"Amikor azt mondom: mese, a Pentameron kapcsán Az Ezeregyéjszaka jut eszembe." - interjú Király Kinga Júliával
A Pentameron egy tizenhetedik századi olasz mesegyűjtemény, melynek szerzője Giambattista Basile. A kötet magyar fordítása idén ősszel került a könyvesboltokba. A Pentameron hátteréül a barokk Nápolyának nyüzsgő világa, de Basile candiai tartózkodásának köszönhetően, a Mediterráneum mesekincse mellett, a Közel- és Távol-Kelet híres motívumai szolgálnak, így sokszínűsége miatt, megjelenésétől kezdve folyamatosan ihlette/ihleti az európai irodalmat. A fordítóval, Király Kinga Júliával Fekete I. Alfonz beszélgetett.
Fekete I. Alfonz: Egyik, Magyarországon ismert mesegyűjtemény sem ilyen szabadszájú. Mesélnél arról, hogy miért ilyen vaskos a kötet nyelvezete?
Király Kinga Júlia: Mesekötetek esetében tényleg nem beszélhetünk ilyen mértékű vaskosságról, szabadszájúságról, Rabelais viszont széles körben ismert, akárcsak Faludy magyarításai, tehát mégis csak van valami viszonyítási alap. Az okokat minden bizonnyal abban érdemes keresni, hogy Basile erősen barokk szerző, és ez a korstílus nálunk – keveseket leszámítva – úgy jelenik meg, mint a romok utáni vágyódás, a halál iránti szenvedély, a vallásos áhítat ideje. Holott mindennek a verzója is érvényes rá: a zsíros, paraszti pompa, a test dolgaiban aposztrofálódó életszeretet, az individuum kitörési kísérletei, az áhítat, amiből kiskapuk vezetnek a tobzódás felé, felszín és mélység folyamatos dialektikája, a részletek iránti rajongás, az egyre táguló univerzum (Galilei 1609-ben rukkol elő az első távcsővel), ami az én univerzumának kiterjesztését vonja maga után.