Ólompegazus

Jelenlegi hely

Mesebeszéd – Interjú Horváth Györggyel

Szerző Kanizsai Ági On the

EstvérA Zenit sorozat kritikája után Horváth Györggyel, a Zenit alkotói csapatának tagjával, az Ólompegazus című regény szerzőjével készítettünk interjút. Az íróval Kanizsai Ági beszélgetett.

Kanizsai Ági: Az első kérdésem arra vonatkozna, hogy számodra milyen élmény volt a Zenit csapatával dolgozni?

Horváth György: Jó. Pont ezért taglóz le a kérdés múltideje. A magam részéről szeretnék bizakodni a Zenit folytatásában.

Egy induló sorozat vagy egy tematikus novellafüzér köré alakuló írói közösség, még a magamfajta önfejűnek is roppant inspiráló, sőt. A körlevelezések, a személyes találkozók szó szerint átcsapnak spontán „ötletbörzébe”. Amikor az ember egyedül dolgozik, kevesebb a kontroll, a megerősítés, nincs kivel csereberélni a fiókba süppedő ötleteket, az elszalasztott lehetőségeket, a kósza gondolatokat. Többek közt ezért szeretem a Zenitet, de szerettem például a Bíborgyöngyök-novellásköteteket is. Sorozatba vagy tematikus kötetbe írni mindig kötöttséggel jár, mások helyszíneivel, szereplőivel dolgozni, bizonyos „kötelező” fordulatokat megvalósítani, úgymond nem a saját ötletgúnyánkba bújni nehéz, de ez inkább kihívás, mint kényszerűség. Valamit valamiért.

Az örökségre várva (A Zenit-sorozatról)

Szerző Kanizsai Ági On the

Horváth György: ÓlompegazusLassan három éve, hogy először a kezembe vettem egy magyar kezdeményezésű urban fantasy-sorozat, a Zenit – Az örökség első két kötetét. Horváth György és Massár Mátyás könnyed, magukkal ragadó szövegei után nagyon vártam a következő évben megjelenő további két kötetet is, melyek után végül a folytatás elmaradt. A négy regény alkotta sorozat – a fent említett két szerző mellett S. Kolozsvári Zsófia és Sümegi Attila tartoznak a szerzői közé – azonban érdemei és hibái ellenére érdemes arra, hogy egy kicsit leporoljuk, és újra belemélyedjünk a történeteibe, hiszen el kell ismerni, a mára hazánkban is egyre nagyobb lendületet és figyelmet kapó urban fantasy zsánerében egy meglehetősen jó kezdeményezésnek bizonyult.

Eleinte nem esik sok szó arról, hogy mit is jelöl a Zenit valójában. Kötetről kötetre haladva, csupán utalások mentén bontakozik ki az olvasó előtt, akárcsak az örökség, mely összekapcsolódik a nevével: a mágiahasználat öröksége. A háttérvilágot illetően nem kell túl messzire mennünk: az általunk ismert, de legalábbis könnyen feltérképezhető országokban (Magyarországon, az Egyesült Államokban, Svédországban és az Egyesült Királyságban) játszódnak a történetek, melyek mindennapjaiba észrevétlenül simul bele a mágia. Massár Mátyás (Balor szeme) és Sümegi Attila (Bezár a fény) szövegei erős sodrású kalandregények mintájára készültek, míg S. Kolozsvári Zsófia (Se vas, se tűz) írása az ifjúsági regények koreográfiáját követi. Horváth Györgytől (Ólompegazus) pedig, akinek a sorozat kezdő kötetét köszönhetjük, valami egészen különlegeset olvashatunk.