Metropolis Media

Jelenlegi hely

Schopenhauer, Thoreau és a macskák (Akif Pirinçci - Francis)

Szerző makitra On the

Akif Pirincci: FrancisVegyünk egy macskát, aki okosabb az embereknél… Nem, nem, ez így kevés, hisz mindannyian tudjuk, hogy a kis szőrös négylábú háziállataink bizony intelligensebbek legtöbbünknél. Vegyünk egy macskát, aki bűntényeket nyomoz ki és okosabb az embereknél… Nem, még mindig nem elég. Főhősünk bizony egy olyan macska, aki nem csak, hogy briliáns nyomozó és okosabb a konzervnyitogatóknál, de Schopenhauert idéz pár oldalanként. Így már körülbelül képet alkothatunk arról, milyen állat is Francis, a főhősünk.

Eme négylábúról azt kell tudni, hogy a magyar keresztségben eredetileg Félixnek hívták és még a megboldogult ’90-es években jelent meg első kalandja az azóta szintén felszívódott Magyar Könyvklubnál. Ez volt a Bársonytalpon oson a halál, amit egy fekete macska szemével és a macskakrimi felirattal próbáltak meg eladni, de valószínűleg annyira nem sikerült, hiszen ennek a németeknél hat részt is megélt sorozatnak további kötetei nem jelentek meg, ellenben vidéki művelődési házak aulájában tartott könyvvásárokon könnyen hozzá lehetett jutni egy-egy példányhoz.

Pedig jóval több volt ez a regény, mint egy egyszerű detektívtörténet, mert a nyomozás álcája alatt főhősünk folyamatosan elmélkedett az életről és annak értelméről, a fájdalomról, szenvedésről és néha az örömről is. Félix felfedezte az embert az állatban és megmutatta, hogy az emberi ártatlanság elvesztésének hatására hogyan veszítették el a természet egyéb gyermekei is ártatlanságukat. Az antropomorfizált élőlények képében megjelenik a gonoszság, a tervezett gyilkosság, amikor már nem pusztán az életben maradásért ölsz – és ez a találkozás maradandó nyomot hagyott főhősünk lelkében és az olvasóban egyaránt.

 

Az inkvizíció fő fegyverei (Valerio Evangelisti – Örökké élj, Inkvizítor!)

Szerző stv On the

Valerio Evangelisti: Örökké élj, Inkvizítor!Valerio Evangelisti Nicolas Eymerich regénysorozatának második kötete gyakorlatilag mindenben felülmúlja az egyébként kifejezetten erős első részt, az Indulj, Inkvizítor!-t. A folytatás mentesül az első kötet (típus)hibái alól, miközben az erősségeket nem csupán továbbviszi és megismétli, de új elemekkel is bővíti a szerző.

Evangelisti az új olasz epika különleges alakja, aki metatörténelmi regénysorozata főszereplőjének azt a valós tizennegyedik században is élt inkvizítort, domonkos rendi szerzetest tette meg, akinek nevét a tíz kötetes sorozat is viseli.

Az új olasz epika a ’90-es évek elejétől (egészen pontosan 1993-tól), a kétezres évek végéig létező irodalmi vonulat, melynek köreibe tartozik a Magyarországon is ismert Roberto Saviano, a Gomorra című kötet szerzője, illetve a Wu Ming írói csoport. Az új olasz epika alkotásai mindenekelőtt abban hasonlítanak, hogy lemondanak a posztmodern regényekre szinte kényszeresen jellemző hideg iróniáról, mellyel azok a tárgyukhoz, illetve a nyelvhez, a nyelvi teljesítőképességhez viszonyultak. Mindemellett megtartják a posztmodern regény narratív komplexitását, melyet populáris témaválasztással, zsánerekkel ötvöznek, ezzel széles körben láthatóvá teszik magukat az olvasóközönségnek. Gyakori, hogy a regények témájául szolgáló történelmi vagy pszeudo-történelmi anyag olasz környezetben megy végbe és az allegorikusság sem áll távol ezektől a regényektől. Mindezt azért is érdemes megemlíteni, mert az új olasz epikára itt felsorolt jellemzők mindegyike igaz Evangelisti sorozatára.

