pszichológia

Jelenlegi hely

Arthur C. Clarke-ról és A Gyermekkor Végéről

Szerző stv On the

Arthur C. ClarkeArthur C. Clarke minden ember közül a legmenőbb, akik valaha is tollat ragadtak, hogy tudományos-fantasztikus regényeket írjanak. Két érdekesség vele kapcsolatban: ő volt az első ember, aki publikálta arra vonatkozó elképzelését, hogy az űrbe telepített műholdakkal világméretű tévéadást lehetne közvetíteni, 1945-ben. A műholdakat geostacionárius pályára kell állítani, így pont annyi idő alatt kerülik meg a Földet, amennyi a Föld forgási ciklusa – vagyis a bolygó felszínéről úgy tűnik, hogy a műhold nem mozdul, a jel tehát mindig eléri a vevőt.

Mivel 1962-ben állították pályára az első (kereskedelmi) távközlési műholdat, ki lehet találni, hogy milyen volt az ötlet fogadtatása. Senki nem vette komolyan, noha később – tudományos körökben – megkapta a megérdemelt elismerést. Ennél sokkal kellemetlenebb, hogy nem tudta szabadalmaztatni az ötletét, mivel két működő műholdat kellett volna az akkori törvények alapján bemutatnia a szabadalmi hivatalban. Ez az oka annak, amiért később kénytelen volt megírni a Hogyan vesztettem egymilliárd dollárt szabadidőmben című cikkét. Bár milliárdos nem lett, a tiszteletére a geostacionárius pályát Clarke-pályának nevezik.

A másik érdekes tény: 2008. március 19-én bekövetkezett haláláról a világ nagyobbik része 2008. március 18-án értesült, azaz az előző napon. Srí Lankán – az időzónák miatt – ugyanis halála bekövetkeztekor már „másnap” volt.

Ruth Rendell: Démon képében (A Demon In My View)

Szerző stv On the

Démon képébenBár nem vagyok nagy rajongója és olvasója a krimi irodalomnak – engem valahogyan más populáris irányzatok ragadtak magukkal: a fantasy és a sci-fi – Ruth Rendell könyvét mindenáron el akartam olvasni, miután hallottam róla. Egy sorozatgyilkosról – egy fojtogatóról – szól ugyanis a könyv, akinek a pszichológiai profilját állítólag rendkívül hihetően és realisztikusan vázolja fel a regény. Ez a pszichológiai vonal volt az, ami nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Olvastam az Amerikai pszicho-t Ellistől, láttam Hitchcock Psycho-ját és mindig megborzongattak az olyan filmek, mint amilyen például a Hetedik (Seven) vagy a Gyűjtő (Kiss The Girl). Ám még soha nem olvastam olyan könyvet, amely hitelesen megrajzolta volna egy pszichopata lelkialkatát. Érdekelt, hogyan működhet ez egy szövegben.

Mikor először a kezembe akadt, elbizonytalanodtam: az Albatrosz könyvek 1981-es kiadását tartottam és elégedetlenül konstatáltam, hogy ez a regény bizony meglehetősen rövid. Mindössze 240 oldal, keskeny szedéstükörrel, viszonylag nagy betűkkel. Persze egy könyv lehet nagyon jó és rövid, de azért nem erre számítottam. Ráadásul nem értem, hogy mit keres a borítón egy kivágott kép Herzog 1979-es Nosferatujából, hiszen sem hangulatában, sem témájában nem illik a történethez – talán a címhez valamelyest.

Mottóként Edgar Allan Poe Egyedül című verse nyitja meg a szöveget, megalapozva a hangulatot, mely Arthur Johnson elméjébe pillantva válik igazán sötétté. Nem árulok el azzal titkot, hogy ő az elmebeteg fojtogató, a regény főszereplője. Az ötvenes éveiben járó Arthur végtelenül precíz, kényszeres ember. Jelentéktelen munkájának óriási fontosságot tulajdonít, és ha valami megzavarja a napi rutinját, azt katasztrófaként éli meg. Nénikéje – Gracie néni – nevelte fel meglehetős szigorban. A néni szava szent volt, minden kilengést azonnali és kemény megtorlás követett. A világról azt tanította a gyermeknek, hogy egyetlen emberre számíthat önmagán kívül, csak egyetlen embert érdekel a sorsa, ez pedig maga Gracie néni. Arthur hamar megtanulta, hogy óvakodjon a lányoktól. Felnőve ez az érzés csak még erősebb lett benne.

„Pályafutását” gyermekkorában állatok kínzásával kezdte, majd Gracie néni halála után – a regény cselekménye előtt huszonöt évvel – megölt egy prostituáltat, öt évre rá pedig egy másikat. A klasszikus Hasfelmetsző Jack párhuzam itt véget is ér, ugyanis Arthur leáll és évtizedekig nem gyilkol húsvér embereket. Egy bérházban éli életét, melynek pincéjében egy próbababát tart. Amikor szükségét érzi ezt a bábut fojtja meg: gondosan megtervezi a gyilkosságot, ábrándozik róla órákon, napokon keresztül és mikor már nem bírja tovább, lemegy a pincébe és euforikus élvezet közepette megfojtja a babát. Addig szorítja, csavarja a nyakát, míg megfájdul a keze.