Mark Lawrence

Ráfordultunk az utolsó hétvégére karácsony előtt, és biztos egyetértenek velünk kedves olvasóink, hogy a könyv továbbra is tökéletes ajándék, nem különben a legolcsóbb megoldás egy fantasztikus utazásra, ráadásul könnyedén megrendelhető online. Íme a Próza Nostra szerkesztőségi tagjainak tippjei last minute vásárlóknak.

Benkő Marianna

Olyan ritkán jelenik meg itthon illusztrált zsánerkötet, hogy mindig öröm egy ilyen megjelenés. Ha pedig egy hasonlóan színvonalas kiadványról van szó. H. G. Wells Doktor Moreau szigete c. regényét száz év távlatából is érdemes olvasni, mert a története könnyen gazdagítható újabb és újabb jelentésrétegekkel: vizsgálhatjuk az ábrázolt kutatói etikát és eljárást, a természet megerőszakolását, vagy akár a brit imperializmus kritikáját is kiolvashatjuk a lapokról. Aki pedig csak élvezni akarja az olvasást, az egy meghökkentő és hatásos sci-fi/horror élménnyel lesz gazdagabb. Németh Gyula illusztrációi pedig csak segítenek jobban belehelyezkedni a baljós hangulatba, gazdagítják a történet mitológiáját. Remek kiadás, minden rajongó polcán ott a helye. 

Van a fantasyhagyománynak egy olyan ága, amit különösen szórakoztatónak tartok.

Ez az a fajta fantasy, amely nem igyekszik minden fantasztikus elemét megmagyarázni. A fantasy ugyanis – csak látszólag paradox módon – kezdettől fogva erős szálakkal kötődik a realista prózához és rengeteg technikát, eljárásmódot örökölt onnan. Ennek egyik oka az lehet, hogy olvasóként nehéz egy olyan (szöveg)világot komolyan venni, amelynek legalább részben nincsenek valóságos alapjai. Ezeket az írók általában a realizmus sajátos komolyságával tálalják. Amikor azonban óriási szövegalkotó erőket fordít az alkotó arra, hogy a világ minden különösségét feltárja, megmagyarázza és ezzel domesztikálja, az számomra éppen annyira unalmas, mint Hajdú Péter bármelyik műsora.

Mark Lawrence könyvei nem ebbe a kategóriába tartoznak. A Széthullott Birodalom trilógiával (Tövisek hercege, Tövisek királya, Tövisek császára) bizonyította, hogy nem csupán a világépítésben és a jó ritmusú információadagolásban tehetséges, de a karakterek megformálásában és a fordulatos történetek felépítésében is. Ugyanakkor a trilógia megmarad régivágású fantasynek – a szó előző bekezdésben tárgyalt, legpozitívabb értelmében. Nem kapunk aprólékos magyarázatot arra vonatkozóan, hogy miért működik úgy a világ, ahogy. Helyette kapunk egy helyet, tele titkokkal, rejtélyekkel, melyek egy részére választ kapunk – ha figyelmesen olvasunk –, de lesz olyan, ami mindig rejtély marad.

Jorg történetének lezárulta után a Vörös Királynő háborúja című trilógiába kezdett a szerző, melynek első kötete Bolondok hercege címmel jelent meg. Mindkét trilógia a Széthullott Birodalomban játszódik. E hely azonos a mi világunk jövőjével. Egy óriási kataklizma változtatta meg a birodalmat, mely a regénybeli történet idején nagyjából a reneszánsz kor kulturális és technikai állapotait tükrözi. A kataklizma (Ezernyi Napvillanás Napja – jó eséllyel valamifajta nukleáris csapás) megbolygatta a valóság szövetét is, így megjelent a világban a mágia. A második trilógia cselekménye és a történet tétje egészen más mint az első három regényé és bár vannak olyan karakterek, melyek a második trilógia köteteiben újra felbukkannak, a regények főszereplői szintén nagyon különböző alakok.

Köszöntjük kedves olvasóinkat a hagyományos év végi könyves futamunkon. Igen, eltelt egy újabb év, tele izgalmasabbnál izgalmasabb pillanatokkal, mégis valahogy kevésbé derülten tekint vissza az ember 2016-ra. Sajnálatos módon az elmúlt egy évben rengeteg veszteség érte a művészeti életet, s ezek nélkül nem teljes az év. A rockpápa Lemmy ezúttal is előre ment, majd David Bowie költözött vissza a világűrbe, s közben olyan gyerekkori filmes ikonokat is elvesztettünk, mint Bud Spencer, Alan Rickman vagy a Star Wars Leia hercegnőjét alakító Carrie Fisher. Miközben olyan kiváló írók távoztak, mint Umerto Eco, Harper Lee, Kertész Imre, Esterházy Péter, Kőrösi Zoltán. És még hosszan sorolhatnánk a szomorú listát. Legyen nekik könnyű a föld! Reménykedünk, hogy 2017 már kevésbé borús felhőket hoz.

