Fekete I. Alfonz

Az 'Osztott képernyő' rovatban minden alkalommal két szerző kritikája jelenik meg ugyanarról a szövegről. Úgy gondoltuk talán nem csak a szerzőknek, de az olvasóknak is érdekes és hasznos lehet egy ilyen vállalkozás, hiszen mindjárt két véleményt kap ugyanarról a könyvről.

A közlés előtt egyik szerző sem ismeri a másik szövegét, valamint arra is törekszünk, hogy a tárgyalt regénnyel kapcsolatban ne legyen aránytalanul nagyobb ismereti előnye egyik írónak sem. A limit 4000 karakter (amit ezúttal rugalmasan kezeltünk).

Első alkalommal John le Carré: Suszter, szabó, baka, kém (korábban: Árulás) című regényéről volt szó.

Most pedig Fekete I. Alfonz és Kanizsai Ági írt Kleinheincz Csilla Ólomerdő című regényéről.

A tündérmesék boszorkányai jobbára másodhegedűsei a történeteknek. Ahogy az irodalom kíváncsisága a Másik (feminizmus, posztkolonializmus) iránt megnőtt, úgy kerültek lassan rivaldafénybe, ahol elmondhatták: a korábban hallott mese nem úgy volt egészen pontosan, ahogy azt a királyfi továbbadta. Beszámolnak kegyetlenségről, kitaszítottságról, állandó öregségről s arról, ami őket kiemeli a többi ellenség közül, arról a gyűlöletről, ami az európai tündérmese-kincs sajátja, a nőgyűlöletről. Dubravka Ugrešić magyarul kiadott negyedik kötete, a Banyatanya ezt a fosszilizálódott nézőpontot igyekszik humorral, iróniával bemutatni, ahol a halál, a női mivolt és az öregedés ugyanolyan fontos kérdésekké emelkednek, minthogy ki örököljön egy prémcsizmát. A regény a Bóra könyvek egyik darabja, amely a volt jugoszláv női prózát mutatja be a magyar közönségnek.

A Kutinában (jelenleg Horvátország) született szerzőnő regénye triptichon, aminek első része egy fiktív önéletrajzszelet, második része három idősödő hölgy kalandjait meséli el egy csehországi wellnes hotelben, a harmadik fejezet pedig egy irodalomelméleti, metafikciós önreflexiót kínál egy kisebb csavarral a végén. A kötet központi alakja Baba Jaga, a szláv mitológia vasorrú (vasfogú) bábája, akinek funkciói, jelentése és megítélése folyamatosan változott a történelem során, ahogy ezt a harmadik fejezet részletesen taglalja. Egyet azonban érdemes szem előtt tartani – Baba Jaga a női princípium megtestesítője ezekben a narratívákban, ezáltal pedig a patriarchális társadalom ellensége. Az emiatt kapott megvetést, megszégyenítést és pellengért humorral rombolja le Ugrešić. A háromrészes mese mindegyik része igyekszik a szláv kultúrkör gonosz boszorkáihoz kapcsolódó hiedelmekből, népi megfigyelésekből meríteni, ezeket pedig átalakítva, átgyúrva, jelenkorunkhoz igazítva nyújtja az olvasónak.

Ha találkozik jelenkorunk Budapestje egy alternatív valóság teokratikus berendezkedésű Bábelével, majd kettejük randevújából születik egy gyermek, úgy őt mostantól Moskát Anita első regénye, a Bábel fiai személyesíti meg a magyar irodalomban. A fantasy és sci-fi határán egyensúlyozó könyvet a Gabo Kiadó science fiction-nel és fantasyvel foglalkozó SFF részlege gondozta. A borítókép gomolygó füstje, a háttérben felsejlő, építmény teteje, a sötét tónusok előrevetítik a könyv varázsát, hangulatát és atmoszféráját. A bodorodó dohányfüst ködbe burkolja az egymásba fonódó két történetszálat, ezzel meghökkentő, elborult és torz történethálót sző az olvasó köré. A körülölelt történetfogyasztó a történet olvasása során egyetlen egyszer sem tudja megtörni a delejt, a Bábel fiai pedig biztatja, fogyasszon még többet az általa előidézett kábultságból.

Az időutazás régóta egyéni és kollektív vágyaink csimborasszója, ami az irodalom berkeiben is gyökeret vert. Megváltoztatni egy-egy történést, kiegészíteni, más irányba terelni egy teljes múltbeli eseményt vagy esetlegesen a jövőt meglátogatni majd elborzadni tetteink következményein. Lauren Beukes új regénye, a The Shining Girls sajátos formában közelíti meg a kérdéskört. Ellentétben korábbi regényeivel, a magyarul is megjelent Moxylanddel és a Zoo Cityvel, a helyszín ezúttal nem az apartheid  billogát homlokán viselő Dél-afrikai Köztársaság, hanem az Amerikai Egyesült Államok északi régiója, Chicago. Míg az előzőekben Beukes a lehetségest és annak megvalósulási valószínűségeit latolgatta, addig a The Shining Girls távol áll ettől a megközelítéstől. Eltekintve attól, hogy az írónő egy időutazó sorozatgyilkost enged szabadjára, kinek késszúrásai a felszabdalt huszadik század szövetébe mélyednek s az ámokfutásra egy túlélő lány és egy, munkájából kiégett újságíró igyekszik fényt deríteni, a regény a realizmus eszközeivel igyekszik atmoszférát teremteni. Sem a technológia és a cyber-realizmus, ahogyan a Moxylandnél, sem a folklór mint a Zoo Citynél nem kap szerepet, az írónő egy kulturális jelenségről, a legyőzhetetlen és megérthetetlen ellenfél szobráról, a sorozatgyilkosról rántja le a leplet.

„Aki nem mond és nem hallgat mesét,

az csak a pillanatnak él, és az nem elegendő.”

(Isaac Bashevis Singer)

A Posztmodern tündérmese újraértelmezések, egy 2011-ben, angolul megjelent, Kérchy Anna által szerkesztett esszégyűjtemény, mely a Tündérmese Angela Carter után konferencia (2009, University of East Anglia) leglényegesebb gondolatát továbbgördítve azt mutatja be, hogy a tündérmese mennyi változatos formát ölthet jelen korunk sokszínű kulturális közegében. Az antológiában olvasható, többnyire a fenti konferencia előadásaiból sarjadt tanulmányok körbejárják a tündérmese képlékeny műfaját, miközben feltárják annak újraértelmezési lehetőségeit – főként más műfajokkal való elegyedése, mediális hajlékonysága, újrahasznosíthatósága tükrében. A könyv folytonosan szem előtt tartja a műfajra jellemző, az elmélet és a gyakorlat, valamint a kreatív és a kritikai diskurzus közötti kapcsolatot.

Évának és Viktornak köszönettel

Az emberi kíváncsiság finom mozgatórugó, igaz ez az ismeretlennel, de még inkább az ismerttel kapcsolatban, különösen ha azt más, általunk eddig nem tapasztalt szemszögből nézzük. China Miéville King Rat című kötete A hamelni patkányfogó feldolgozása. Elhagyjuk a német nyelvterületet, az új helyszín korunk Londonja. A legenda átlényegül urban fantasy-vé. Miéville bevezeti az olvasót a kulisszák mögé, körbemutat, megállapítja, hogy ez London, amit ismerhetsz, majd ad egy fülhallgatót. A 'kertek alatt' és 'a hátsó utcákon' kifejezések ezek után másként zengenek a füledben. Az író zümmögtet, brummogtat, csépeltet és potyogtat. Átléptük a határt, az ismert London a fülesen túl van.