Fekete I. Alfonz

Jelenlegi hely

A világ egy lépésben (Próza Nostra szerkesztőségi lista 2015)

Szerző AdamG On the

Moskát Anita: HorgonyhelyNőknek alárendelt férfiak a fjordokon, trójai háború a Marson, tengermélyi horror a Mariana-árokban, virágba borult világvége Berlinben. Ez mind a Próza Nostra év végi toplistájának könyveiben. Idén is arra kértük a szerkesztőség tagjait, hogy minden nehézség ellenére próbálják meg áttekinteni és legalább egyszeri alkalommal rangsorolni kedvenceiket. Lentebb találhatjátok kollégáink szubjektív listáit, előtte azonban jöjjön egy kis analízis.

Örömmel konstatáltuk, hogy idén sokkal nagyobb a merítés, azaz egyetlen könyv sem lett egyeduralkodó, kevesebb az átfedés, jobban kijöttek az egyes preferenciák, így kissé nehezebb is volt összeállítani egy egységes képet. Mind műfajilag, mind szerzőket tekintve sokkal változatosabb a tavalyi listánkhoz képest. Ez persze annak is a jele, hogy szuper kollégákkal bővült a csapat (sokan ráadásul igazoltan távol maradtak), de felmerül azért a gyanú, általánosságban véve sem volt egy kiemelkedő könyvsiker ebben az évben, vagy inkább több nagyszerű olvasmányról kell-e beszélnünk?

Ugyanakkor akadnak duplázók is, s ezért már külön kijár a taps. Nem mehetünk el amellett a tény mellett, hogy Moskát Anita Horgonyhely c. idei  könyvével is igen magabiztosan szerepelt a Próza Nostra kritikusainál. A szerkesztőség le sem tagadhatná, hogy igen kedvére való a szerző, sokunkat megszólított, s éppen ezért ajánljuk most őt ismét a legelső helyen. Moskát Anita már most meghatározó alkotója a kortárs magyar irodalomnak, s reménykedésre ad okot, hogy ezúttal már a szépirodalommal foglalkozó Litera oldalán is bemutatkozhatott, amire tényleg ritkán adatik alkalom. A Horgonyhely fiktív, mágialapú világa önmagában is izgalmas, amelyben a nők uralkodnak, a férfiak pedig alárendeltek, a terhesség pedig az egyetlen üdvözítő út a szülőföld megtartó (és halálos) erejével, a röghöz kötöttséggel szemben. Ezzel a fojtogató alaphelyzettel küzdenek a történet szereplői, a hajós Vazil, aki mániákusan keresi a rejtély eredetét és az elszakadás lehetőségét, lánya, aki inkább apja börtönéből szökne már, s a földmágus Lars, aki pedig az uralkodó feleség hatalma elől menekülne. Moskát olyan bátran nyúl bele az anyaság és az eredet problematikájába, ahogy azt nagyon kevesen teszik mostanában. “Mágikus és realista, de a mágikus

Hódolat Angliának (Susanna Clarke - A hollókirály)

Szerző Fekete I. Alfonz On the

Susanna Clarke: A hollókirályÚgy döntöttem, nem fogok kertelni, hanem egészen egyszerűen megírom, hogy miért vett le ez a 2004-ben megjelent kötet a lábamról. Az angliai Susanna Clarke 1993-ban kezdett el dolgozni első könyvén, mely megjelenése után hat díjat nyert, majd 2015 tavaszán, nyarán a BBC One levetítette hétrészes minisorozatként. A kulturális, irodalmi, politikai, irodalomtörténeti, kultúrtörténeti, filológiai témákat körüljáró, azokat esetenként kifordító, majd újraolvasó fantasy regény elképesztő részletgazdagsággal tárja az olvasó elé a Régensség korabeli Anglia szociális szokásait, különcségeit és furcsaságait. Mindezt két teljesen különböző személyiségű férfi állandó, a korabeli társas érintkezést figyelembe vevő, manírokkal súlyosan terhelt szócsatáin keresztül írja le Clarke. A hollókirály egy lassan hömpölygő és a 19. század elejei Angliát vállára emelő pasztiche, ami minden szavát komolyan veszi, mulattatóan vitriolos, de nem bántó.