Pedig ha a Próza Nostra felől tekintünk vissza, akkor igen sikeres év van mögöttünk, számos emlékezetes pillanattal. A legfontosabb, hogy 6 éves lett az oldal, ami még mindig hihetetlennek tűnik. Ez elsősorban az olvasók és a szerzők elköteleződésének, támogatásának köszönhető, szóval nagy köszönettel tartozunk ezért az évért is. Újra részt vehettünk a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál panelbeszélgetésén, majd nagy sikerrel bonyolítottuk le a csernobili atomkatasztrófa 30 éves évfordulójához kapcsolódó novellapályázatunkat (az eredményhirdetésről készült felvételt itt tudod megtenni). A pályázat legjobb szövegei később, az oldal születésnapjához kapcsolódóan meg is jelentek e-könyv formátumban (ha még nem olvastad, pótolhatod innen letöltve). Könyves fronton is nagyon sok izgalmas, valóban eseményszerű megjelenés történt, ezeknek egy részét már számos partnerünknél, blogokon vagy éppenséggel a Facebookon futó villámajánlóinkból is olvashattátok. Én itt most csak egy örömteli pillanatot említenék: oly sok szenvedés után végre megjelent China Miéville Bas-Lag trilógiájának zárókötete, s ezzel végre lezárulhat a kultikus regénysorozat hazai kiadásának már-már tragikomédiába forduló kálváriája (a szerző több könyvének kiadói eltékozlása persze továbbra sem ért véget, de kíváncsian várjuk, hol bukkanak fel további könyvei). Ja, és megjelent magyarul az egyik legizgalmasabb noir képregény, a Blacksad. Szerintem nem is lehet több kérdés... Na, de lássuk mi volt könyves fronton a kollégáknál.

Idén is összeszedtük, hogy újságíróink mely megjelenéseket várják a leginkább az erre az évre tervezettek közül. Ez a listánk sem készült a teljesség igényével, illetve jónéhány megjelenést még nem is jelentettek be a kiadók az ezévre tervezettek közül, ám ezekről továbbra is tájékoztatunk majd titeket.

Rengeteg kitűnő kötet várható az idén is, a Próza Nostra csapata pedig hozni fogja róluk a kritikát. Ahogyan az alábbi címeket végigböngészve látható, több átfedés is van a listák között, a szerzők ugyanis egymástól függetelnül állították össze személyes listájukat; így azok a kötetek, amelyek több listára is felkerültek, különösen ígéretesnek tűnnek.

Égünk a vágytól, hogy megismerjük a véleményeteket, ezért írjátok meg nekünk kommentben (az írás alatt), hogy Ti milyen megjelenésekre számítotok, mi maradt le a listánkról vagy mit vennétek le róla!

Acélpatkány

Cixin Liu: The Three-Body Problem (Európa)

Kínai sci-fi, ami ráadásul még Hugo-díjat is nyert? Kell ennél többet mondani? Az Európa most belenyúlt az SF fortyogó üstjébe és az egyik legérdekesebb címet húzta ki onnan. A kínai kulturális forradalom története keveredik a (hard) science fictionnel, mindez érdekes történettel, a kínai és a modern (angolszász) sci-fi legjobb elemeinek ötvözéseként. Ez a könyv olyasmi, amit mindenkinek, aki érdeklődik a sci-fi iránt, el kell olvasnia: annak is, aki szerint az angol nyelvű világon kívül nincs érdekes SF és annak is, aki szerint meg csak ott van.

Amikor 2011-ben útjára indult A széthullott birodalom-trilógia a Tövisek hercege című kötettel, hamar kiderült, hogy Mark Lawrence könyve a kortárs fantasynek egy olyan ágába tartozik, mely a hagyományos megoldásoktól eltérő utakat követ. Az atmoszféra sötét, a karakterek aprólékosan kidolgozottak, olyannyira, hogy ez időnként a cselekmény háttérbeszorulását eredményezi, az események – csak látszólag paradox módon – realisztikusak, fontos része a szövegeknek az erőszak, és ami talán a legfontosabb, kimunkált prózanyelv jellemző ezekre az írásokra. Az egyre inkább megerősödő, önálló sodorrá váló gritty fantasy zsánerébe tehát többek között Joe Abercrombie mellé végül Mark Lawrence neve is bekerült. A nyitókötet lehengerlő, de több szempontból még egyenetlen volt, ám ez az ingadozó színvonal a második és harmadik kötetre egyenletesen magasra állt be.

A trilógia zárókötetének megjelenése után nem sokkal jött a hír, hogy Lawrence párhuzamos trilógiát tervez, mely az általa megalkotott világon játszódik, ám eltérő karakterekkel egy egészen más történetet mesél majd el. Érthető, logikus és persze ökonomikus döntés (főleg financiális szempontból), hiszen a regényvilág már készen áll, így az írónak szükségtelen egy újabb hátteret kitalálnia és felvázolnia a készülő új kötetekhez. Ugyanakkor veszélyes is, mivel feltehetőleg kénytelen megismételni a sikert, s meg kell felelnie a felállított követelményeknek. Ez távolról sem tűnik győztes szituációnak.

