Olvassuk a Zsiványokat 5. - Joe R. Lansdale: Meghajlott ág
Fordította: Rusznyák Csaba
Joe R. Lansdale többszörös Bram Stoker-díjas szerző, aki nem ezzel az írásával debütál a magyar közönség előtt. A legkülönbözőbb zsánerekben alkot a horrortól kezdve a westernen keresztül a sci-fi-ig, emellett pedig képzett harcművész. A Zsiványok antológiába beválogatott krimijének főszereplői Lansdale állandó szereplői: Happ és Leonard. Kettejük főszereplésével már több regényt és kisregényt is írt, én egyiket sem fogom elolvasni.
A Meghajlott ág egy dögunalmas novella. Nem csupán azért, mert kiszámítható, hanem azért is, mert ezek a karakterek semmilyen érzéseket nem ébresztenek fel az olvasóban. Hogy nyomozásuk, bukdácsolásuk végül sikerrel vagy kudarccal végződik egyetlen pillanatra sem érdekelt a történet olvasása során. A novella mindössze 32 oldal, de én kétszer ennyinek éreztem. Nem tudom, hogy a kötet melyik szerkesztőjének jó barátja Joe R. Lansdale, de valamelyikőjüknek biztosan, mert nem hiszem, hogy ezen kívül különösebb oka lehetett arra, hogy az írása megjelenjen ebben a gyűjteményben.
Meghajlott ág Happ barátnőjének a lányának a beceneve, akinek a történet elején nyoma vész, a két önjelölt magánnyomozó és kétes alak pedig megpróbálják kideríteni, hogy mi történhetett a hányattatott sorsú lánnyal. Amerikának abból a szeletéből kapunk egy darabot, amelyet soha nem szeretnénk látni. Ez rengeteget adhatott volna a történet hangulatához: kisvárosi bűntények, tehetetlen sheriffek, lecsúszott, rosszarcú figurák, ételpecsétes trikót viselő asszonyverők, pitiáner bűnözők. Ezek mindegyike megtalálható a Meghajlott ágban, mégis elmarad a tudatosan felépített nyomasztó hangulat, ami élvezhetővé tette volna az írást, így jobbára csupán kellékek maradnak egy olyan munkához, amit senki nem végzett el. Mintha a szerző feltételezte volna, hogy elég felmutatni ezeknek az alakoknak a létezését ahhoz, hogy az atmoszféra létrejöjjön, holott ez még nagyon kevés.