A könyv az angol irodalom szerelemgyereke: a gótikus regény, a comedy of manners, ami itt fantasy of manners-ként (is) olvasható, alternatív történelmi regény és kalandregény. Ezen műfaji sokszínűség igazodik a narratíva hullámzásához is. Egyfelől jellemző rá a Jane Austen-i történelem-kizárás, másfelől az a Charles Dickens-féle történelemszemlélet, ami szerves és a narratívát alakító tényezőként számol a világtörténelem eseményeivel. Ez a két elképzelésrendszer a két főszereplő viselkedésében is észrevehető. Strange aktív résztvevője és formálója a valódinak ismert történelemnek, találkozik valós személyekkel, míg Norell kevésbé él publikus életet, gondolatai befelé irányulnak és egy eszmének szenteli életét. Ugyanakkor nem ez az egyetlen választóvonal kettejük közt. A mester és tanítvány alá- és felérendeltségi viszonyában előbbi alul, utóbbi felül van, ami további konfliktusforrás, valamint katalizátor is a történetben.

Úton a felnőttkorba? (Lev Grossman - A varázslók)

Szerző Fekete I. Alfonz On the

Lev Grossman: A varázslókEgy megkerülhetetlen, kultikus könyv, ami ellenáll mindenféle konstruktív újraolvasásnak, újragondolásnak rákfenéje tud lenni az irodalomnak. A Nagy Könyv keltette farvizen temérdek követő úszik és igyekszik hullámokat verni. Vannak azonban olyan könyvek, amik sikerre viszik új elképzeléseiket egy-egy témával kapcsolatban. Lev Grossman A varázslók trilógiájából az első kötet, A varázslók például ilyen. A történet szerint egy new york-i tizenhét éves srác, Quentin Coldwater, felvételt nyer egy varázslók által vezetett egyetemre, szorgalmasan tanul majd diplomát szerez. Az egyetem kapuin kilépve elkezdi zűrös, fiatalkori felelőtlenséggel teli életét – szexszel és alkohollal. A könyv az álmodozástól a megvalósulásig, majd onnan a felnőtt lét hepehupáin keresztül vezet, vagyis a téma a fejlődésregény fantasy-ben, egész pontosan az anti-fejlődésregény anti-fantasy-ben.

A fantasy bildungsroman egy hálás téma, hosszan lehet értekezni a különbségekről az általunk ismert világ és a fiktív világ közt; az új világról, ahová a fiatal ember belecsöppen; az ott kapott feladatokról, amelyeknek elvégzése elvezet az élettapasztalatokig; illetve a Jó, amit a főszereplő képvisel és a Rossz párharcáról. Ezeket tartja szem előtt többek közt J. K. Rowling Harry Potter sorozata, Ursula K. Le Guin Szigetvilág könyvei, de még Patrick Rothfuss A királygyilkos krónikája trilógiája is többé-kevésbé ide sorolható. Ezeket szeretné A varázslók írója más szemszögből láttatni. Talán nagyobb gesztust tesz a fantasy felé, mint a fejlődésregény irányába, azonban egy olyan olvasatot szeretnék nyújtani, ahol előbbi beépül az utóbbiba.

