The Imp

Azok, akik rajonganak a kortárs amerikai sorozatokért, már régóta tudják, hogy a Netflix az egyik legjobb tengerentúli tartalomszolgáltató, ezért aztán nagy reményekkel vettem kezembe az egyik zászlóshajónak számító Orange is the new black könyvváltozatát. Bár a Piper Kerman által jegyzett könyv televízióra adaptált verzióját csak májusban mutatják be a hazai szolgáltatók, a Twister Media részben talán az eredeti hanghoz ragaszkodó sorozatfüggők jelentős táborára számítva, már fél évvel korábban kiadta. Bár a sorozat és a könyv között az alapsztorit leszámítva nincs túl sok átfedés, a kiadó a sorozat eredeti plakátját használta fel borítókép gyanánt, ezzel is meglovagolva a sorozat sikerét. A döntés eredményre számomra kifejezetten kellemes eredményt hozott. Egyrészt a Netflix plakátjai messze felülmúlják az iparág többi szereplőjének próbálkozásait, másrészt egy papírkötéses könyvből nagyjából ennyit lehet kihozni az esztétikum és a figyelemfelkeltés harmóniájának jegyében. Ehhez képest meglehetősen nagy csalódás volt számomra, hogy amint kinyitottam a könyvet, életem egyik legkiábrándítóbb kulturális élménye vette kezdetét.

Az Orange is the new black egy önéletrajzi regény, főhőse a könyvet később megíró Piper Kerman. Jómódú amerikai család sarjaként, az egyetemet követően nem találja a helyét, és a felelősség elől menekülő, átlagos fiatalok élvhajhász életét választva, szép lassan rátér a börtönhöz vezető legbiztosabb útra. Megismerkedik a nála idősebb és szintén leszbikus Nora Jansennel, aki drogfutárként kisebb vagyont keres minden egyes utazása során. Nora kezdetben szeretőként tartja maga mellett, később azonban elkezdi kisebb-nagyobb szívességekre kérni. Főhősünk élvezi az ingyenes utazásokat, az egzotikus helyszíneket, idővel azonban szép lassan rájön, hogy a drogmaffia részévé vált és San Fransiscóba menekül, ahol összeismerkedik későbbi férjével Larryvel. Bármennyire próbálja maga mögött hagyni korábbi életét, a droghálózat összeomlik és öt nyugodt év után, drognyomozók kopogtatnak az ajtaján. Hosszadalmas bírósági huzavona után végül 15 hónapot kap állami fegyintézetben (ezek általában a legkeményebb börtönök az USA-ban).

2015. február 16. és 22. között a Próza Nostra szeresztősége írja a netnaplót a Literára. Nagyon megtisztelő, hogy a lap felkért minket a naplóírásra, ezúton is köszönjük szépen nekik a lehetőséget.

Természetesen izgatottan készülődünk a feladatra és tartogatunk meglepetést is, hiszen az egyik naplóírónk nem a lap közvetlen munkatársa, hanem egy olyan, a hazai fantasy irodalomban egyre ismertebbé váló személy, aki amellett, hogy író, más munkája révén (is) jó kapcsolatot ápol az oldallal, velünk.

A bejegyzéseineket egy nap csúszással fogjátok olvasni a Literán, aki figyeli az oldalt, annak ez bizonyára nem ismeretlen dolog, tehát a hétfői napról írt naplójegyzetünk kedden kerül ki az oldalra, így az utolsó - vasárnapról szóló írás - 23-án, hétfőn lesz olvasható.

A tavalyi évet egy szerkesztőségi listával zártuk, amelyen 2014 általunk legjobbnak ítélt megjelenései szerepeltek. Az idei évet ennek megfelelően a szerkesztőségben legjobban várt 2015-ös megjelenésekkel kezdjük. Természetesen jónéhány megjelenést még nem is jelentettek be a kiadók, ezeket érthető okokból nem tettük fel a listára (ami egyébként sem készült a teljesség igényével), ám folyamatosan tájékoztatunk titeket ezekről, ahogyan eddig is tettük.

Az előző listán első helyre került Moskát Anita Bábel fiai című kötete, nem csoda, hogy nagy izgalommal várjuk a szerző következő, idén megjelenő könyvét, a Horgonyhely című regényt (Gabo Kiadó). Moskát Anita második könyve az előzőhöz hasonlóan fantasy, ám itt minden további hasonlóság véget is ér. A Horgonyhely világában az emberek valóban röghöz kötöttek, képtelenek messzire eltávolodni születési helyüktől. A világnak e szabálya alól egyedül a terhes nők jelentenek kivételt. A várhatóan gender problémákat is erősen feszegető regény a tervek szerint a júniusi Könyvhétre jelenik meg. További információkat a szerző blogján találhattok. A kötet a Próza Nostra több szerzőjének listájára is felkerült.

Az év végére való tekintettel idén arra kértük szerkesztőinket és állandó szerzőinket, hogy kíséreljék meg a lehetetlent, s mondják meg, mely öt könyv volt a számukra legmeghatározóbb ebben az évben. Kollégáink hosszas tépelődés és önmarcangolás után meghozták nehéz döntéseiket, hogy aztán ezekből egy szerkesztőségi toplistát is megpróbáljunk összeállítani. Majd látni fogjátok, természetesen ez sem egyszerű feladat, a dobogóra többen fértek fel végül, mint az előzetes koncepció alapján számítani lehetett.

Mint minden lista, az itt olvashatóak is szubjektívek, korántsem teljesek, lehet vitatkozni, sőt mi annak örülünk, ha bombázni kezdtek levelekkel, kommentekkel és értékes hozzászólásokkal.

Lássuk tehát az összesítéseket.

Próza Nostra TOP*

Nic Pizzolatto első regénye a Galveston, ami 2010-ben jelent meg, közvetlenül azelőtt, hogy a szerző elhatározta volna, hogy Kaliforniában folytatja életét forgatókönyvíróként. A True Detective sikerét figyelembe véve, könnyen elképzelhető, hogy a tucatnyinál alig több novellát jegyző szerző tollából jó ideig nem születik semmi, irodalmi formátumban legalábbis. A Galveston éppen ezért már önmagában is rendkívül érdekes szöveg, hiszen könnyen elképzelhető, hogy a karrierváltást követően a saját hangjára és közönségére rátaláló szerző egyetlen könyvével lehet dolgunk. A magyar megjelenés sajátossága pedig, hogy elkerülhetetlenül a True Detective felől próbálja feldolgozni az olvasó, amire a kiadó szándékosan rá is erősít. Pedig azon túl, hogy felfedezhetők hasonlóságok a szöveg és az HBO sorozat között (ami a nyilvánvaló átfedéseket leszámítva, legfőképp a szerzői attitűd erős jelenlétének köszönhető) a Galveston egy teljesen különálló világ és történet.