Fekete I. Alfonz

A tudás, a kánon, az emlékezés rostáló folyamatok; igaz ez az egy személy által létrehozott vagy a közösség alkotó munkája során fogant kulturális termékekre egyaránt. Mégis, adódhat a kérdés: vajon hány generáció emlékei tudnak még elevenek lenni úgy, hogy a kulturális emlékezet igencsak lyukacsos, az emlékek pedig hiányosak, szakadtak és felemásak. Ezt a tudást pedig fontos és kell is használni, például úgy, mint Csurgó Csaba, aki fogta a magyar történelem, döntő többségében, huszadik századi történéseit majd összegyurmázta egy ötletgazdag, leleményes ámbár néhol kiszámítható regénybe.

Mindehhez kissé meglepő módon Petőfi Sándor közismert János vitéze szolgáltatja az alapanyagot. Ez az adaptáció egyrészt roppant rizikós, hiszen egy közösség alapszövegeként szinte vallásos tisztelet övezi, másrészt viszont, egy szöveget, ami ennyire beépült a közösség irodalmi élményei közé, nem árt időnként leporolni, de nem mindegy hogyan. Az elbeszélő költemény regényesítésével a történet semmit sem vesztett lendületéből, a háttérül szolgáló világ az alternatív történelmi regény, a kalandregény, kémregény, a fantasy, a mese és a science fiction stílusjegyeiből építkezik.

2015. február 16. és 22. között a Próza Nostra szeresztősége írja a netnaplót a Literára. Nagyon megtisztelő, hogy a lap felkért minket a naplóírásra, ezúton is köszönjük szépen nekik a lehetőséget.

Természetesen izgatottan készülődünk a feladatra és tartogatunk meglepetést is, hiszen az egyik naplóírónk nem a lap közvetlen munkatársa, hanem egy olyan, a hazai fantasy irodalomban egyre ismertebbé váló személy, aki amellett, hogy író, más munkája révén (is) jó kapcsolatot ápol az oldallal, velünk.

A bejegyzéseineket egy nap csúszással fogjátok olvasni a Literán, aki figyeli az oldalt, annak ez bizonyára nem ismeretlen dolog, tehát a hétfői napról írt naplójegyzetünk kedden kerül ki az oldalra, így az utolsó - vasárnapról szóló írás - 23-án, hétfőn lesz olvasható.

Sokan ismerhetik azt a trükkös kiszámolót, amikor a kérdező a másik felé tartja a kezét és elkezd számolni tízig, majd az ujjaival mutatja a kimondott számot, így jut el a számok kimondásában kilencig, mikoris elfogytak az ujjai. Elsőre fel sem tűnik a turpisság, azonban alaposabb odafigyelés után észrevehető, hogy rá lett szedve a megfigyelő. A “hetem-hétem” játék megvezetéséhez hasonlóan működik a Kettő fondorlata is. Az olvasó halad a regényben és úgy tűnik kilencnél jár már az olvasásban, holott a kötetnek vége – Finy Petra Kettő című disztópikus ifjúsági regényében, ami a 2014-es Ünnepi Könyvhétre jelent meg a Tilos az Á gondozásában.

A Másvilág trilógia első része, a Kettő térben és időben távol játszódik a jelenkortól; egy posztapokaliptikus jövőben jön létre a regény által felvázolt társadalmi berendezkedés. A főszereplő a Tisztavárosban élő, tizenöt éves Nikk, aki az első fejezettől kezdődően menekülni kényszerül üldözői elől. Ezek kiléte a narratíva előrehaladtával változik, azonban a menekülés és menedék utáni vágy állandó tartozéka a regénynek. Az írónő a fiktív világon belül valódivá teszi a vágyott kamaszkori elszökést otthonról és Nikk azon érzését, hogy a világ az ellenségévé vált. A történet két, egymástól teljesen különböző életvitelt mutat be. A rendre és fegyelemre épülő utópiát Tisztaváros képviseli a maga puritan módján, míg a vadságot, a természetességet Természetváros I., majd annak pusztulása után Természetváros II. jeleníti meg. Az ellentétek hangsúlyozására a két városon kívül az írónő meglehetősen sok megfeleltetést használ és sok külső tényezőt hív segítségül: a civilizáció és a természet, a természet és az ember, az ember által érzékelt valóság és a platóni ideák világa. A könyv fortélya abban nyilvánul meg, hogy kiváló elképzelésen alapuló fiktív világot mutat be, azonban ebből mindössze egy kivonat érhető el az olvasó számára. Ember összeházasítása mindenféle élővel és élettelennel hatalmas ziccer, viszont a regényvilág, amelyben az olvasó el tudna veszni a hetem-hétem megoldásra épül. Mutat is meg nem is, magyaráz is meg nem is. Felmerülhet a kérdés, hogy mennyire szükséges egy ifjúsági kötet esetében az, hogy az író kellő alapossággal kibontsa a hátteret, a fiktív életteret, az abban irányító szabályokat, illetőleg magát a fő problémát, hogy hogyan is jutott az emberiség a kötet jelenéig.