Quentin gondolatvilágát akármelyikünk magának vallhatná. Keserű és kiábrándult, néha nihilista, mégis felvillanyozódik, amikor egy általa ismeretlen helyre téved New York-ban és átlép Varázskapuba. Grossman stilisztikai eszköztára a főszereplőhöz idomul, nincsenek túláradó metaforák, hasonlatok és megszemélyesítések. Nyelvileg világosan, lényegretörően és realistán fogalmaz, ugyanakkor a párbeszédek helyett sokszor nyúl a szabad függő beszéd eszközéhez, ami ebben a műfajban talán szokatlan. Ezen aktusok miatt egyfelől a szöveg eltávolítja olvasóját, nehezebbé teszi a befogadást, másfelől az elképzelt elvárási horizont meghökkentő összetétele, a „felnőttek Harry Pottere”, is ad egy különc újdonság-érzetet a regénynek. Utóbbi meghatározás felfejtésén érdemes elgondolkodni.

Olvassuk a Zsiványokat 20. - Connie Willis: Műsoron

Szerző Fekete I. Alfonz On the

Fordította: Rusznyák CsabaZsiványok

„ - Mit játszanak – kérdeztem.

- Nem tudom – vont vállat Zara. – Csomó mindent – ami azt jelentette,

hogy nem a film a lényeg. Micsoda meglepetés.” (661. o.)

Connie Willis science-fictionbe oltott kritikája a fogyasztói társadalomról egy fontos, bár kissé összeesküvés-elméletszerű elképzelést mozgat. A megközelítés és elképzelés annyira erős, hogy gyakorlatilag ez az ötlet elviszi a hátán a novellát. Ennek azonban az az ára, hogy a történet másodlagossá válik.

Az írónő által felvázolt fiktív világ és annak kritikája ellenére a fókusz a párbeszédeken van. Adott egy férfi zsivány, Jack Weaver és egy rá haragudó női karakter, Lindsay. Kettejük vitáiból, szlalomozásaikból a pláza éber szemei elől, végeláthatatlan filmcím- és színésznév-sorolásaiból áll össze a történet. Éppen emiatt a szatíra hangsúlya átkerül a két karakterre és az olvasó számára triviálisnak tűnő, ám a páros számára nagyon is életbevágó, szópárbajokra, vagyis itt bukkannak fel az írónő stílusára jellemző comedy of manners műfaji jegyei.

A komédia jelenléte miatt pedig rengeteg felesleges locsogás és információ kerül a szövegbe, ami végeláthatatlanul és körkörösen örvénylik mélyre nyomva az olvasót. Ha úgy tekintesz az írásra, mint egy túlírt drámai szövegre, akkor jól szórakozhatsz, ha nem, úgy a rengeteg részlet bosszantani fog.

Olvassuk a Zsiványokat 18. - Lisa Tuttle: A halott feleségek furcsa esete

Szerző Fekete I. Alfonz On the

Fordította: Kleinheincz CsillaZsiványok

Kíváncsi voltam, [. . .] hogy egy női detektív látványa örömére szolgál-e” (593. o.)

Lisa Tuttle a viktoriánus Nagy-Britanniába invitálja leendő olvasóját, ahol a Conan Doyle-féle univerzum elevenedik meg, igaz, ezúttal kezdő nyomozópáros kalauzol. Érdekfeszítő kalandot vártam, azonban A halott feleségek furcsa esete nem az. Egyfelől roppantul sekélyes és kiszámítható, másfelől temérdek csúcsra járatott, de korábban már okosan újragondolt viktoriánus toposzt illeszt be az írónő, mintha a cél egy fiktív történelmi panoráma megfestése lett volna, nem pedig egy történet elmesélése.

A két főszereplő közötti dinamika Holmes és Watson kettősét idézi, bár az egyikük nő (Lane), a másikuk férfi (Jesperson). Sajnos azonban ez semmiben sem változtat az összképen, semmilyen új megvilágításba nem kerül maga az eszközrendszer. A történet biztos kézzel íródott, mégis a korrekt iparosmunka címkénél sokkal többre nem tarthat igényt.

Úgy gondolom, hogy ha női-férfi nyomozópárosról és Conan Doyle-i megközelítésről van szó, akkor az Elementary jobb megoldásTuttle szövegénél.

