Puska Veronika

Jelenlegi hely

Decemberi Próza Nostra beszélgetések

Szerző Próza Nostra On the

ViTa-est - Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019

ViTa-est – Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019

Génszerkesztett madarak, emlékektől betépő fiatalok, lelkekre éhes bánya, menekülő szörnyek, esőmágia, valóságból kifakuló emberek, farkasok, polipok és macskák: a tavaly indult antológiasorozat idei kötetében tizenhat különös és izgalmas novella található ismert és új szerzőktől.

 

A GABO Kiadó antológiája izgalmas keresztmetszetét nyújtja a magyar fantasztikumnak, amin keresztül nemcsak azt tudhatjuk meg, mik foglalkoztatják az írókat, hanem megismerhetünk új hangokat és új perspektívákat is. Az idei utolsó ViTa-esten a kötet szerzőivel és összeállítóival beszélgetünk a novellákról és a hazai sci-fi és fantasy helyzetéről.

Akik velünk lesznek: Alexandrov Anna, László Zoltán, Molnár B. Gábor, Puska Veronika, Sereg Gitta, Szarvas Szilvia, Tallódi Júlianna, Vincze Dorottya

Puska Veronika: Madárról madárra (Arany 200 – Balladaremix: 2. helyezett)

Szerző Próza Nostra On the

Zichy Mihály: HídavatásAugusztus és szeptember folyamán közzétesszük az oldalon az Arany 200 – Balladaremix című novellapályázatunkon dobogós helyezést elért szövegeket. Ezek az írások szerkesztetlenek, úgy kerülnek elétek, ahogyan azt a zsűri is megkapta. Az ingyenesen letölthető e-kötetbe, mely a legjobb írásokat tartalmazza majd, már a szerkesztett változatok kerülnek be.

Következzen az (egyik) második helyezést elért novella.

 

Puska Veronika: Madárról madárra

– Kurvulj föl! – suttogta Vilka az átkot, és a gombóc, ami addig a torkát fojtogatta, feloldódott.

Jó volt látni Szép Dorottya sápadását, azt még jobb, ahogy a másik egyet hátrébb lépett, és a tenyerére meredt. Tán azt remélte, mentem felhólyagzik a keze?

Úgy kellene, gondolta Vilka, megérdemelné. Jó tett helyébe pofonnal fizetni!

Hangosan csattant a pofon, a pajta mögötti homoktövisen pihenő verebek is hallották, fekete szemük kajánul csillogott a szeszélyes kedvű tavaszban, cinkosként összébb zárták szárnyukat, és maradtak.

Bajkó Vilka játszott, Bajkó Vilka megjárta!

Járta is, meg nem is. Szép Dorottya levedlette haragjában a legényeknek tartogatott kedvességet, és nekilökte a pajta deszkafalának. Szúrta a hátát a szálka rendesen, ám közvetlen közelről nézte végig az átváltozását.