Felhőatlasz

Mitchell regényeiről köztudott, hogy bár különálló történetekként működnek, mind egy univerzumot alkotnak, ahol a színfalak mögött az örök életért folyik a harc. Ebben a közös világban karakterek járnak át egyik regényből a másikba, és ki jobban, ki kevésbé gabalyodik bele a halhatatlanok belháborújába. A harcról és az azt vívó felekről legnyíltabban a The Bone Clocks című regény beszél (kritikánkat lásd itt), ahol újra látjuk többek között Marinust, a jók oldalán álló halhatatlant. Hozzá, és a The Bone Clocks-ban bemutatott háborúhoz kapcsolódik szorosan a Slade House, amely sok szempontból kilóg a Mitchell regények sorából.

A legszembetűnőbb különbség a kötet hossza. Bár magyarul még nem nagy a Mitchell-választék, akinek valamilyen módon a kezébe került az író egy korábbi regénye (például: The Thousand Autums of Jacob de Zoet, Number9Dream), az tudja, hogy a Felhőatlasz, a maga több mint ötszáz oldalával átlagos méretűnek számít. A Slade House ezzel szemben szösszenetnek tűnik, és végső soron az is: kevésbé alkot egyéni, különálló történetet, habár a The Bone Clocks vagy más előzmény nélkül is érthető és élvezhető. A ragadozó típusú halhatatlanok, akik mások lelkének az ellopásával hosszabbítják meg saját idejüket, ismerősek lehetnek korábbról, de ha nem, a Slade House ezúttal részletesen beszámol a két főszereplő halhatatlan múltjáról és képességeiről. Az ikrek, Norah és Jonah Grayer, kivonták magukat szektájuk harcából és saját vállalkozásba kezdtek. Kialakítottak egy ház formájú csapdát, ahol képesek megállítani az idő múlását a maguk számára, ám ehhez bizonyos időközönként energiát kell szerezniük különleges emberi lelkek formájában. Kilencévente egyszer a Slade ház megnyitja kapuit és becsalogat egy-egy szerencsétlent, aki aztán az ikrek vacsorája lesz. Ezúttal megszokott mitchelli elemként, a ház és áldozatainak történetét öt különböző idősíkon követjük végig, 1979-től napjainkig. Ötletes húzás, hogy a regénynek éppen a saját megjelenésekor, 2015 Halloweenjén van vége.

David Mitchell új, 2014-es regénye az írótól megszokott, komplex rendszert alkot. Sok utalást tartalmaz Mitchell korábbi műveire, a legszembetűnőbb azonban a Felhőatlasszal való párhuzam, ami már a történet alapvető szerkezetében is megmutatkozik. A The Bone Clocks hat különálló részre bomlik, ezek mind más időben és más helyen játszódnak, s mások mesélik el őket. Így tehát, akár a Felhőatlasz, a regény messzire nyúlik, mind térben, mind időben. Ezt az összetett rendszert csak akkor láthatjuk át igazán, ha sorra vesszük a The Bone Clocks részeit.

Holly Sykes az első elbeszélőnk, aki a teljes történet magjának számít. Holly az első és az utolsó történet narrátora, de a köztes részekben is mindig visszatérünk hozzá, mintha a lány egyfajta gravitációval rendelkezne, amely a nagy ívű tér- és időviszonyok közt magához vonzza a többi szereplőt. Hollyval először 1984-ben találkozunk, amikor lázadó kamaszként ott akarja hagyni otthonát és egy angol kisvárosból nekiindul a világnak. Furcsa dolgok történnek az úton, kiderül, hogy nem először - visszaemlékezések által Holly gyerekkorába is betekintést nyerünk, s láthatjuk találkozását egy igen furcsa képzeletbeli baráttal.. Ezen a ponton jelenik meg az a fantasy vonal, amely ezután sokszor csak villanásokra tűnik fel, mígnem az ötödik részben teljesen kibontakozik. Addig azonban a hangsúly egészen máshol van, így a természetfeletti szál megbújik a valóság mögött. És magyarázatra egyelőre nincs is szükség, mert Holly lefoglalja az olvasó figyelmét, rajta keresztül azonnal látszik David Mitchell zsenije - játszi könnyedséggel szólal meg egy vidéki, félig angol, félig ír kamaszlány hangján, és nem csupán egy adott társadalmi réteget fest fel egyetlen csuklómozdulattal, de a korszak hangulatát is megragadja.

David Mitchell Felhőatlasz című regénye hamar bestsellerré vált a megjelenést követően. A Mátrix trilógiát jegyző Wachowski testvérek százmillió dolláros költségvetésű filmet rendeztek belőle, amely óriási bukás lett. A filmverzió legfőbb problémája a szerkesztés módja volt, minden másért az alapanyagot okolhatjuk.

Mitchell minden szabályát ismeri az intellektuális bestseller-írásnak és kiválóan alkalmazza is őket. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy az alkotott regény maradandónak is bizonyul. Bár a Felhőatlasz vitathatatlanul érdekes elképzelés, valószínűtlen, hogy egy évtized múlva is olvasni fogjuk. A következőkben a sikerkönyv írásának képzeletbeli szabályain végiglépegetve tekintjük át Mitchell művét.

Írj egy rendhagyó szerkezetű regényt!

Hat történetet követhetünk végig, mindegyik különböző korszakokban játszódik. Az 1800-as évek közepétől egészen a poszt-apokaliptikus távoli jövő korszakáig festik meg a világunkat az egyes fejezetek. Az első öt történet mindegyike egy-egy kulcsjelenetnél szakad félbe. A hatodik történet csaknem két fejezet hosszúságú – ez a regény mértani közepén helyezkedik el – majd fordított kronológiai sorrendben ismét az első öt szál egy-egy fejezete következik. A poszt-apokaliptikus világban játszódó hatodik történet tehát két tükrösen szimmetrikus részre osztja a regényt.