Gyors, mint a gondolat (Valerio Evangelisti - Indulj, Inkvizítor!)

Szerző stv On the

Valerio Evangelisti: Indulj, Inkvizítor!Valerio Evangelisti menő szerző, és nem csak a dögös neve miatt.

Az író neve nem feltétlenül cseng ismerősen a magyar olvasóközönségnek, hiszen eddig összesen két regénye jelent meg idehaza. A Nicholas Eymerich-ciklus első kötetét, az Indulj, Inkvizítor! című regényt, tavaly jelentette meg a Metropolis Media (ez a kötet jelen írás tárgya), melyet idén a második rész (Örökké élj, Inkvizítor!) követett. Az olasz származású szerző nem mindig sci-fi írással kereste a kenyerét, államtudományból doktorált és az olasz pénzügyminisztériumban dolgozott. 1993-ban jelentette meg első írását, mely Nicholas Eymerich – valós történelmi személy – alakja köré épült, ahogyan a tíz kötetesre bővült sorozat további részei is. Történelmi érdeklődésű szerzőről van tehát szó, aki egyedi módon ötvözi regénysorozatában a historikus tényeket és a fantasztikus elképzeléseket (Evangelistiről bővebben is olvashattok a Galaktika cikkében). Regényeit olaszról számos nyelvre lefordították, többek között németre, spanyolra, franciára, portugálra és magyarra, azonban az angol nyelvű fordítás – mely a könyvpiac óriási területét nyitná meg – még várat magára.

Négy éves a Próza Nostra

Szerző Próza Nostra On the

NégyMa ünnepli fennállásának negyedik évfordulóját a lap.

Ez idő alatt közel hatvan író köteteiről írt kritikát, recenziót tizenegy szerző.

A rendelkezésünkre bocsátott recenziós példányokat ezúton is nagyon köszönjük az Ad Astra, az Agave, az Alexandra, a Cartaphilus, az Európa, a Főnix Könyvműhely, a Fumax, a Gabo, a Libri, a Metropolis Media, és a Typotex Kiadónak.

Nektek pedig azt köszönjük, hogy olvastok minket.

A Próza Nostra megtalálható

a Twitteren, a Molyon

és 

a Facebookon is.

Arthur C. Clarke-ról és A Gyermekkor Végéről

Szerző stv On the

Arthur C. ClarkeArthur C. Clarke minden ember közül a legmenőbb, akik valaha is tollat ragadtak, hogy tudományos-fantasztikus regényeket írjanak. Két érdekesség vele kapcsolatban: ő volt az első ember, aki publikálta arra vonatkozó elképzelését, hogy az űrbe telepített műholdakkal világméretű tévéadást lehetne közvetíteni, 1945-ben. A műholdakat geostacionárius pályára kell állítani, így pont annyi idő alatt kerülik meg a Földet, amennyi a Föld forgási ciklusa – vagyis a bolygó felszínéről úgy tűnik, hogy a műhold nem mozdul, a jel tehát mindig eléri a vevőt.

Mivel 1962-ben állították pályára az első (kereskedelmi) távközlési műholdat, ki lehet találni, hogy milyen volt az ötlet fogadtatása. Senki nem vette komolyan, noha később – tudományos körökben – megkapta a megérdemelt elismerést. Ennél sokkal kellemetlenebb, hogy nem tudta szabadalmaztatni az ötletét, mivel két működő műholdat kellett volna az akkori törvények alapján bemutatnia a szabadalmi hivatalban. Ez az oka annak, amiért később kénytelen volt megírni a Hogyan vesztettem egymilliárd dollárt szabadidőmben című cikkét. Bár milliárdos nem lett, a tiszteletére a geostacionárius pályát Clarke-pályának nevezik.

A másik érdekes tény: 2008. március 19-én bekövetkezett haláláról a világ nagyobbik része 2008. március 18-án értesült, azaz az előző napon. Srí Lankán – az időzónák miatt – ugyanis halála bekövetkeztekor már „másnap” volt.