2015. január 27-én új helyen, az RS9 Színházban (Budapest, Rumbach Sebestyén utca 9.) 19 órától újra POPJAK. A téma: magyar fantasy.

Az elmúlt néhány évben számos alműfajjal gazdagodott a magyar fantasy-paletta. A kilencevenes évek szerepjáték-hagyományaitól(M.A.G.U.S.) elszakadva találunk urban fantasy-t (László Zoltán: Egyszervolt), young adult közönséget célzó variációkat népmesékre (Kleinheincz Csilla: Ólomerdő) és steampunkra (Lakatos István: Óraverzum) vagy épppen mágikus realizmussal megbolondított háborús regényt (Lőrinczy Judit: Ingókövek). A februári PopJakon Fekete I. Alfonzzal, Próza Nostra kritikusával, és a műfajban tavaly debütált két fiatal szerzővel Moskát Anitával (Bábel fiai), illetve Csurgó Csabával (Kukoricza) a fantasy hazai trendjeiről és persze saját munkáikról beszélgetünk.

A tavalyi évet egy szerkesztőségi listával zártuk, amelyen 2014 általunk legjobbnak ítélt megjelenései szerepeltek. Az idei évet ennek megfelelően a szerkesztőségben legjobban várt 2015-ös megjelenésekkel kezdjük. Természetesen jónéhány megjelenést még nem is jelentettek be a kiadók, ezeket érthető okokból nem tettük fel a listára (ami egyébként sem készült a teljesség igényével), ám folyamatosan tájékoztatunk titeket ezekről, ahogyan eddig is tettük.

Az előző listán első helyre került Moskát Anita Bábel fiai című kötete, nem csoda, hogy nagy izgalommal várjuk a szerző következő, idén megjelenő könyvét, a Horgonyhely című regényt (Gabo Kiadó). Moskát Anita második könyve az előzőhöz hasonlóan fantasy, ám itt minden további hasonlóság véget is ér. A Horgonyhely világában az emberek valóban röghöz kötöttek, képtelenek messzire eltávolodni születési helyüktől. A világnak e szabálya alól egyedül a terhes nők jelentenek kivételt. A várhatóan gender problémákat is erősen feszegető regény a tervek szerint a júniusi Könyvhétre jelenik meg. További információkat a szerző blogján találhattok. A kötet a Próza Nostra több szerzőjének listájára is felkerült.

Az év végére való tekintettel idén arra kértük szerkesztőinket és állandó szerzőinket, hogy kíséreljék meg a lehetetlent, s mondják meg, mely öt könyv volt a számukra legmeghatározóbb ebben az évben. Kollégáink hosszas tépelődés és önmarcangolás után meghozták nehéz döntéseiket, hogy aztán ezekből egy szerkesztőségi toplistát is megpróbáljunk összeállítani. Majd látni fogjátok, természetesen ez sem egyszerű feladat, a dobogóra többen fértek fel végül, mint az előzetes koncepció alapján számítani lehetett.

Mint minden lista, az itt olvashatóak is szubjektívek, korántsem teljesek, lehet vitatkozni, sőt mi annak örülünk, ha bombázni kezdtek levelekkel, kommentekkel és értékes hozzászólásokkal.

Lássuk tehát az összesítéseket.

Próza Nostra TOP*

Az előző héten közöltünk egy részletet Csóka Kata Nyugati szél felé című regényéből, ami várhatóan 2015-ben jelenik meg könyv formában. Úgy tűnik sok olvasót érdekelt a regényrészlet, ezért interjút készítettünk a szerzővel, hogy még többet tudjunk meg a készülő kötetről.

Csóka Katával Fekete I. Alfonz beszélgetett.

Fekete I. Alfonz: Mikor és hol játszódik a regényed? Kik a szereplői?

