novelláskötet

01. Neil Gaiman új, kis terjedelmű munkáit tartalmazó kötete, február harmadikán látott napvilágot angolul, magyar fordítása az idei Könyvhétre jelenik meg az Agave Kiadó gondozásában Felkavaró tartalom címmel.

02. Elöljáróban talán annyit, hogy bár az író figyelmeztetett az esetleges megrázkódtatásokra olvasás során, azonban a várt élmény egy kicsit alulmaradt a várakozásaimmal szemben.

03. Most is lenyűgözően sok ember(i)séget, legyen az jó vagy rossz, fog közre az első és hátsó borító, a szerző hozzáadott néhány szörnyet, majd az egész meghintette egy csipetnyi csodával és balszerencsével.

04. A gyűjtemény ezúttal is bevezetővel kezdődik, ezt követi huszonnégy írás, amelyek közül 2004-es a legkorábbi és 2015-ös a legkésőbbi, amely az Amerikai istenek univerzumában játszódik a főszereplője Árnyék.

05. Ahogyan az előzőekben, itt is műfaji kavalkáddal van dolga az olvasónak: akadnak tündérmesék, szerelmes levelek, látomás versek (aisling) illetve rá jellemzően horror, sci-fi és dark fantasy keverékéből összeálló írások.

06. Többek között William Wordsworth, Lewis Carroll, John Keats hagyták irodalmi nyomukat ilyen-olyan módon az írásokon, illetőleg Sherlock Holmes és Doctor Who közvetve és közvetlenül fel is bukkan két novellában.

A Próza Nostra jelentkezett az idei Goldenblog megmérettetése és nevezést el is fogadták a szervezők. A PopArt kategóriában lehet megtalálni az oldalt. Mindenkit ösztönzünk, amennyiben tetszik az, amit csinálunk, akkor szavazzon a Próza Nostrára.

01. Ez a magyar kiadás valójában nem a The King In Yellow novelláskötet, csupán az ennek megfelelő magyar cím alatt jelentette meg a kiadó.

02. Ha eltekintünk attól, hogy nem azt a filmet vetítik, amire jegyet váltottunk, akkor sem lesz túl jó a helyzet, ugyanis Lovecraft-előkép ide vagy oda, Chambersnek ezek a munkái szinte kivétel nélkül élvezhetetlenek.

03. A kötet kilenc, csaknem egyenletesen silány novellát tartalmaz, mindegyik fájdalmasan szentimentális stílusban íródott, és (bár a krimi és a rémtörténet köpenyébe burkolva) kivétel nélkül mindegyiknek a reménytelen/boldogtalan/halhatatlan szerelem a témája.

Sokféle őrültet létezik és lényegesen különböznek egymástól. [Sade márki, Charles Manson, Einstein, Foucault]. Vannak azonban közös vonások is: valamilyen formában az őrület alakot ölt előbb-utóbb, „produktívvá” válik, bármit is jelentsen ez. [Immoralista bölcselet, egy véres emlékmű, világnézeteket átalakító elmélet, a változás filozófiája az azonossal szemben].

Nem volt meg benne a sade-i terror – bár a márki grafomániája igen – és nem űzték démoni dobok eszelős bűntények elkövetése felé, mégis őrült volt Philip K. Dick is: a jelen írás témájául szolgáló novelláskötet szerzője. Üldözési mánia, téveszmék, depresszió. Mindezek mellett a kemény drogok használata sem tehetett jót mentális állapotának. Ezek ellenére – vagy talán éppen ezek miatt – úgy szemlélte a világot, ahogyan senki más. Ez a fajta lényeglátás kombinálva az írói tehetségével a sci-fi egyik legizgalmasabb alakjává tette őt. Mondandója közléséhez, útkereséséhez ugyanis a sci-fit használta médiumként. Azt a műfajt, amit szeretnek „alacsonynak”, félirodalminak tituálni elsősorban popularitása miatt. Ma már azonban megkerülhetetlenné válik a sci-fi is azok számára, akik hiteles képet szeretnének kapni a XX. század irodalmáról. A rengeteg másodvonalbeli szező mellett akad néhány olyan is, akik irodalmi megbecsülésre is számot tarthatnak, ilyen például William Gibson, és Philip K. Dick is.

Hazánkban kezdetben kissé margóra szorultak írásai, a rengeteg beözönlő és hazai sci-fi könyvek miatt – neve sokáig ismeretlenül csengett az olvasók számára egy kicsi, de annál lelkesebb olvasóközönség kivételével. A már említett sci-fi hullámverésben azonban nem tűnt el. Itthon az Agave Kiadó gondozza a szerző életművét.