Stockholmi sorozatgyilkos a századelőn (Kerstin Ekman: Egy gyilkos praxisa)
A skandináv krimi ma már külön alzsáner a krimi irodalmon belül. Leggyakrabban Stieg Larsson svéd, és Jo Nesbø norvég szerzők nevét szokás kiemelni az egyre nagyobbra duzzadó szerzői körből. A skandináv krimi lassan népszerűbb, mint a skandináv keresztrejtvény. Ehhez igazodva itthon is egyre több kiadó jelentet meg efféle könyveket, így mind gyakrabban találkozhatunk olyan gyenge szövegekkel, melyek rendre felbukkannak a „mozgalmakká” terebélyesedő népszerű zsánerek történetében. Ez olyan törvényszerűség, minthogy a magányos alakot a sivatagban előbb-utóbb környékezni kezdik a keselyűk. A végén persze a sok keselyűtől már nem látni az alakot.
Kerstin Ekman nem efféle keselyű-szerző. Az írónő, aki egyébként a Svéd Akadémia tagja, a svéd krimi elismert alakja. Az Egy gyilkos praxisa című (napló)regénye pedig, bár az említett alzsáner remekének tekintik, nem illeszkedik tisztán a krimi műfajába, noha izgalmas olvasmány.