Imre Viktória Anna

01.  Imre Viktória Anna első kötete, mely elnyerte az Új Lenyomat és a Magyar Író Akadémia szépirodalmi pályázatának különdíját, több szálon futó, fordulatokban gazdag cselekményével és kedves humorával könnyedén nyerte meg magának a fiatal olvasókat.

02. A lapokon újfent az illusztrációk és a szöveg kellemes elegyével találkozhatunk, habár az összhatás ezúttal mangásabbra sikerült, mint Az Őrült Hold alatt esetében.

03. A helyszín London, némi természetfeletti vonással, a háttérül szolgáló teremtéstörténet egészen egyedi és színes értelmezése pedig fokozatosan terül szét az egyre több cselekményszállal átszőtt fiktív térben.

04. A szöveget olvasva felmerülhet az olvasóban, hogy a történet akkor keletkezhetett, amikor Dante és Milton éppen összejött egy sakkparti erejéig, Anatole France kibicelt, az írónő mellettük ülve szorgalmasan jegyzetelt, és közben gondosan ügyelt arra, hogy mi is legalább olyan jól szórakozzunk, mint ő.

Imre Viktória Anna eddig két - a Kísértés Rt. és Az őrült hold alatt - fantasy, urban fantasy regény szerzője. Eddigi köteteiről, írásról, rajzolásról és az olvasói vélemények fontosságáról és további terveiről Kanizsai Ági beszélgetett vele.

Kanizsai Ági: Kérlek, mesélj arról a személyről, akitől a legtöbbet tanultál az írásról és a leginkább inspirált.

Imre Viktória Anna: Nehéz kérdés, mert az írás technikai fogásait többnyire olvasás közben, megfigyelés útján sajátítottam – és sajátítom – el, ezért mindenképpen több személyhez kötném a tanulási folyamatot: szerzőkhöz, akik az írásaik révén segítettek. Első alkalommal akkor kaptam jelentősebb mennyiségű tanácsot, amikor Antal József az Új Galaxisba beküldött novellámat, a „Pax aeternát” szerkesztette, és bőségesen ellátta megjegyzésekkel, amiket a mai napig észben tartok.

Milyen lehet az állandósult káoszban élni? Ezzel az erőteljes kérdéssel ragadja meg a figyelmünket Imre Viktória Anna második kötetének borítószövege. A rákövetkező sorok pedig ígérnek nekünk varázslatot, kalandot, régóta rejlő, de hamarosan mégis kiderülő titkot és természetesen a távoli ismeretlen hívását. A városi környezetben kibomló történetének főhőséként egy koraérett tinédzser szerepel, aki egy (többek között orvosi végzettséggel is bíró) jóképű tudós mellé szegődik, hogy együtt fejtsék meg az események hátterében húzódó rejtélyt. Ismerős mozaikdarabokból friss, üde illesztések mentén összeálló kép – talán így lehetne egy metaforával megragadni a fiatal írónő szövegét, mely a manapság nálunk is népszerű ifjúsági irodalom műfajának kellékeivel vág utat magának az urban-fantasy lehetőségekkel teli erdejében.

Emlékszem, tizenévesen tucat számra olvastuk a fantasy-történeteket. Lenyűgöztek, magukkal ragadtak, hőseiket napokig, hetekig hordtam a gondolataimban, összevetettem őket más hősökkel, történeteket formáztam róluk magam is. Évekkel később viszont, mintegy nosztalgia gyanánt levettem némelyik kötetet a polcról, és újra beleolvastam az egykor annyira megkedvelt szövegekbe. Egy idő után egyre elszántabban kerestem azokat a részeket, jeleneteket, fordulatokat, amelyek korábban annyira vonzottak, de nem sikerült rájuk akadnom. Valahogy ezzel az érzéssel találkoztam Az Őrült Hold alatt olvasásakor is, aztán az jutott eszembe, érdemesebb volna visszanyúlni ehhez a korábbi látásmódhoz. Mígnem odáig jutottam: az unokahúgom biztosan imádná.