Nemes Z. Márió

Mondhatnánk, hogy ne a borító alapján ítéljünk meg egy könyvet vagy folyóiratot, mégis az első tapasztalatot jelenti a kiadvánnyal. A Prae lapszámai esetében ez a találkozás – eddig Bihari Eszternek, most Szalay Miklósnak köszönhetően – mindig örömteli: a 2020/4-es, spekulatív fikcióról szóló tematikus szám már az attraktív borítójával is illeszkedik a beltartalomhoz. Nemcsak a borító, a tanulmányok és az esszék kötődnek a fantasztikus irodalomhoz, hanem a publikált prózák és versek is. Ebből a szempontból egy színes válogatásról van szó, hiszen a spekulatív fikció olvasói számára jól ismert nevek mellett több szépíró is megjelenik, így az általában különböző kánonokba sorolt szerzők közötti határvonal elmosódik.

A szám hat nagyobb egységből áll, az elsőben versek és novellák kapnak helyet. Kerber Balázs versének, a Kardnyelvnek a motívumai a középkori kultúrából merítő fantasy hagyományához kapcsolódnak, míg Németh Zoltán a Cala Spinoza című versében egy különös szexualitást mutat be. 

Mécs Anna novellája, A kislányunk arca a rövid terjedelme ellenére is kompakt, egész, és több kritikát is megfogalmaz a társadalommal szemben. A történet szerint a média elől el akarja rejteni egy sztárpár a leendő gyermekét, amihez olyan új utat keresnek, amivel meg tudják óvni: arc nélkül születik a bébi. Mindez persze új utat jelent a testkép és az ideológiák esetében is, amit Mécs jól érzékeltet az eszmék popularizálódása által: az arc helyett hogyan válik egy másik testrész a body shaming célkeresztjévé, hogyan lesz a feminizmus kedvence az arc nélküli gyermek.

Bevallom, Brandon Hackett-től több novellát olvastam, mint regényt, viszont a rövidprózáival jobban meggyőzött. A Sosem hal már meg egy klasszikus ötletre épít, a narratívájában sincs sok fordulat, viszont a szöveg feszes, jól adagolja az érzelmeket, jó ütemben ugrik az időben. A történet szerint lehetséges a mesterségesen meghosszabbított élet, és az ember a hosszú létezésen túl más eredményeket is elér: újabb és újabb bolygókra jut el. A korábban ismeretlen planéták nemcsak gazdaságilag jelentenek új terepet, hanem az ember halhatatlansága és folyamatos terjeszkedése révén a humán evolúció folytatása és divergenciája is láthatóvá válik.

A Prae folyóirat 2016. évi második számának témája H. R. Giger munkássága. A svájci festőt legtöbben talán A nyolcadik utas: a Halál idegenjének megalkotójaként ismerik. Ha fogalmazhatok így, hogy az én kapcsolatom ennél jóval intimebb Gigerrel – már ha intimnek lehet azt mondani, hogy teremtménye rémálmaim állandó szereplője, tudatalattim formálója. Éppen ezért, már-már mániákusan próbálom megérteni a festő munkásságát, így kísérelve meg tudatom mélyére jutni. Csak remélni tudom, hogy elkötelezettségem a Mester is értékelné – különösen azért, mert ő is saját emlékeinek, tudattalanjának mélyéről vadászta össze azokat a képeket, melyeket festményein feldolgozott.

Biomechanikus rémálmok, az ember és a gép szimbiózisa, magány és egyesülés, utak keresése – ez csak egy kis összefoglaló művészetének témáiról. De hiába a témák univerzalitása, maga a formális, esztétikai megvalósítás volt az, ami igazi egyediségét adta, és amely a mai napig megbotránkoztat bárkit. Nála esszenciális volt a szex, a nemi szervek ábrázolása, a kifordított keresztény szimbolika, és a szépséget se keressük a hagyományos értelmezési keretek között. A Prae ezen számában közölt tanulmányok pedig pont ezen nem hagyományos értelmezési módok közül villantanak fel párat, amelyeket egy-egy mondat, gondolat kiragadásával próbálok érzékeltetni.

Pár éve nagyon nagy hatást tett rám a Jodorowsky’s Dune című dokumentumfilm, ami egy meg nem valósult filmadaptáció történetét járta körbe. A filmben nagyon sok különös gondolat fogalmazódott meg, melyeknek legtöbbször Alejandro Jodorowsky chilei rendező volt az origója. Egy ponton ő mond valami ilyesmit: „olyan élményt akartam elérni a filmjeimmel, mint az LSD, de az LSD nélkül”.

