem meg nyomtatásban). És nem csak azért, mert az Álomúr maga is úgy néz ki a képregény világában, mint a szerző, fekete, kócos loboncával és csillogó szemével. A Sandman-saga, illetve maga Morfeusz annak megtestesülése, amire Gaiman egész munkássága épül: a történeteknek és a történetek újraalkotásának.

És lészen nagy kiáltás egész Pokolnak földjén! (Clive Barker – A vér evangéliuma)

Szerző makitra On the

Clive Barker: A vér evangéliumaJason Vorhees, Freddie Krueger és Pinhead – a nyolcvanas évek horrorjainak kultikus rosszfiúi. A magam részéről késes barátunk rémálmai voltak a legnyomasztóbbak, de a Hellraiser rosszfiúja volt a legigézőbb.  Ez utóbbi talán nem is félelmetes, sokkal inkább egy csábító démon, akire iszonyúan kíváncsi vagy. Clive Barker és kollégái a filmsorozat későbbi részeivel egy egészen korrekt mitológiát dolgoztak ki a cenobitákhoz, amit most a karakter atyja egy újabb elemmel egészített ki.

A vér evangéliumában Barker két saját univerzumát dolgozta egybe: nem csak Pinheadet, hanem nyomozó hősét, Harry D’Amourt is beemelte a történetbe, és egyúttal ki is bővítette korábban alkotott világegyetemét. Részletesen megismerhetünk egy szellemekkel terhes emberi és a mindennapos problémákkal teli pokoli világot – bármilyen hihetetlennek, mégis igaznak tűnik, hogy ha te is a része vagy, akkor az Alvilág is csak egy nyomasztóan kopár hely, de egyúttal mégiscsak az otthonod. Ugyan nem ez a központi elem, mégis leginkább ez a gondolat és a csodásan érzékletes leírások azok, amelyek kiemelik a regényt a hétköznapi horrortörténetek közül. Önmagában ugyanis inkább csak egy hatásos, összességében azonban nem túl emlékezetes alkotásnak bizonyult.

A történet kifejezetten izgalmasan indul: valaki elkezdi legyilkolni a világ nagyhatalmú varázslóit. Valaki, aki megállíthatatlan, meg- és legyőzhetetlen, velejéig gonosz… Hamar kiderül, hogy kedvenc szadomazochisztikus démonunk az, terveiről azonban eleinte fogalmunk sem lehet. Ahogyan nem tud semmit a túlvilági magánnyomozó sem, aki mintegy véletlenül fut bele szöges fejű barátunkba. Pinhead hovatovább személyes evangélistájának kéri fel a nyomozót, akinek ehhez egyáltalán nem fűlik a foga. Vissza is utasítaná a felkérést, de a cenobita elrabolja egy barátját, így kénytelen szó szerint Pokolra menni a megmentéséért.

 

Gaiman jól bevált receptje (Neil Gaiman - Óceán az út végén)

Szerző stv On the

Óceán az út végén

Neil Gaiman szövegeivel kapcsolatban ma már epitheton ornansként működik a ’kultikus’ kifejezés. A szerző neve pedig egyre ismerősebben cseng a fantasyirodalomért rajongók népes táborán kívül is, köszönhetően annak az egyszerű ténynek, hogy Neil Gaiman kiváló író. Az ő neve is példaként szokott szerepelni abban a listában, amit mantraszerűen szokás ismételgetni valamilyen apológiai kényszer hatása alatt, amikor a „zsánerirodalom” és a „kanonikus irodalom” végtelenül unalmas és jobbára terméketlen szembeállítása terítékre kerül.

Gaiman az Amerikai istenek című regényének megjelenése óta a fantasyirodalom rocksztárja, jóllehet már e könyv megjelenése előtt is jelentős olvasóközönsége volt és fontos szövegeket vetett papírra, főleg kisprózában, illetve ő írta a formabontó Sandman képregénysorozatot is. A jóval szélesebbkörű ismertséget azonban ez a többszörös díjnyertes nagyregény hozta meg neki.

