A patkány éve

01. A nyúl éve néhány évvel A patkány éve eseményei után játszódik (alighanem három évvel később), az apokalipszis utáni New York Cityben, ahol az első kötetből megismert három filozófus járja céltalanul a romos, kihalt utcákat és a sötét, veszélyes épületeket.

02. Az első kötet zsánerkeverési technikája a folytatásban is megmaradt, bár a krimi szál átadja a helyét a posztapokaliptikus sci-fi szubzsáner eszköztárának, ám a trash és a különböző horror elemek itt is erős atmoszférateremtő funkcióval bírnak.

03. Testi deformitások seregét sorakoztatja fel A nyúl éve, így a testhez való kritikai viszony, a testről való gondolkodás a trilógia középső részében is fókuszban marad.

Martin és Karl egymásra néztek, de már késő volt. A szer az ő szervezetüket is megtámadta.

Ludwig befeküdt a grizzlyk közé, és rázendített egy régi gyerekdalra. Pufi megcirógatta az arcát, míg Pofi a talpát masszírozta. Óriási mancsával is könnyedén kitapintotta az érzékeny lábfejmeridiánokat. Ludwig gyökércsakrája pulzálni kezdett, ánuszgyűrűje pedig olyan finom mozgásokkal és oly sebesen lüktetett, mint egy izgatott kanárimadár szíve. Szeme kifordult, és a fehérje most meredten szegeződött a ketrec plafonjára aggatott játékszerekre. Plüssgrizzlyk csüngtek alá odafentről, és mindegyik kis plüssgrizzly eleven üzenet volt.

Sosem jársz egyedül a fjordok mentén, Ludwig.

És majd megkérem az Atyát, ki új társat ad melléd, hogy legyen melletted csatlós és barát.

Rézsútosan szállnak a baglyok az éj spiráljain.

BRÉKING!!! - Ahogy írni szokták.

Az Alföld 2014/3-as száma az irodalomkritikával foglalkozik, mások mellett Bazsányi Sándor is írt egy tanulmányt a kiadványba A mai irodalomkritika helyzetéről címmel. Az írás kitér az internetes oldalak és blogok kritikai tevékenységére is, ahol - igaz, az oldal nevének megemlítése nélkül - idéz két mondatot Bartók Imre A patkány éve című regényéről írt tíz mondatos kritikánkból. Ha valaki kíváncsi a részletekre, a kontextusra, akkor ovassa el a szöveget, ezúttal nem ragadunk ki belőle részletet.

Mi eddig is olvastuk Bazsányi Sándort, de most már tudjuk, hogy - legalábbis néha - ő is olvas minket.

01. A patkány éve nagyjából annyira sokkoló, mint amikor egy kézigránátot dobnak az ember ölébe.

02. A történet főhőse három filozófus-sorozatgyilkos: Karl, Ludwig és Martin, de kameóznak benne még más sztár bölcsész arcok is.

03. A szöveg elolvasása alaposan vallatóra fogja az olvasó testről alkotott fogalmait, kikényszerítve, hogy kockára tegye eddig kialakult elképzeléseit.

04. A cyberpunk, a biopunk és a krimi zsánerek elemei keverednek a regényben, ahogyan a trash filmek hangulatvilága is hozzátartozik a teremtett atmoszférához, mégsem marad a szöveg egyik zsáner része sem – megőrzi egyedi gondolatiságát és ezt nem veti alá semmiféle zsánerképző kényszernek.

A Bartók Imrével készített interjú második része. Az első rész ide kattintva olvasható.

Próza Nostra: A regényed főszereplője három sorozatgyilkos, akik egyben három jelentős gondolkodó alakját, személyiségét viselik. Ha jól tudom kezdetben a Gondolkodók is lehetséges címalternatíva volt. Hogyan jött az ötlet, hogy sorozatgyilkos filozófusokról írj és miért pont Heidegger, Marx és Wittgenstein lettek a szereplők?

Bartók Imre: Az első pillanattól kezdve ez a három figura lebegett előttem, egyrészt, mert kiemelten fontosak, másrészt, mert nagyon élesen eltérnek egymástól. Ha azt keressük, hogy ki az a három szerző, akik biztosan utálnák egymást, akkor ez egy kézenfekvő felállás. Heideggert és Wittgensteint a század két legfontosabb gondolkodójának szokás tekinteni, Marx jelentősége pedig abban áll, hogy általa közvetlenül is megjelenik a filozófiának mint gyakorlatnak, mint világprogramnak a gondolata – erre a regény a Feuerbach-tézissel maga is utal. Valójában mindhármukra jellemző – persze nagyon eltérő formában – a filozófia „végének” vagy „meghaladásának” gondolata.

Bartók Imre második regénye, A patkány éve, a Könyvhét idején jelent meg a Libri Kiadó gondozásában és azóta is hangosak tőle mind az online, mind az offline irodalmi terek. A rendkívül gazdag szöveggel kapcsolatban számos kérdés merült fel, melyeket a szerzőnek is szegeztünk, így született meg ez az interjú, melyet hossza miatt két részletben közlünk. Bartók Imrével Szabó István Zoltán (Steve) beszélgetett.

Próza Nostra: Az első megjelent szépirodalmi szöveged a Fém című regény volt, ami 2011-ben jelent meg. Ez előtt is próbálkoztál már szépírással vagy ez volt az első írásod? Kritikus is vagy, két monográfiád jelent meg, szakszövegeket fordítasz, aktív szakmai életet élsz. Mi indított arra, hogy mindezek mellett szépprózát írj?

Bartók Imre: Más utat jártam be, mint azok a velem egyidős barátaim, akik pl. a legendás sárvári írótáborban kezdték meg irodalmi szocializációjukat. Kis túlzással azt mondhatom, eszembe sem jutott, hogy prózát írjak, aztán mégis úgy alakult, hogy volt egy időszak, amely során megírtam a Fémet. Három hónapig tartó, alkotáslélektani szempontból delíriumban töltött idő volt, hiszen csak a munka befejeztével döbbentem rá, hogy írtam egy regényt. Ezt követően tudatosabbá váltam, és jobban megterveztem a dolgokat.

Bartók Imre A patkány éve című regénye hamarosan megjelenik a Libri Kaidó gondozásában. A szerző második kötete (az első a Fém volt) is okos, rejtélyes szövegnek ígérkezik, melyben nem csak a filozófiát és a spekulatív irodalmat kedvelők, de a horror szerelmesei is örömüket lelhetik. Ezt bizonyítja az alábbi szövegrészlet is, mely a Próza Nostrán olvasható először. Hölgyek, Urak, kedves Olvasók; Bartók Imre A patkány éve, részlet: