Lovecraft

Jelenlegi hely

Lovecraft és a detektív (Jeff VanderMeer Déli Végek-trilógiája)

Szerző Fekete I. Alfonz On the

Jeff VanderMeer: Déli Végek-trilógia (forrás: Agave Könyvek)Rejtőzik valami rendkívüli VanderMeer trilógiájának azon elképzelésében, hogy a lovecrafti bizonytalant és megmagyarázhatatlant összeköti a detektívmunkával, amelynek elsődleges funkciója nem más, mint értelmezni a történteket a bizonyítékok fényében. Nincsen ez másként magával az olvasás aktusával sem. Ezzel a ténnyel maga a szerző is tisztában van, hiszen nem véletlenül játszik erre rá, mintegy rámutatva a kortárs olvasási szokásokra. Korábban már írtunk a trilógia első kötetéről, én inkább az esszéisztikusabb megközelítést választom. Elmorfondírozok néhány jellegzetességén a köteteknek, amelyek úgy hiszem, hogy hátterét adják magának a trilógiának. Olyanokra gondolok például, mint hogy miként kapcsolódik a lovecrafti hagyományhoz ez a három kötet, miért értem detektívtörténetnek a trilógiát, miért érdekes a detektívtörténet beemelése ebbe a hagyományba, illetve, hogy hogyan játszik el VanderMeer a térrel.

A New Weird műfaji sajátossága az, hogy nagyon sokféle zsánerelemet el tud nyelni és azokat a saját hasznára fordítja. A weird fiction legalább száz éves, volt ideje tehát az angolszász irodalomban kialakulni, változni és több metamorfózison át eljutni napjainkig és a New Weird címkéig. H. P. Lovecraft a Természetfeletti rettenet az irodalomban című esszéjében hangsúlyozza az atmoszféra fontosságát, VanderMeer pedig mindent megtesz annak érdekében, hogy ez a feltétel a legmesszebbmenőkig teljesüljön. Olyannyira, hogy maga a történet és a karakterek is háttérbe szorulnak.

A trilógiára jellemző, hogy információinak döntő többségét eltakarja vagy egyszerűen meg sem osztja az olvasóval. Ez a hiány egyfelől ismerős lehet a detektívtörténetekből, ahol mozgatórugóként működik a narratívában, másfelől a lovecrafti rémtörténetek esetében a megnevezhetetlenséget segíti elő, és hasonló módon vezeti a szöveget, ahogyan a kriminél. Előbbi esetében ennek a deficitnek a leküzdése határozza meg a cselekményt, utóbbiban azonban ugyanez a törekvés mindig meghiúsul. Ezzel létrehozzák azt a folyamatosan egymásnak feszülő erőteret, amely a Déli Végek-trilógiát irányítja. Egyúttal pedig megerősítik  a lovecrafti hagyomány összekapcsolódását a detektívtörténettel.

A krimi sajátosságai közül elsősorban az okok és célok meghatározására gondolok. VanderMeer trilógiájában ezek azok a pontok, amelyekre jelentős hangsúlyt fektetett a szerző. A Déli Végek tudásközpontja és a kiküldött expedíciók igyekeznek az ismeretlen X Térség létrejöttének okait és későbbi céljait kutatni, ezzel kijelölik azt a főbb csapásirányt, amelyet a narratíva követni fog. Állandósul a kutatás és a remény, hogy ennek a keresésnek lesz is valamilyen eredménye. Minden más háttér, akárcsak egy detektívtörténet esetén. Ezt erősíteni látszik az is, hogy olvasás közben néhol szerepkörökre zsugorodnak az amúgy viszonylag jól kidolgozott karakterek. A mozaik összeállítása és a feltárás igénye hajtja előre a trilógiát.

A hiányosságok magával az X Térség térképen való elhelyezésével kezdődnek. Már a narratíva kezdetén megteremti a felfejthetetlenség érzését, hogy nem tudjuk, mégis hová tegyük ezt a pontot a térben (elvégre, ahogy az angol mondja, az ’X’ jelöli a helyet). A továbbiakban pedig minden kísérlet zátonyra fog futni, amely az emberi értelem igája alá akarná hajtani a történetet. Értelemkeresés szempontjából a térbeli meghatározhatatlanságon túl azonban más szempont(ok)ból is meg lehet közelíteni a trilógiát. A misztikumot és rejtélyt az első kötetben a tulajdonnevek elhagyása adja. A második regényben, a Kontrollban, a névtelenség továbbra is fontos a főszereplő, Kontroll esetében. Ez a fedőnév egyszerre ígér felügyeletet és tudást. Két olyan ismérv, amelyek segítségével a szerző és narrátora esetleg formába önthetné a lovecrafti alaktalanságot.

Lapszemle – Black Aether magazin 3-4. szám

Szerző stv On the

Black Aether #3Most, hogy már előrendelhető a Black Aether 6. száma, ideje, hogy kicsit felidézzük a korábbi lapszámok tartalmát. Ha még nem olvastad volna az eddig megjelent számokról írott ismertetőnket, most pótolhatod (első szám, második szám).

3. szám

A harmadik szám képregényszerű, szépen kivitelezett címlapfestménye (László Márk munkája) miatt reméltem, hogy folytatódik az első számban megkezdett Rio Negro képregény közlése, erre azonban nem került sor. Az eddigi legvaskosabb szám a főszerkesztő előszavát, tizenkét novellát, Lovecraft Natikána című versének Vacher Ákos-féle fordítását, valamint a From Beyond című film plakátját tartalmazza. A közölt novellák között néhány egészen kiválót is találhatunk, ilyen rögtön az első írás, Farkas Balázs bizarr Embertest című szövege. Kifejezetten jó a magazin felütése ezzel az írással, nagyon meghatározza a lapszám hangulatát.

Bojtor Iván Nagyapám szobrai című novellája formájában, szerkezetében és stílusában is a klasszikus rémtörténeteket idézi meg. A levélbetétek szerepeltetése nem csupán jól ismert irodalmi hagyományokat juttat az eszünkbe, de olyan nosztalgiafaktorral bír, ami kifejezetten hozzáad a rémtörténetek olvasásának élményéhez. Talán nem én vagyok az egyetlen, akinek a fejében valamiért a horror – a kozmikus horror kifejezetten – és a nosztalgia alakzatai összekapcsolódnak. A novella zseniális illusztrációt is kapott, melyet Vígh Dávid Gr4ss követett el.

Ezt a novellát követi Veres Attila Visszatérés az éjféli iskolába című írása. A szerzőnek azóta már megjelent egy regénye az Agave Kiadó gondozásában (az Odakint sötétebb című regényről írott kritikánkat itt olvashatjátok), a Black Aether harmadik számában szereplő szövege a bemutatkozó írása. “Olyan faluban élek, ahol a nők gyakran szülnek gödörbe.” – kezdődik az írás, mely egy különös mezőgazdasággal és szokásokkal büszkélkedő magyar faluban játszódik, miközben annak lakóival is megismerkedünk. Minden természetfeletti vagy természetellenes dolog, jelenség a legnagyobb természetességgel ábrázolódik a novellában. Mindemellett muszáj megjegyezni, hogy a hétköznapok, a falu lakói és kapcsolataik olyan elevenen és hihetően jelennek meg, hogy akkor is szívesen olvasnék róla, ha semmiféle rettenet nem mutatkozna meg a lapokon.

Peter Clines: 14 (Osztott képernyő III.)

Szerző Próza Nostra On the

Peter Clines: 14Az 'Osztott képernyő' rovatban minden alkalommal két szerző kritikája jelenik meg ugyanarról a szövegről. Úgy gondoltuk talán nem csak a szerzőknek, de az olvasóknak is érdekes és hasznos lehet egy ilyen vállalkozás, hiszen mindjárt két véleményt kap ugyanarról a könyvről.

A közlés előtt egyik szerző sem ismeri a másik szövegét, valamint arra is törekszünk, hogy a tárgyalt regénnyel kapcsolatban ne legyen aránytalanul nagyobb ismereti előnye egyik írónak sem (jelen esetben többek között ezt úgy igyekeztünk megvalósítani, hogy a kritikák szerzői most olvasták először a szóban forgó szöveget). A limit 4000 karakter.