Odaát (Neil Gaiman - Amerikai istenek)

Szerző The Imp On the

Amerikai Istenek (Agave)

 

„– Ezért van az, hogy Amerika pontos középpontja – vonta le a tanulságot Nancy úr, amikor behajtottak Mississippi állam Humansville városába (1804 lakos) – egy apró, elvadult park, egy üres templom, egy lepusztult motel.

– Sertéstelep – mondta Csernobog – Az előbb azt mondtad, hogy Amerika igazi középpontja egy sertéstelep.

– De nem erről van szó – felelte Nancy úr. – Hanem arról, mit gondolnak az emberek. Az egész csak kitaláció. Ezért fontos. Az emberek kizárólag a kitalált dolgokért harcolnak.”

 

Neil Gaiman tipikusan az a figura a kortárs populáris irodalomban, akinek a hatását nem lehet elégszer kiemelni, és akinek nem győzünk elégszer hálát adni az eddigi tevékenységéért, ugyanis nemcsak saját munkái felettébb népszerűek, de az általa ihletett filmek, sorozatok és képregények is őriznek valamit Gaiman zsenialitásából. Aki nem olvasott még semmit tőle az is könnyen találkozhatott valamelyik munkájával, vagy akárcsak annak hatásával. Erre tökéletes példa a Supernatural-t jegyző Eric Kripke azon kijelentése, miszerint Gaiman szövegei voltak a legnagyobb hatással a Winchester testvérek történetére.

A Próza Nostra olvasói számára leginkább a Sandman révén lehet ismerős a szerző, akinek a 2001-ben publikált Amerikai Istenek hozta meg az igazi világsikert, valamint a Hugo és Nebula díjat (több más díj között). A magyar fordítás viszonylag hamar megszületett, ezen bejegyzés aktualitását mégis az adja, hogy Agave 2012-ben jelentette meg a 10. évfordulós bővített kiadványt, amiben az eredeti szöveget egy írói előszó, valamint jó néhány plusz sor egészíti ki. Összességében elmondhatjuk, hogy aki eddig nem olvasta az jóval többet kap az első kiadásnál, aki pedig igazi rajongó annak kötelező kiegészíteni könyvespolcát a szülinapos kiadvánnyal, a regény pedig egyébként is hiánycikk volt már a hazai könyvpiacon.

Folytatódik a Sandman

Szerző stv On the

SandmanA július 12 és 15. között San Diegoban megrendezett Comic-Con-on jelentette be Neil Gaiman a kultikus Sandman alkotója, hogy a képregény megjelenésének 25. évfordulója alkalmából 2013-ban új Sandman kötet jelenik meg. Gaiman sorozatának utolsó része 2006-ban jelent meg, most pedig - úgy tűnik - folytatódni fog.

A Sandman az egyetlen képregény, amit Word Fantasy Díjjal jutalmaztak.

Magyarul a Cartaphilus kiadó gondozásában jelennek meg a kötetek, a 3. részről egy villám ajánlót már közöltünk itt a Próza Nostrán, ide kattintva elolvasható.

A képregény új részét, csakúgy mint az előzőeket, a DC Comics adja ki.

(Forrás: comicsbeat.com)

Benyomások I. (Neil Gaiman: Sandman 3.)

Szerző stv On the

Sandman III - ÁlomországEgy barátommal van egy fura szokásunk. Amikor megajándékozzuk egymást születésnapunkon vagy karácsonykor, általában könyvet adunk a másiknak. (Ez még nem a fura rész.) Mivel szeretünk egymással évődni, ezért általában egy könyvsorozat első részét vesszük meg a másiknak, aminek lehetőleg akad 12 további kötete.

Barátom - módszerünket tovább fejlesztve - idén a Sandman képregénysorozat 3. részét adta nekem születésnapomra, tudván tudva, hogy az első kettő sincs még meg.

Amellett, hogy felírhatom a megvenni valók listájára immár a Sandman sorozatot is, telitalálat volt részéről az ajándék.