J. R. R. Tolkien

A 21. század mainstream fantasyjét már nehezen tudnánk elképzelni vizualitás nélkül. Ha egy regény megtalálja a maga közönségét, hamarosan megjelennek a neten az első fanartok és képmontázsok; ha pedig nemcsak az átlagolvasót nyűgözi le a történet világa, akkor akár játék, sorozat vagy film is készülhet belőle. Ma már a zsáner klasszikusai is sok esetben előbb jutnak el a közönséghez vizuális, mint verbális formában. Magyarországon, úgy gondolom, ez fokozottan érvényes, hiszen a fantasy széleskörű olvasottsága nagyban köszönhető a 2000-es évek elején mozikba kerülő Peter Jackson-féle A Gyűrűk Ura trilógiának, és azok számára, akiknek akkor nem volt lehetősége vagy türelme átrágniuk magukat a három vaskos köteten, Középfölde látképe örökre összeolvadt Új-Zéland tájaival (meg persze kicsit azoknak is, akik olvasták a könyveket). Ha egy picit hátralépünk, akkor persze a filmek látványvilága mögött is ott találjuk Alan Lee és John Howe kiváló illusztrációit, hogy csak azokat a művészeket említsem, akik Jackson stábjának munkáját is segítették. Ha még tovább megyünk, eljutunk azokhoz a rajzokhoz és akvarellekhez, amelyeket maga Tolkien készített. A hobbit művészete című kötet ennek a vizuális időutazásnak a legtávolabbi pontjáig kalauzolja olvasóját: sorra veszi A hobbithoz készült illusztrációk feltételezett történetét a legelnagyoltabb, de a későbbi elképzeléseket már jól sejtető vázlatokig, amelyek a professzor íróasztalában lapultak. Az album korábban már megjelent magyarul az Európa gondozásában, most viszont a Magvető újrakiadásában vehetjük kézbe. (A Magvető logója egyébként gyönyörűen belesimul a borítóképbe – mindig is azt gondoltam, hogy a quenya írás mellékjeles betűire emlékeztet; ez a közeg csak még jobban kiemeli a hasonlóságot.)

Tolkien neve egyenlővé vált Középföldével. De mi más volt emellett a hobbitok atyja? Professzor, filológus, író, férj és apa. A Karácsonyi levelekben Tolkien utóbbi oldalát látjuk, hiszen gyermekeinek karácsonyra írott-rajzolt leveleinek gyűjteménye a rövidke kötet, mely az 1920 és 1942 közt írt küldeményekből nyújt válogatást az olvasók számára.

A koncepció és az üdvözlőlapok mögötti indíttatás rendkívül egyszerű. Tolkien Karácsony apó bőrébe bújva mesél minden évben a gyerekeknek az Északi-sarkon történt kalandokról, valamint a küldemények által jelzi, hogy milyen ajándékok érkeztek karácsonyra. De hogy mi(k) tesz(ik) igazán különlegessé a kötetet? Elsősorban az, hogy fakszimile kiadás, vagyis a magyar fordítás mellett olvashatóak a levelek az eredeti kéziratban. Másodszor a gyerekeknek nem csak Karácsony apó küld üzenetet, hanem segítőtársai is, amelyeket különböző írásstílusokkal különít el a szerző. További különlegessége, hogy a levelek szinte mindig tartalmaznak egy, vagy akár több rajzot is, amelyekkel az elmesélt cselekmények elevenednek meg (sőt, olykor Karácsony apó médiumba vált, és a közelgő ünnepséget is lerajzolja).

Tolkien végtelen fantáziája jelenik meg már a borítékok esetén is (a kötetben ezeket is szemügyre veheti az olvasó), hiszen még a bélyeg is az Északi-sarkról származik. Az első néhány levél még csak néhány ilyen apróságot tartalmaz, de ahogy haladunk előre az időben egyre nagyobbakká és hosszabbakká válnak a levelek: Középföldéhez hasonlóan a Karácsony apót körülvevő világ is egyre bővül. Először csak Jegesmedve segíti munkájában és okoz évről évre galibát, de idővel csatlakoznak hozzájuk a hógyerekek (hóember, a kertész fiai), valamint Jegesmedve unokaöccsei, illetve Ilbereth, a manó is.

A levelek tartalma szerint a karácsony mindig veszélybe kerül, az ajándékok mindig megsérülnek. Ennek oka vagy Jegesmedve ügyetlenkedése, vagy a koboldokkal vívott néhány éven átívelő tolkieni eposzi küzdelem. Az ilyen típusú balesetek mindig megindokolják, hogy a gyerekek miért nem kapták meg az összes játékot, amit kértek.

A Klasszikus Kedd nem a pánikbetegeknek való. Szokás szerint teltház várta az Klasszika-filológia és Neolatin Tanszék és az Eötvös Kollégium Quadrivium Műhelye előadássorozatának aktuális főszereplőjét. Egy tűt sem lehetett leejteni a BTK VII-es termében. De így idézte igazán az esemény a Helm-szurdokbeli csatát, hisz vállt vállnak vetve ünnepeltük az idén 125 éves Tolkient.

Nagy Gergely fordított utat járt be előadása tárgyához képest, hisz őt az angol szakról csábították el a klasszikus nyelvek. Filológus lett (illetve ma elsősorban J. K. Rowling műveinek fordítójaként ismerhetjük) – de a tolkieni-platóni értelemben: a beszéd szeretője. A Phaidroszból ismert megközelítést a nagy mesemondóra alkalmazva ugyanis azt kapjuk, hogy nyelvészet és irodalom valójában nem elválasztható. Nyelv nincs kultúra és történelem nélkül és ez vice versa érvényes. Tolkien már oxfordi diákkorában mesterséges nyelveket kezdett kidolgozni (bár a nemes tündék nyelvén, a quenyán kívül egyik sem tekinthető lezárt korpusznak, de ez a befejezetlenség az egész életműre érvényes) és elmondható, hogy gyakorlatilag ezekhez szőtte a történeteit. Mitológiát írt egy mitológia nélküli kornak és népnek. A „szakértők” ezért látják el a mitopoetikus jelzővel a munkásságát – az idézőjelet pedig, legalábbis Nagy szerint, az indokolja, hogy ezt nem fejtik tovább, nem tudjuk igazán, mit értenek ez alatt.

Tolkien Nap az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban! A Magyar Tolkien Társaság 2016-ban is egész napos rendezvénnyel ünnepli J. R. R. Tolkien születésnapját: január 9-én változatos programokkal várnak mindenkit, akit érdekel Középfölde világa.

A Magyar Tolkien Társaság 2003. január 3-án, A Gyűrűk Ura szerzőjének 111. születésnapján ünnepelte először a neves évfordulót. Azóta évről évre nagyszabású családi programmal készülünk erre a napra: az új filmek megjelenésekor azokhoz kapcsolódva, máskor inkább a könyvek világához visszatérve. Ami nem változik, hogy ezen a napon a filmnézőktől a könyvolvasókig szeretnének tartalmas szórakozást nyújtani mindenkinek, akit kicsit is elvarázsolt Tolkien világa – vagy akiket még csak most fog. Ismeretterjesztő előadások Középfölde rejtelmeiről, kézműves foglalkozások, tündenyelv-órák, törp mesterművek, hobbit játékok és vidám dalok várják a látogatókat a Völgyzugollyá alakuló Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban.

Michael Moorcock az angol sci-fi újhullám emblematikus alakja és kiépítője, aki fantasy szövegei révén is széles körben ismert és elismert író. A The Times „Az ötven legnagyobb brit író 1945 óta” címet viselő listájára is felvette. Egyik legismertebb karaktere az albínó melnibonéi császár, Elric. E figura köré Moorcock egész sagát épített, mely a Melnibonéi Elric (Elric of Melniboné) című regénnyel indult útjára. Nem csak a nyitó darabot, de az egész sorozatot nevezhetjük klasszikusnak a fantasy zsánerén belül.