Négy évnyi fennállás után eljött az ideje, hogy a Próza Nostra személyesen is bemutatkozzon az olvasóknak. Erre 2014. november 13-án, csütörtökön a budapesti RoHAM Bárban kerül sor, 19 órai kezdettel.

Az est résztvevői:

Szabó István Zoltán (stv) - főszerkesztő

Ács Balázs (Imp) - szerkesztő/kritikus

Fekete I. Alfonz - kritikus

Moderál: Gaborják Ádám - kritikus

2014. április 17-én a RoHAM Bárban 19 órától ismét POPJAK. Ezúttal a kortárs fantasy irányzatok állnak majd a beszélgetés középpontjában. Biztosan szó fog esni Martin Tűz és Jég Dala sorozatáról és Mark Lawrence Tövisek-trilógiájáról is. Ez utóbbi kötetekről ismertetőt is olvashattok az oldalon.

Beszélgetnek: Németh Vladimír (Fumax Kiadó) és Szabó István Zoltán (Próza Nostra)

Moderál: Sepsi László

Facebook event

Íme, vége az utazásnak.

A Széthullott Birodalom-trilógia ezennel teljes. Nem akármilyen út áll a főszereplő Jorg és válogatott csapata mögött, az olvasó pedig ehhez hasonlóan rendkívüli három köteten van túl. Mielőtt azonban a trilógia egészét tekintenénk át, ejtsünk szót önmagában a harmadik kötetről.

A Tövisek Császára az előzékenység gesztusával indul. Egy tizenkilenc pontba szedett tartalmi összefoglalóval, mely a megelőző két kötet legfontosabb történéseit és szereplőit gyűjti össze. Mintha bizony el lehetne őket felejteni. Ugyanakkor érdekes megoldás ez a táblázat, hiszen meghatározott irányt szab az olvasó tekintetének, aki az író által fontosnak ítélt mozzanatokból megsejtheti a harmadik kötet irányát. A táblázatot olvasva azon tűnődtem, hogy nem válik-e kiszámíthatóvá a befejező rész, ha az író előre az olvasó szájába rágja, hogy melyek lesznek a fontos szálak. Végül megkaptam a választ a kérdésre: nem. Ez a táblázat csak még inkább kiemeli Lawrencenek azt a zseniális írói képességét, hogy voltaképpen úgy is képes meglepetést okozni, hogy előre elmondja, mi fog történni. Biztosra veszem, hogy Lawrence írás közben pukkadozva nevet jövőbeli olvasóin.

Mark Lawrence kivételes Széthullott Birodalom-trilógiájának záródarabja - a Tövisek császára - már magyar nyelven is a megjelenés küszöbén áll. Ebből az alkalomból a kötetek fordítójával, Gy. Horváth Lászlóval beszélgettünk a trilógia záródarabjáról, fantasyfilmekről és a különböző irodalmi regiszterek átjárhatóságáról.

Próza Nostra: Ön rengeteg fontos szöveget fordított már magyarra, a legkülönbözőbb műfajokból. A fantasyirodalom területéről az Ön nevéhez fűződik például A hobbit újrafordítása. Mielőtt Lawrence trilógiájáról beszélnénk, kíváncsi lennék, mi a véleménye a Tolkien-szöveg filmváltozatáról?

Gy. Horváth László: Nem néztem meg, egyelőre legalábbis. Lehet, hogy majd együtt a hármat. Az vette el a kedvemet (pedig nagy filmbolond vagyok), hogy ugyanannyi időt akarnak kitölteni vele, mint a hatalmas Gyűrűk Urával, ezt egyszerűen szemérmetlenségnek tartom, bármennyi vendégtartalom legyen is benne ráadásnak. Különben is, szerintem a Gyűrűk óta nehéz fantasyfilmet csinálni. A Trónok harca is (igaz, csak pár részt láttam belőle) leckefelmondás lett, bár ebben nyilván sokan nem értenek egyet velem.

Próza Nostra: Legutóbb Mark Lawrence nagy sikerű trilógiáját fordította magyarra. Mi az, amit különlegesnek tart Lawrence világában, szövegeiben más fantasykhez viszonyítva?

Mark Lawrence Széthullott Birodalom trilógiájának második kötete ritka jelenség a kortárs fantasy irodalomban, ugyanis nemcsak, hogy hozza az első regény színvonalát, hanem annak minden gyengeségét kijavítva túl is szárnyalja azt. A Tövisek hercege – melyről itt írtunk – ígéretes kezdet volt ugyan, de a könyv végére érve maradhattak kétségek az olvasóban azzal kapcsolatban, hogy minőségileg milyen irányba fog mozdulni a második kötet. Jorg kitűnően felépített, érdekes karakter, de vajon képes-e Mark Lawrence újra elkápráztatni vele az olvasókat, vagy kifog rajta a teremtménye? Hát nem fogott ki.

A történet jelen ideje négy évvel az első regény befejezése után játszódik, Jorg király menyegzőjének napján. A boldog ünnepet csupán az árnyékolja be, hogy a tizennyolc esztendős Jorg várát – az Odút – egy több ezer katonából álló, jókora túlerőben lévő sereg veszi körül. Nincs más választása, meg kell harcolnia ezt a csatát is.