Első alkalommal John le Carré Suszter, szabó, baka, kém (korábban: Árulás) című regényéről volt szó.

Másodszorra Kleinheincz Csilla Ólomerdő című könyvéről írtunk a rovatban.

Ezalkalommal pedig Anett és Steve írt Peter Clines 14 címet viselő kötetéről.

 

Peter Clines: 14

Fumax Kiadó, Budapest, 2016.

Fordította: Habony Gábor

A kötet a Fumax oldalán.

 

Lapszemle – Black Aether magazin 2. szám

Szerző stv On the
Black Aether 2. szám (borító)Bevallom, valahol tartottam a második szám megjelenésétől.
 
Nem mintha azt gondoltam volna, hogy a készítők nem tesznek meg minden tőlük telhetőt egy színvonalas kiadvány megalkotásért. Ám a Black Aether első száma esetében – melyről itt írtam – sokat számított mind az újdonság, mind a nosztalgia érzése, mindemellett pedig néhány nagyon jó írást is tartalmazott a magazin. A második szám mindig veszélyes. Az olvasók már ismerik a koncepciót, vagyis az újdonság érzése már kevésbé játszik szerepet az általános megítlésben. És feltűnőbbek lesznek az esetleges hibák is.
 
Minden kétségem ellenére ismét nagyon izgalmas volt kézbevenni az új számot. A külső megjelenés ez alkalommal is egyedi és mutatós, de ami a legfontosabb – atmoszférikus. Ha hasonló marad a vonal, akkor bizony a Black Aether magazin stílusa – ami a vizualitást illeti – könnyen felismerhető lesz és védjegyként működhet. A belső elrendezés, a papírfajta és a tipográfia továbbra is azt az érzést kelti, mintha az olvasó valamelyik klasszikus folyóiratot – mondjuk a Black Aetherrel többször együtt emlegetett és szerkesztése folyamán is etalonnak számító Weird Talest – tartaná a kezében.
 
A közölt szövegek az első szám anyagához hasonlóan a folyóirat jellegéből adódóan egyenetlen színvonalúak, bár általában az alapszituációk nagyon ötletesek. Nem csupán minőségben, de formában és műfajban is változatosak a második szám írásai. Például a szerkesztői előszó után következő első írás, mely a Halszag, villámok és alvó istenek címet viseli, egy parodisztikus szöveg. Rengeteg popkulturális és szerepjátékos utalást megmozgató novella, jól formált, gördülékeny mondatokkal. Sajnos azonban viccesnek egyáltalán nem vicces, inkább csak vicceskedő. Jó paródiát írni nagyon nehéz feladat, nem csupán a parodizált szöveg szabályait kell ismerni, de a paródiáét is, miközben hibátlan arányérzékkel kell rendelkezni – sajnos ez most itt érzésem szerint nem sikerült. Az írás ráadásul folytatásos, így aztán minden bizonnyal a harmadik számra is jut egy paródia. A szöveg stílusa alapján világos, hogy Bacsai Gábor tudja, hogyan kell jó mondatokat írni, éppen ezért szerintem nem csupán én volnék kíváncsi arra, hogy milyen novella születne, ha elhagyná a paródia/szatíra terepét.

Lapszemle és nosztalgia - Az Azilum és a Black Aether első számairól

Szerző stv On the

Azilum - lovecrafti magazin 2016/1.2016 különösen jó év a hazai Lovecraft rajongóknak, hiszen nem csupán egy, hanem mindjárt két fanzin indult el kis időkülönbséggel a témában. A Magyar Lovecraft Portál által kiadott Azilum és a The Black Aether (szintén) lovecrafti weboldal által kiadott Black Aether – A szokatlan és hátborzongató történetek magazinja.

Kis kitérővel kell, hogy kezdjem.