Melniboné évezredeken keresztül uralta a világot. Az idők folyamán azonban dekadens néppé váltak lakói, akik a külsőségekben még mindig őrzik az ősök kegyetlen tradícióit. Az időközben felbukkant és egyre erősödő Ifjú Királyságok tartanak a különös szokásoknak hódoló, még mindig óriási mágikus hatalommal és tengeri flottával rendelkező néptől. Egy melnibonéinak nincsenek erkölcsi aggályai, nem kötik gúzsba morális megfontolások, ezért lehettek a világ urai oly sok esztendőn keresztül.

A bosszú nem tartozik a fantasy legeredetibb témái közé. Márpedig a Tövisek hercege – a Széthullott Birodalom trilógia első kötete – a fülszöveg szerint a bosszúról szól. A történet főszereplője – Jorg herceg – gyerekkorában egy tövises bokor fogságából végignézi, ahogyan apja politikai ellenfele megbízásából katonák ölik meg anyját és öccsét. Ahelyett, hogy apja megtorolná ezt, anyagilag kifizetődő egyezséget köt Renar gróffal, a gyilkosságért felelős nemessel. A bosszútól fűtött Jorg ezért tíz évesen elszökik apja udvarából, és egy kegyetlen rablóbanda tagjává, majd az évek alatt vezérévé válik. Négy évvel később visszalovagol apja udvarába, hogy elvegye az örökségét. Nagyon vázlatosan ezt a történetet beszéli el a regény. Ám nem éri meg korán fanyalogni, ugyanis e könyv esetében is igaz a mondás, miszerint nem az a lényeg, hogy mit mesélünk el, hanem az, hogy hogyan.

Mark Lawrence-t az angol George R. R. Martinként szokták emlegetni. Minden jóérzésű embernek feláll a szőr a hátán az effajta összehasonlításoktól, de ez egyszer nézzük meg közelebbről ezt az állítást. Szóval Lawrence az angol George R. R. Martin, akit viszont az amerikai John Ronald Reuel Tolkienként szoktak emlegetni. Mindebből végső soron az következik, hogy az angol Mark Lawrence tulajdonképpen az angol J. R. R. Tolkien. Már csak az efféle képzavarok miatt sincs értelme az ilyen összehasonlításoknak.

121 éve ezen a napon született a nyelvészprofesszor, aki saját nyelveket, mitológiát és meséket teremtett, valamint megújította a fantasy zsánerét.

A karácsony előtti adventi időszakban buzdítanak minket a leghangosabban vásárlásra a reklámok. Ironikus, hogy akkor a legnagyobb a zaj, amikor ideje lenne a csendnek. Mindenesetre a könyv kiváló karácsonyi ajándék, ráadásul az ünnepek közeledtével a kiadók a legkülönbözőbb akciókat vezetik be. Összegyűjtöttünk néhány ajánlatot, a kedvenceink közül, hogy ne kelljen sokáig keresgélni őket és több időt tölthessetek csendben.

1937. szeptember 21-én jelent meg Tolkien első regénye. A mesés történet egyedülálló módon vegyíti magában a különböző irodalmi hagyományok és népi mitológiák elemeit, meyek nem csak összetett cselekményt, de érdekes struktúrát is alkotnak. A Tolkien által megteremtett, rendkívül komplex fiktív világ első, nyomtatásban megjelent eleme ez a regény, mely önmagában is jól működő egész. Ám mint tudjuk a Professzor sokkal szenvedélyesebb történetmesélő volt annál, hogy itt megálljon.

Az 1975-ös magyar fordítás A babóként jelent meg, mely megoldás Szobotka Tibor leleménye volt. Később igazították hozzá a könyv szókészletét A Gyűrűk ura magyar fordításához, így lett a meseregény címe is A hobbit.

A június 14 és 16. között megrendezett konferenciáról az index kritikus és olvasmányos tudósítása ide kattintva elolvasható. A szerző Tóth Gergely.