A nyomorék nem király, a rabszolgatartó nem ember, a trón nem játék (Joe Abercrombie - Half a King – Az uralkodó)
Yarvi egy kezén meg tudná számolni, hogy hányan tekintenek rá emberként: Gundring anya, a házitanítója, és Odem, a nagybátyja. Tovább nem is tudna számolni, részben azért, mert Gettföld zord vidék, ahol jó szót csak a hatalom megszerzéséért és megtartásáért szólnak, részben pedig azért, mert pajzstartó, kacska kezén csupán két ujj nőtt. A Szilánkos-tenger partján viszont nem veszik emberszámba azt, aki alkalmatlan a fegyverforgatásra, hiszen Vanszterföld népével régóta háborúban állnak a gettek, és ki tudja, mikor indul a következő portya vagy megtorló hadjárat?
A kisebbik fiúként Yarvinak persze nem kell fegyvert fognia, arra ott van az apja, Uthrik, Gettföld uralkodója, és bátyja, a trón várományosa. Ő miniszternek tanul, afféle tanácsadónak, akinek illik nyelveket tudnia, diplomáciát tanulnia, és ismernie a királyságban növő minden fűszálat, miből készül gyógyír, s miből halálos méreg. Jobban is teszi, mert a feszült politikai helyzetben elkél a jó tanács és a megfelelően adagolt feketenyelvgyökér-főzet, éles eszű emberből meg mindig hiány van e háborút dicsőítő, vad vidéken.
Azon a napon azonban, amikor Uthrik és bátyja kiterítve, holtan fekszenek az Istenek csarnokában, Yarvi kölyökfejére kerül a súlyos korona, és nyakába szakad mindaz a politikai elvárás, amivel a törvényes uralkodónak vezetnie kell népét. Erőt demonstrálnia egy kacska kezű királynak nem egyszerű feladat, de Yarvi is felismeri, hogy a gyilkosságot akkor is meg kell torolnia Grom-gril-Gormon, Vanszterföld uralkodóján, ha törik, ha szakad. A Szilánkos-tengeren ez márpedig egyenesen garantált.