Marina & Szergej Gyacsenko – Alekszandra és a Teremtés Növendékei

Szerző stv On the

Vita nostra brevis est

Alexandra és a Teremtés NövendékeiA házaspár/szerzőpáros első magyarra fordított regényéről van szó. Az eredeti szöveg 2007-ben jelent meg, a magyar kiadás két évvel később követte, melyet a Metropolis Media adott ki. Vajon ez a könyv volt a legjobb választás a szerzőpárostól? Én nem ismerem a munkásságukat, ám ha ez az a regény, amit a legérdemesebb tőlük forgatni, akkor nyugodt vagyok: nem kell megtanulnom ukránul csak azért, hogy el tudjam olvasni a magyarul meg nem jelent regényeiket és epekedve sem kell várnom a fordításokat.

Szó sincs arról, hogy ez egy kimondottan rossz könyv volna. Ennyit már csak tiszteségből is előre kell bocsátanom a felvezetőm után. Ám érzésem szerint jóval erősebb akar lenni ez a szöveg (annak akarja tettetni magát), mint amilyen valójában. Ehhez a felszínességhez később még visszatérek, de előbb nézzük, mi akadt a kezünkbe.

Az  első néhány fejezet elolvasása után az az érzésünk támadhat, hogy egy Harry Potter-zsánerrel van dolgunk, bár az Alekszandra atmoszférája messze sötétebb, mint bármelyik Rowling-köteté és kérdésfeltevései is egészen mások. A történet helyszínéül szolgáló iskola pedig egy főiskola, illetve annak kollégiuma. Hőseinkkel itt történnek meg a furcsábbnál furcsább és – néha – a leginkább köznapi dolgok.

A történet elején a végzős gimnazista lányt, Alekszandra Szamohinát, ismerjük meg, aki az édesanyjával egy nyaraláson vesz részt. Itt találkozik az ijesztő Farit Kozsennyikovval, aki később Alekszandra kurátora lesz a főiskolán. Egyelőre azonban még csak néhány kisebb, ám annál furcsább szívességet kér Szaskától, aki kénytelen ezeket teljesíteni, ha nem akarja, hogy valami nagyon komoly következménye legyen makacsságának. Farit különös kéréseit rendre, pontosan végrehajtja a lány – egyetlen egyszer késik feladata elvégzésével, mulasztása következményeként anyja új udvarlója szívinfarktust kap, melybe majdnem belehal. A feladatok nem jelentenek valódi megterhelést: a nyaraláson például Szaskának minden hajnalban úsznia kell meztelenül néhány hosszt a tengerben. Ám a történet logikája szerint minden mindennel összefügg – ahogyan bizonyos kényszerbetegek világképében – így ha nem a pontos időben kezdi meg a feladat végrehajtását a lány, az emberéletekbe kerülhet.

A 'Pengefutár' kikerül a kereskedelmi forgalomból

Szerző stv On the

PengefutárA Metropolis Media kiadó nagyjából egy hét múlva kivonja a kereskedelmi forgalomból a Pengefutár című regényt. (Ismertető itt.) Az is kérdéses, hogy egyáltalán megjelenhet-e újra valamikor magyar nyelven a könyv.

Nourse & Burroughs esete az igazi Blade Runnerrel

Szerző stv On the

Szeretnék egy könyvet a figyelmetekbe ajánlani. Később ismertető is lesz majd róla itt a Próza Nostrán. Most pár sor a szöveg utóéletéről.

Alan E. NourseAlan E. Nourse '74-ben írt egy regényt Blade Runner címmel - mely magyarul idén 'Pengefutár' címmel jelent meg a Metropolis Media jóvoltából - az amerikai egészségügyi rendszer kritikájaként. A szöveg annak rendje és módja szerint kicsapta a biztosítékot tisztességesen. A filmipar rögtön rátette a kezét és megvásárolták a jogokat. Az a William S. Burroughs írta a forgatókönyvet, aki többek között a Meztelen ebédet is alkotta (Cronenberg rendezett belőle filmet). Végül azonban a filmet nem forgatták le.

Oldalak