Kolibri Kiadó

Idén is összeszedtük, hogy újságíróink mely megjelenéseket várják a leginkább az erre az évre tervezettek közül. Ez a listánk sem készült a teljesség igényével, illetve jónéhány megjelenést még nem is jelentettek be a kiadók az ezévre tervezettek közül, ám ezekről továbbra is tájékoztatunk majd titeket.

Rengeteg kitűnő kötet várható az idén is, a Próza Nostra csapata pedig hozni fogja róluk a kritikát. Ahogyan az alábbi címeket végigböngészve látható, több átfedés is van a listák között, a szerzők ugyanis egymástól függetelnül állították össze személyes listájukat; így azok a kötetek, amelyek több listára is felkerültek, különösen ígéretesnek tűnnek.

Égünk a vágytól, hogy megismerjük a véleményeteket, ezért írjátok meg nekünk kommentben (az írás alatt), hogy Ti milyen megjelenésekre számítotok, mi maradt le a listánkról vagy mit vennétek le róla!

Acélpatkány

Cixin Liu: The Three-Body Problem (Európa)

Kínai sci-fi, ami ráadásul még Hugo-díjat is nyert? Kell ennél többet mondani? Az Európa most belenyúlt az SF fortyogó üstjébe és az egyik legérdekesebb címet húzta ki onnan. A kínai kulturális forradalom története keveredik a (hard) science fictionnel, mindez érdekes történettel, a kínai és a modern (angolszász) sci-fi legjobb elemeinek ötvözéseként. Ez a könyv olyasmi, amit mindenkinek, aki érdeklődik a sci-fi iránt, el kell olvasnia: annak is, aki szerint az angol nyelvű világon kívül nincs érdekes SF és annak is, aki szerint meg csak ott van.

Az űrutazásról fantáziáló ember  a 20. század második felében egyszerre volt futurista, aki a tudás felnőttkorában jár, és egyszerre hordozta a gyermek jegyeit, aki sok botlással vág neki egy elképzlet világnak a technika tavaszán. A földi történet átírása volt ugyanis a tét, egy folyamatosság megszakítása, melynek narratívája mindig a bolygóhoz gravitált. A feldolgozásoktól hemzsegő tematika mindig ezt a korszellemben fészkelő elrugaszkodási pontot keresi, követve/szétszedve a „kilövésekkel” egyidejű krónika galaktikus optimizmusát. Nem véletlen hát, hogy keleten a „visszaszámláló ember” megalkotásában  a totalitárius hatalomnak nagy szerep jutott a tévében sugárzott ég felé emelkedő rakéta képének ismétlésével. A célok megtestesülése pedig a szkafanderes alak volt, aki limitált oxigénnel vág neki a végtelennek, az űrutazó képernyőn, üdvözlőlapokon szugerált figurája. Érthető tehát, hogy a modernség kései szakaszában ez a törékeny, rosszul felszerelt alak lett az ember utáni ember megtestesülése – a kollektív célok és a magára hagyott egzisztencia emblémája egyben. Sally Gardner A Hold legsötétebb oldala (Maggot Moon) című regénye többek közt ezt a kettősséget dolgozza fel.