Havasréti József

Jelenlegi hely

Mélyebbre a sötétségben (Havasréti József – Nem csak egy kaland)

Szerző acélpatkány On the

Havasréti József: Nem csak egy kalandKozmikus horror a hetvenes évek undergroundjával keverve. Leginkább így tudnám jellemezni Havasréti József új regényét, ami lazán kapcsolódik a 2014-es Űrérzékeny lelkekhez. Az új könyv, a Nem csak egy kaland, annak a Budapesten a hetvenes években lezajlott drogkísérletnek a történetét meséli el, ami felbukkant a korábbi regényben. Anno kifejezetten érdekesnek találtam a három évvel ezelőtti első kötetet, éppen ezért nem tudok teljes mértékben eltávolodni tőle. Bármennyire is nem szerencsés, nem tudom nem összehasonlítani a két könyvet. Ebből a szempontból viszont azt kell mondanom, hogy a Nem csak egy kaland egyszerre visszalépést és fejlődést is jelent.

A történet két szálon indul, melyek természetesen végül összeérnek. Budapesten dolgozik a legendás szovjet tudós, Anton Suler, akinek a tudatmódosító szerek, különösen egy bizonyos gombafaj, a “fekete hús” a szakterülete. A magyar kollégiáival különleges kísérletekbe kezd, aminek a céljai homályosak, de szinte biztos, hogy nem olyasmi, amit szívesen a kommunista közvélemény orrára kötnének. Így aztán nem is csoda, ha a magyar titkosszolgálat is kiemelten figyelemmel kíséri a tudósokat. A fő szál ennek a kísérletsorozatnak a bemutatása, a résztvevők viszonyainak megrajzolása. A másik a csapat egyik tagjának, Szaszkó Jánosnak és az ő különös történetének a bemutatása. Megismerhetjük, ahogy gyerekként elnyomó és már-már horrorisztikus viszonyban élt nagyanyjával, egészen addig, amíg egy különleges rovar nem került a birtokába, amit - akit? - Szúnyognak nevezett el. Szúnyogon keresztül pedig valami egészen más, nem evilági is bekerül a képbe, ezzel téve még különösebbé az amúgy is furcsa elemekkel és eseményekkel teli kísérlet-sorozatokat.

Két határozottan erős vonása van Havasréti második regényének: a szerkezete és a hangulat. Míg az Űrérzékeny lelkek széttartó volt, megannyi szálon és idősíkon keresztül próbálta felvázolni a történetét - bár én a mai napig meg vagyok győződve róla, hogy igazából nem volt elsődlegesen cél egy klasszikus értelemben vett történet elmondása -, addig most még a két szál és a több főszereplő ellenére is sokkal fókuszáltabb regényt kapunk, ahol szinte nyílegyenes út vezet a végkifejletig. Ezt a végkifejletet egyébként az előző kötet olvasói nagyon is jól ismerik, de még így is izgalmas és érdekes tud maradni az odáig vezető út. Akik pedig nem tudnák, mi vár a kísérlet résztvevőire, azok is lassan sejteni kezdik olvasás közben, hogy valami végzetes bekövetkezte felé rohannak a szereplők. A feszült hangulat pedig, mint említettem, komoly erőssége a könyvnek. Az atmoszférateremtés jól megy a szerzőnek, legyen szó egy sötét bérlakásban tartott pszichedelikus performanszról, a sztálini múltról szóló beszélgetésről vagy egy kisfiú rémálomba illő gyerekkoráról. A könyvnek egyértelműen a nyomasztó légkör adja meg az alaphangulatát, mintha mindenki félne valamitől, mindenki meglapulna. És persze külön érdemes kiemelni Szaszkó és Szúnyog történetét, ami már-már a kozmikus horrort csempészi a hatvanas évek pesti miliőjébe.

Világirodalmi sorozatot indít a JAK a Libri Kiadóval

Szerző Próza Nostra On the

ArtPop2015-től a József Attila Kör Világirodalmi sorozata a Libri Kiadóval közös gondozásban jelenik meg, ARTPOP címmel. A sorozat 75. és 76. kötete a svéd Stefan Spjut Stallo című regénye és az angol Jessie Burton A babaház úrnője című könyve lesznek.

A JAK Világirodalmi Sorozatába Bárány Tibor és Nádor Zsófia sorozatszerkesztők olyan műveket válogattak, amelyek egyszerre népszerűek és a legkifinomultabb művészi ízlésnek is megfelelnek. A művek nem csupán nagyszerű olvasási élményt nyújtanak, hanem rengeteg kérdést is felvetnek a kulturális és egyéb társadalmi folyamatokról vagy az emberi természetről. A kötetek alkalmasak rá, hogy vitákat, beszélgetéseket gerjesszenek, hogy egyszerre szórakoztassanak és egy új világot nyissanak az olvasó számára.

Majdnem underground sci-fi (Havasréti József - Űrérzékeny lelkek)

Szerző acélpatkány On the

Havasréti József: Űrérzékeny lelkekLehetett volna egy nagyon ütős underground sci-fi. Régen vettem már észre azt, hogy drukkolok egy könyvnek, de Havasréti József első regényének, az Űrérzékeny lelkeknek a felénél azt éreztem, ennek a regénynek nem szabad elbuknia, ebből valami nagyon durva cuccnak kell kialakulnia. Végre valami agymozgató, ami megbizsergeti azokat az agysejtjeimet, amik miatt szeretem a furcsa könyveket: Szorokin, Murakami, Vonnegut, vagy az igazán elborult sci-fik, szupernóvákat megcsapoló poszthumánokkal és hasonlókkal. De nehogy valaki félreértsen, ennek a könyvnek körülbelül annyi köze van a felsoroltakhoz, mint Andy Warhol képeinek egy kis templom freskóihoz. Persze mindkettő képes ugyanazt az élményt nyújtani, csak máshogy. Visszatérve a könyvre, drukkoltam, de valahogy mintha félúton elfelejtette volna a könyv, mit is akar tulajdonképpen.

Adva van egy fura zseni, egy a mi világunktól teljesen idegen, félig zsidó, félig szibériai indián, Alexander Suler, aki a tajgáról kerül a formálódó kommunista Moszkvába, de ekkor már valami furcsa dolog megszállottja. Valaminek, amit a Meztelen ebéd fekete húsként említ, és ami még Huxley érdeklődését is felkelti. Aztán Suler felbukkan a hetvenes években Budapesten, hogy részt vegyen egy kudarcba fulladt drogkísérleten, amiből csak két férfi kerül ki élve, megbomlott elmével. Mindez pedig tovább gyűrűzik egy Káló nevű, kallódó, a társadalom peremén élő figura kéziratában, aminek a nyomán Rendes Ferenc, a regény kvázi-főhőse nyomozni kezd.