Nagyjából húsz évvel ezelőtt találkoztam először Lovecraft irodalmi munkásságával és azóta is rendszeresen vissza-visszatérek a szövegeihez. Amikor az Azilumot a kezembe vettem, valamifajta nosztalgikus izgalom kerített hatalmába. Húsz éve nagyon örültem minden apró hírnek, cikknek, megjelenésnek, ami Lovecraft szövegeihez kapcsolódott, hiszen nagyon máshogyan hatottak rám HPL szövegei, mint ahogyan azt más rémtörténetektől megszoktam. Jópár barátom hasonlóképp volt ezzel és sűrűn beszélgettünk a novellákról, amelyeket épp olvastunk. Sokat adtunk volna egy ilyen-olyan időközönként megjelenő fanzinért, nemhogy kettőért. Ma, amikor az online jelenlétünk annyira kiterjedt, hogy ha nem vagyunk felcsatlakozva 24 órában az jobbára tudatos döntés eredménye, nem pedig a technikai korlátoké, rengeteg tartalom érhető el Lovecrafttal kapcsolatban (is), ez a két megjelenés mégis képes volt izgatottá tenni. Húsz év telt el és közben a Lovecraft-életműhöz való viszonyom is megváltozott. Van pár nagy kedvencem az írásai között, mások újraolvasására pedig semmi szín alatt nem fecsérelném az időt. Látom a nehezen tagadható korlátait a prózájának, miközben csodálom azt a sajátos atmoszférát és gazdag mitológiát, amelyet teremtett. Röviden: nem vagyok fanatikus rajongó. Mégis nagyon megörültem a megjelenéseknek, olyannyira, hogy mindkét magazint azon melegében megvettem.

 

Láthatáron a magyar Lovecraft fanzine

Szerző stv On the

Weird Tales (forrás: The Black Aether)Ahogyan arról mi is beszámoltunk, tavaly novemberben elindult a Lovecraft művészetének és a Cthulhu mítosznak szentelt magyar oldal, a The Black Aether. (Ha szereted Lovecraft írásait vagy úgy általában a kozmikus horrort, de még nem nézted meg az oldalt, akkor most ide kattintva szépíthetsz.) Az oldal szerkesztői nem is vesztegették sokáig az időt, és egy print fanzine megvalósításába kezdtek, melynek a kultikus öreg, a Weird Tales szolgál mintájául.

A kezdeményezés nonprofit, tehát csak az előállítási- és a postaköltséget kell majd kifizetnie a hozzám hasonló rajongóknak. Ami azonban még ennél is sokkal fontosabb az az, hogy a magazin kéziratokat vár, így most mindenki, aki úgy gondolja, hogy kisprózai vagy lírai alkotásával sikeresen képes megidézni a kozmikus horror semmi mással össze nem téveszthető atmoszféráját, az ne késlekedjen és küldje el kéziratát a kiadvány szerkesztőinek.

A teljes kiírás, további információk a magazinról, valamint a szükséges elérhetőség megtalálható ezen az oldalon.

Interview with Josh Malerman

Szerző stv On the

Josh MalermanWe have already published our review about Josh Malerman's debut novel (Bird Box), you can find it here (in Hungarian). Now we are managed to make an interview with the author via email. Josh Malerman talked about the essence of horror, monsters, madness and future plans.

stv: Your debut novel, Bird Box, is about facing the unknown. You have some really special monsters in the story. Could you talk a bit more about how you create monsters?

Josh Malerman: I knew Malorie and the kids were fleeing Infinity, an incomprehensible concept, something their minds couldn’t assimilate, something that would drive them mad if they even attempted to understand it. And you can’t not try to understand a thing if you look at it. You can’t help but immediately ask yourself… What is it? So that left Malorie (and everybody) in a very tough spot; if by looking at it, you’ll go mad… your only option is to not look.

stv: Both the mysterious entities and the humans can be monsters. One of the characters in the house is the most terrifying "monster" in the book. He is completely insane, although it is not obvious at first. How does it fit into the basic conception of your book about fearing the unknown?

November 7-én Magyarországon is megrendezik az Arkham Night eseményt

Szerző Próza Nostra On the

Arkham NightH. P. Lovecraft születésének 125. évfordulója alkalmából november 7-én először kerül megrendezésre az országos Rettegés éjszakája, aminek keretében Lovecraft ihlette játékokkal tisztelegnek a játékosok a horror mesterének életműve előtt.

