A hercegprímás elsírja magát

Nemes Z. Márióval harmadik verseskötetének (A hercegprímás elsírja magát) megjelenése kapcsán készítettünk interjút. Berlinről, "agrártrashről", pszeudo-népiességről és a kortárs líra hozzáférhetőségéről Szabó István Zoltán (stv) kérdezte a szerzőt.

stv: Jelenleg Berlinben élsz, ahol a napokban volt is egy felolvasóested. Hogyan sikerült az est?

Nemes Z. Márió: A berlini DAAD-ösztöndíjam lassan a végéhez a közeledik, de úgy érzem sikerült hasznosan eltölteni a rendelkezésre álló időt, aminek egyik  momentuma volt a Rummelsburg 2 – Die Dichter von Kollwitzplatz című költészeti fesztiválon való szereplésem is. A kultikus státuszt élvező Rumbalotte nevű irodalmi „kocsmában” megtartott felolvasáson Matthias Knieppel (aki Kalász Orsolyával együtt a verseim fordítója volt) közösen mutattuk be a szövegeket. Ezt követően június elején is szerepeltem a berlini Poesiefestival (www.poesifestival.org) egyik rendezvényén, illetve a fordítások  a Literaturwerkstatt közvetítésével felkerülnek majd a www.lyrikline.org -ra.

2014. június 15-én 19 órától a RoHAM Bárban Nyulak, mocsári parasztok, gépek címmel kerül sor Bartók Imre (A nyúl éve), Nemes Z. Márió (A hercegprímás elsírja magát) és Tóth Kinga (ALL MACHINE) köteteinek antibemutatójára. Az est moderátorai/házigazdái: Dunajcsik Mátyás és Szegő János.

A belépés ingyenes.

Facebook event

Szilveszter a Monarchiában

Elvittem magammal egy körúti zsúrba. A házigazda feje zsákszerű volt, de hallgattunk popzenét. Jó szaga volt a vendégeknek és kezet mostak, mielőtt köszöntek. Nem akartak hozzáérni, inkább a stroboszkópot nézték a szobában. A házigazda szerint ilyen a békebeli világítás. Nem mondtam ellent, nem volt jogom hozzá. Hajamat tapogattam, elégedetlenül az állaggal, bár egykedvűséget színleltem. Miért vagyok uniformisban, kérdezték a nők, így járhatunk csak társaságba, válaszoltam szerényen. Voltak ételek is, különböző alakúak és színesek. Ő kiment a mosdóba, elkezdte a falat fröcskölni, de túl hangosan ugatott, mire a házigazda felhangosította a zenét. Miután visszajött a fürdőből, mindenkinek megnyalogatta a lábát, aztán pukedlizett, mint egy jól nevelt úrilány. Már kezd hozzászokni az idegenekhez, de még szégyelli magát szoknyában. Ez itt a szeretet, mondtam, és az ablakhoz tipegtünk. (A vérbíró végleg elaludt, suttogták a többek, miközben kezet ráztak velem.) Amikor először megláttam, azonnal tudtam, hogy az enyém lesz, helyette nyögtem, mert nem tudott beszélni, pedig hetente nyírták az arcát. Aztán a bíró elaludt és a falut elsodorta a vér. A vendégek gyerekpezsgővel fröcskölték egymást, mert a béke eljött a falak közé. Ő tágra nyílt orrlyukkal szimatolt körbe, hogy ez most már az ő születésnapja? Bundáját tisztogattam, és közben visszaszámoltam. Ha elérkezik a nulladik óra, Haynau lánya újra világra jön.