pokol

Jason Vorhees, Freddie Krueger és Pinhead – a nyolcvanas évek horrorjainak kultikus rosszfiúi. A magam részéről késes barátunk rémálmai voltak a legnyomasztóbbak, de a Hellraiser rosszfiúja volt a legigézőbb.  Ez utóbbi talán nem is félelmetes, sokkal inkább egy csábító démon, akire iszonyúan kíváncsi vagy. Clive Barker és kollégái a filmsorozat későbbi részeivel egy egészen korrekt mitológiát dolgoztak ki a cenobitákhoz, amit most a karakter atyja egy újabb elemmel egészített ki.

A vér evangéliumában Barker két saját univerzumát dolgozta egybe: nem csak Pinheadet, hanem nyomozó hősét, Harry D’Amourt is beemelte a történetbe, és egyúttal ki is bővítette korábban alkotott világegyetemét. Részletesen megismerhetünk egy szellemekkel terhes emberi és a mindennapos problémákkal teli pokoli világot – bármilyen hihetetlennek, mégis igaznak tűnik, hogy ha te is a része vagy, akkor az Alvilág is csak egy nyomasztóan kopár hely, de egyúttal mégiscsak az otthonod. Ugyan nem ez a központi elem, mégis leginkább ez a gondolat és a csodásan érzékletes leírások azok, amelyek kiemelik a regényt a hétköznapi horrortörténetek közül. Önmagában ugyanis inkább csak egy hatásos, összességében azonban nem túl emlékezetes alkotásnak bizonyult.

A történet kifejezetten izgalmasan indul: valaki elkezdi legyilkolni a világ nagyhatalmú varázslóit. Valaki, aki megállíthatatlan, meg- és legyőzhetetlen, velejéig gonosz… Hamar kiderül, hogy kedvenc szadomazochisztikus démonunk az, terveiről azonban eleinte fogalmunk sem lehet. Ahogyan nem tud semmit a túlvilági magánnyomozó sem, aki mintegy véletlenül fut bele szöges fejű barátunkba. Pinhead hovatovább személyes evangélistájának kéri fel a nyomozót, akinek ehhez egyáltalán nem fűlik a foga. Vissza is utasítaná a felkérést, de a cenobita elrabolja egy barátját, így kénytelen szó szerint Pokolra menni a megmentéséért.

01. Mind Dante műve, mind Firenze, mint a regény cselekményének hátterei ragyogó választások voltak a szöveg atmoszférájának megteremtéséhez.

02. A történet főszereplője a szimbólumkutató Langdon professzor, akit már Dan Brown előző köteteiben megismerhettünk, fejsérülése miatt amnéziában szenved, noha ez a megoldás már a kilencvenes évek brazil szappanoperáiban sem volt túl eredeti megoldás.

03. Dan Brown a folytatásban megjelentetett regények (vagy a tévésorozatok) módszerét használja fejezetei lezárásánál, azaz függőben hagyja őket egy izgalmasnak szánt résznél, ám sajnos ezek a cliffhangerek legtöbbször kiszámíthatóak – az izgalom fokozása nem erőssége a szerzőnek ebben a kötetben.

Az Ad Astra kiadó most első alkalommal adott ki regényt magyar szerzőtől, a sort Lőrinczy Judit Ingókövek című városi fantasy/háborús regénye nyitotta, melynek története Sztálingrád ostroma idején játszódik. Elöljáróban csupán annyit, hogy kiváló döntés volt ezzel a szöveggel kezdeni.

Bevallom, mikor először olvastam a könyv koncepciójáról, szkeptikus voltam. Hogyan működhet jól egy regény, melynek a huszadik század legelkeseredettebb és legfontosabb csatája adja a témáját és a helyszínét, ugyanakkor a fantasztikum is erősen jelen van a szövegben? Nem mintha idegen lenne az irodalomtól az effajta megközelítés, ám mégis lehet abban némi rizikó, hogy egy viszonylag közeli, hatalmas és félelmetes ideológiákat szembeállító történelmi eseményt a városi fantasy zsánerével oltsunk be. Elvégre fennáll a veszélye, hogy felborul az a kényes egyensúly, melyet egy effajta vállalkozásnak kényszerűen fenn kell tartania: legyen eléggé hű a történelmi eseményekhez és simuljon belé a fantasztikum. Ha ez nem teljesül, akkor a történelmi háttérkörnyezet csupán öncélú díszletté válik.