Az amerikai Arkham Nights mintájára alkotott esemény célja, hogy minél több helyszínen, minél többen próbálhassanak ki Lovecraft ihlette játékokat. Jelenleg Budapesten, Pécsett, Székesfehérváron, Keszthelyen, Kaposváron és Csongrádon szerveződik közel harminc játék. Az ismertebb Cthulhu társasok (Arkham Horror, Elder Sign) mellett helyet kapnak a kártyajátékok és a szerepjátékok is.

A szervezők tapasztalt és teljesen kezdő játékosokat egyaránt várnak, minden alkalom előtt részletes szabálymagyarázattal. A részvétel regisztrációhoz kötött, amit az arkhamnighthun[kukac]gmail[pont]com címen lehet megtenni.

Elindult a Lovecraftnek és a Mítosznak szentelt magyar oldal

Szerző Próza Nostra On the

The Black AetherA The Black Aether névre keresztelt weblap Lovecraft irodalmi munkásságára és az általa teremtett Cthulhu-mítoszra koncentrál. Célja, hogy a Lovecraftet ismerő és kedvelő olvasóknak további információkat, anyagokat, olvasnivalókat nyújtson, miközben a providence-i remetét még nem ismerőknek bemutassa az életművet.

Az oldalra, annak önmeghatározása szerint, azért is szükség van, mert “nincs olyan magyar oldal jelenleg, ami napi-heti szinten összefoglalná a napjainkban egyre inkább megsokszorozódó újdonságokat, minden olyan területen, ami egy kicsit is kötődik Lovecrafthoz vagy a Cthulhu mítoszhoz. Olyan platform sincs ahol az írók, festők, fejlesztők, tervezők bemutathatnátok új vagy régi alkotásaitokat, célzottan a témát kedvelőknek.” Ezt az űrt hivatott betölteni a The Black Aether, ami egyébként egy egyelőre kicsi, de annál lelkesebb Facebook csoporttal is rendelkezik, melynek neve H. P. Lovecraft - Kerekasztal.

Könyvkritikák mellett interjúkat, közösségi finanszírozású projektek híreit, játékleírásokat és képeket is tartalmaz a tervek szerint rendszeresen frissülő és bővülő oldal. Sőt, a Próza Nostra szerkesztősége arról is értesült, hogy a közeljövőben alkotói pályázatok meghirdetésére is lehet számítani a felületen…

Tíz mondat az Újjászületésről (Stephen King - Revival)

Szerző stv On the

Stephen King: Revival01. Amennyire vártam ezt a kötetet, annyira csalódtam végül benne.

02. Nagyon sokat ígér ez a könyv, ám ebből keveset tart be: Howard Phillips Lovecraft és Arthur Machen nyomán járva King kozmikus horror regényt igyekezett alkotni, ám ez alkalommal nem volt képes felnőni a nagy elődökhöz.

03. A regény történetét Jamie Morton elmondásából ismerjük meg, aki kisgyermek korától kezdve meséli el életét, ami már korán összefonódik Charles Jacobs tiszteletes sorsával.

04. Jacobs egy tragikus baleset során elveszíti feleségét és kisgyermekét, ennek következtében pedig hitét is, majd minden energiájával az eddig őt hobbiként érdeklő elektromosság kutatásába kezd, emberek gyógyításával kísérletezik.

05. A hitehagyott tiszteletes, aki cinikus módon isteni csodának titulálja gyógyításait és ebből rengeteg pénzt keres, jóval önzőbb és veszélyesebb, őrültebb célt tűzött maga elé, mint az emberek gyógyítása és ezen a ponton kapcsolódik a történetbe Machen és Lovecraft irodalmi öröksége.

06. A valóság mögötti valóság témáját King egyébként korábban - ennél jóval színvonalasabban - már feldolgozta a Napnyugta után novelláskötet N című írásában, melyen szintén erősen érezhető Machen és a The Great God Pan című kisregény hatása.

Oldalak