Napkút Kiadó

A központozás bizánci találmány. Arisztophanész Büzantiosz nevéhez fűződik, aki az időszámításunk előtti második-harmadik század fordulója környékén a hangos olvasón kívánt segíteni azzal, hogy a szövegben különféle magasságokban pontokat helyezett el, ezzel jelölve, hogy mekkora levegőt kell venni a következő tagmondat előtt. Julia Kristeva Gyilkosság Bizáncban című műve mindenképpen kiérdemelné a sorban legmagasabbra helyezett pontot, olyan nagy lélegzetvételű. Célja nem kisebb, mint hogy párhuzamot vonjon az időszámításunk szerinti második és harmadik évezred kezdetének politikai vonulatai között, az első keresztes háborúk és Bizánc helyzetét összevetve a mai kor „keresztes háborúival”, a közel-keleti háborúkkal és a terrorizmus térnyerésével, mindezt a kor neves bizánci történetírója, Anna Komnéné szemüvegén keresztül.

Ebben segíti őt hű szereplője, Stéphanie Delacoeur, az Événement de Paris tudósítója, a Kristeva-regények állandó tartozéka, akit kiállhatatlan főszerkesztője kiküld a kelet-európai Santa Barbarába, hogy egy titokzatos, vallási fanatikusokból álló szekta, az Új Pantheon gyilkosságai után nyomozzon. Ebben szövetségese a híres kanadai irodalomkritikus, Frye keresztnevét kölcsönvevő Northrop Rilsky felügyelő, aki amolyan Watsonként folyamatosan faggatja az oknyomozó újságírót, mikor Stéphanie valamilyen új információra bukkan. A nyomok, ha nem is a Krisztus előtti időkbe, de a keresztes hadjáratok korába vezetnek, ez volt ugyanis a neves bizantológusnak, Sebastian Chrest-Jonesnak a szakterülete, aki belehabarodott a múltba. Mint valami kortárs Don Quixote, egyre inkább belehelyezkedett egykori őse, Ebrard de Pagan szerepébe, aki Anna Komnéné kortársa és egyben nagy szerelme volt. Ez persze nem menti meg attól, hogy ő maga is meggyilkoljon egy ázsiai diákot, a szeretőjét, Fa Changot, vele pedig a Santa Barbara-i gyilkos végezzen. A történet természetesen ennél jóval bonyolultabb, ennek kibogozása vár Stéphanie-ra, és vele együtt az olvasóra.