Csóka Kata: A Nyugati szél felé egy sokszereplős regény, de a középpontban egy felnövekvő kamaszlány áll. Riolda a szüleit keresi, de ők álmok, vágyképek, felnőttként nem is látja őket viszont élve. Az igazán fontos embereket a sors vagy a véletlen sodorja az útjába. Riolda a normann udvarban nevelkedik, ahol az életben maradásért mindenkihez alkalmazkodnia kell: Vilmos herceghez, az ő lassan megkeményedő, fiatal feleségéhez, az öreg hercegnőkhöz, az udvar krónikásához, az egyszer megpillantott rabszolgatestőrökhöz vagy gyerekekhez is. Míg végül Riolda olyan lány lesz, aki kibékül mások álmaival, de meg tudja valósítani a sajátjait is.

                                                                                                          Szollár Verának és Nagy Boldizsárnak köszönettel

Erdős István Rajkó című munkája 2014-ben jelent meg a Tilos az Á gondozásában. A hátsó borító 12+-os korkategória megjelölése a Rajkót az ifjúsági kötetek közé sorolja. A könyv az 1920-as években Erdély vadregényes tájain játszódik. A főszereplő egy nemesi családból származó fiatal fiú, aki miután fültanuja lesz szülei halálának, egy cigánykaravánnál talál menedéket a félelem elől, akik a vidéket járják megélhetés után. A szerző a fejlődő Rajkót középpontba állítva egy olyan világot mutat be, amely előítéletek és elutasítások bélyegét viseli magán ugyanakkor ezen világ titkaira bukkanó és szabályait kiismerő kisfiún keresztül tárul fel a kisközösség viszonya korának világával szemben.

A szerző tartózkodik a társadalmi panorámától, inkább mikroszkópikusan láttat és kizárólagosan arra szorítkozik, ami elengedhetetlenül szükséges a cselekmény megértéséhez, ez a zárt horizont később még megnyílhat, hiszen ez csak az első része a trilógiának. A könyv nyelvezete egyszerre gördülékeny, archaizálástól mentes, mégis mintha a 19. századot idéző, azt körbeölelő nosztalgia és varázslat jelenne meg a lapokon.

A Pentameron egy tizenhetedik századi olasz mesegyűjtemény, melynek szerzője Giambattista Basile. A kötet magyar fordítása idén ősszel került a könyvesboltokba. A Pentameron hátteréül a barokk Nápolyának nyüzsgő világa, de Basile candiai tartózkodásának köszönhetően, a Mediterráneum mesekincse mellett, a Közel- és Távol-Kelet híres motívumai szolgálnak, így sokszínűsége miatt, megjelenésétől kezdve folyamatosan ihlette/ihleti az európai irodalmat. A fordítóval, Király Kinga Júliával Fekete I. Alfonz beszélgetett.

Fekete I. Alfonz: Egyik, Magyarországon ismert mesegyűjtemény sem ilyen szabadszájú. Mesélnél arról, hogy miért ilyen vaskos a kötet nyelvezete?

Király Kinga Júlia: Mesekötetek esetében tényleg nem beszélhetünk ilyen mértékű vaskosságról, szabadszájúságról, Rabelais viszont széles körben ismert, akárcsak Faludy magyarításai, tehát mégis csak van valami viszonyítási alap. Az okokat minden bizonnyal abban érdemes keresni, hogy Basile erősen barokk szerző, és ez a korstílus nálunk – keveseket leszámítva – úgy jelenik meg, mint a romok utáni vágyódás, a halál iránti szenvedély, a vallásos áhítat ideje. Holott mindennek a verzója is érvényes rá: a zsíros, paraszti pompa, a test dolgaiban aposztrofálódó életszeretet, az individuum kitörési kísérletei, az áhítat, amiből kiskapuk vezetnek a tobzódás felé, felszín és mélység folyamatos dialektikája, a részletek iránti rajongás, az egyre táguló univerzum (Galilei 1609-ben rukkol elő az első távcsővel), ami az én univerzumának kiterjesztését vonja maga után.

Négy évnyi fennállás után eljött az ideje, hogy a Próza Nostra személyesen is bemutatkozzon az olvasóknak. Erre 2014. november 13-án, csütörtökön a budapesti RoHAM Bárban kerül sor, 19 órai kezdettel.

Az est résztvevői:

Szabó István Zoltán (stv) - főszerkesztő

Ács Balázs (Imp) - szerkesztő/kritikus

Fekete I. Alfonz - kritikus

Moderál: Gaborják Ádám - kritikus