A Villa Negra egy művészeket tömörítő egyesület. Egy alkotói műhely, amelynek tagjai ugyan sokban különböznek – más és más stílusban  és művészeti ágakban alkotnak a festészettől a szobrászatig –, mégis találtak magukban közös vonást, ez pedig a művészet maga. Az egyesület tavaly ünnepelte fennállásának tizenötödik évfordulóját, mégpedig a Möbion című kötettel. A Möbion azonban nem egyszerűen egy tabló az alkotók munkáiról: Horváth Viktor az egyesület felkérésére regényt (kisregényt) írt a kiadványban szereplő alkotásokhoz. De nem is csak egyszerű kísérőszövegről van szó, Horváthot ugyanis megihlették a szobrok, festmények: szövege – szándéka szerint – szimbiózisba lép a más művészeti ágakba tartozó alkotásokkal, ezzel sajátos élményt nyújtva a befogadóknak. “A festmények és szobrok fotói hűen adják vissza az anyag szépségét és az alkotói koncepciót, a mellettük futó mese pedig nem a műtárgyakról beszél, hanem viszonyba kerül velük; [...] Nehéz meghatározni ennek a könyvnek a műfaját - regénykatalógus, katalógusregény -, de nem is ez a fontos, hanem a közegek társalgása, a fúzió, a találkozás, ahol valami életre kel”, olvasható az előszóban (3. oldal).

Nemes Z. Márióval harmadik verseskötetének (A hercegprímás elsírja magát) megjelenése kapcsán készítettünk interjút. Berlinről, "agrártrashről", pszeudo-népiességről és a kortárs líra hozzáférhetőségéről Szabó István Zoltán (stv) kérdezte a szerzőt.

stv: Jelenleg Berlinben élsz, ahol a napokban volt is egy felolvasóested. Hogyan sikerült az est?

Nemes Z. Márió: A berlini DAAD-ösztöndíjam lassan a végéhez a közeledik, de úgy érzem sikerült hasznosan eltölteni a rendelkezésre álló időt, aminek egyik  momentuma volt a Rummelsburg 2 – Die Dichter von Kollwitzplatz című költészeti fesztiválon való szereplésem is. A kultikus státuszt élvező Rumbalotte nevű irodalmi „kocsmában” megtartott felolvasáson Matthias Knieppel (aki Kalász Orsolyával együtt a verseim fordítója volt) közösen mutattuk be a szövegeket. Ezt követően június elején is szerepeltem a berlini Poesiefestival (www.poesifestival.org) egyik rendezvényén, illetve a fordítások  a Literaturwerkstatt közvetítésével felkerülnek majd a www.lyrikline.org -ra.

2014. június 15-én 19 órától a RoHAM Bárban Nyulak, mocsári parasztok, gépek címmel kerül sor Bartók Imre (A nyúl éve), Nemes Z. Márió (A hercegprímás elsírja magát) és Tóth Kinga (ALL MACHINE) köteteinek antibemutatójára. Az est moderátorai/házigazdái: Dunajcsik Mátyás és Szegő János.

A belépés ingyenes.

Facebook event

Szilveszter a Monarchiában

Elvittem magammal egy körúti zsúrba. A házigazda feje zsákszerű volt, de hallgattunk popzenét. Jó szaga volt a vendégeknek és kezet mostak, mielőtt köszöntek. Nem akartak hozzáérni, inkább a stroboszkópot nézték a szobában. A házigazda szerint ilyen a békebeli világítás. Nem mondtam ellent, nem volt jogom hozzá. Hajamat tapogattam, elégedetlenül az állaggal, bár egykedvűséget színleltem. Miért vagyok uniformisban, kérdezték a nők, így járhatunk csak társaságba, válaszoltam szerényen. Voltak ételek is, különböző alakúak és színesek. Ő kiment a mosdóba, elkezdte a falat fröcskölni, de túl hangosan ugatott, mire a házigazda felhangosította a zenét. Miután visszajött a fürdőből, mindenkinek megnyalogatta a lábát, aztán pukedlizett, mint egy jól nevelt úrilány. Már kezd hozzászokni az idegenekhez, de még szégyelli magát szoknyában. Ez itt a szeretet, mondtam, és az ablakhoz tipegtünk. (A vérbíró végleg elaludt, suttogták a többek, miközben kezet ráztak velem.) Amikor először megláttam, azonnal tudtam, hogy az enyém lesz, helyette nyögtem, mert nem tudott beszélni, pedig hetente nyírták az arcát. Aztán a bíró elaludt és a falut elsodorta a vér. A vendégek gyerekpezsgővel fröcskölték egymást, mert a béke eljött a falak közé. Ő tágra nyílt orrlyukkal szimatolt körbe, hogy ez most már az ő születésnapja? Bundáját tisztogattam, és közben visszaszámoltam. Ha elérkezik a nulladik óra, Haynau lánya újra világra jön.

Tavaly decemberben a Facebook oldalunkon több mint két héten keresztül minden nap kitettünk egy rövid könyvajánlót íróktól, költőktől, kritikusoktól, irodalommal foglalkozó személyektől. Mindegyikük egy-egy fontos 2013-as olvasmányélményéről írt. Úgy tűnik, hogy tetszett az olvasóknak - Nektek - a megmozdulás, ezért a jövőben is készülünk hasonlóval. Annak érdekében, hogy könnyen visszakereshetőek legyenek ezek a villámajánlók, egybegyűjtve itt is közzétesszük őket. A sorrend a Facebook-on való közzététel sorrendjét követi.