Alcinda úgy nézett rá, mintha hihetetlen következtetést vont volna le, mint amikor

Sherlock Holmes egy kalapra vetett pillantásból egy ember teljes életútját fel

tudja vázolni.” (622. o.)

Olvassuk a Zsiványokat 14. - Steven Saylor: Káprázat Türoszban

Szerző Fekete I. Alfonz On the

Fordította: Heinisch Mónika

Lehetséges, hogy nem ismered Fafhrd és a Szürke Egerész történetét?” (443. o.)Zsiványok

Steven Saylor Gordianusának, a Roma Sub Rosa könyvsorozat főszereplőjének, tizenkilenc éves énje Türöszban jár, tanítójával, Antipatrosszal. A történet során fény derül látogatásuk okára, valamint arra is, hogy milyen történetet rejthet egy türöszi kiskocsma.

Saylor nem véletlenül a történelmi kalandregény és krimi egyik páratlan alkotója. Ugyanis rengeteg apróságot, érdekes és különleges információt oszt meg az olvasóval, azonban minden igyekezete ellenére egy rossz és unalmas novellát adott az antológiába. Hiába a figyelemreméltó részletgazdagság, a fő történetszál messze elmarad a várakozásoktól. Figyelembe véve a gyűjtemény kitűzött koncepcióját semmilyen meglepetés nem érheti az olvasót.

A Fritz Leiber-hommage és újramesélés a helyén van. Egyfelől súlykolása a Zsiványok kötet koncepciójának, ami egy kissé bosszantó, másfelől nyit egy olyan kultúrmissziós olvasat felé, amiben az író az újabb olvasói generációnak ajánlja kedvenc műveit.

Maga a novella valóban fordulatoktól mentes, pláne egy olyan írónak, mint Saylor. Neki ez rutinmunka. Ha azonban régi szerzők felfedezését tartjuk fontosnak, akkor ez egy szép gesztus.

Miért hagyták figyelmen kívül ezt a két érdekes figurát [Fafhrd és a Szürke Egerész] a krónikások, filozófusok, költők és papok?” (471. o.)

Olvassuk a Zsiványokat 12. - Daniel Abraham - Milyen a szerelem?

Szerző Fekete I. Alfonz On the

Fordította: Galamb ZoltánZsiványok

A város útvonalai folyton változtak és alakultak,

akár egy partjai közt nyugtalanul kavargó,

lassú folyó. Asa részben ezt szerette a városban.” (387. o.)

Daniel Abraham saját neve alatt fantasyt és science fictiont ír, valamint ő a James S. A. Corey álnév mögött rejtőzködő írópáros egyike, akinek A Térség könyvsorozatot is köszönhetjük, nem utolsósorban pedig M.L.N. Hanover néven urban fantasyt ad ki. A Zsiványokban szereplő novella egy szerelmes lány küzdelmét meséli el.

Egy törvényektől mentes, koszos, országoktól elszakadt poliszban bújkáló herceg nemesi viselkedése érthető, ám problémás; ha ennek fentartásában partnerre talál egy fiatal lány személyében, aki belészeretett, az különösképpen az. Ez a cselekmény mozgatórugójaként jól működik, azonban végül kevésnek bizonyul, ha azt vesszük figyelembe, hogy a többi fordulatot előre látjuk. S mindezt Asa mindent legyőző érzelme sem tudja megmenteni. Mindezektől függetlenül nagyszerű hangulatú írás, érezni az égő kátrány szagát, a mocskos folyó felbodorodó felhőit és a rabszolgák kiabálásait.

Olvassuk a Zsiványokat 10. - Bradley Denton: Hamis hangok

Szerző Fekete I. Alfonz On the

Fordította: Rusznyák Csaba

Zsiványok

Több van benne, mint három nagy körtubában!” (305. o.)

Bradley Denton szövege az első az általam olvasottak közül, ami egy hétköznapi történet. Denton Texasban vélte felismerni a tökéletes helyszínt novellájához. Itt született, itt is nőtt fel. Kisujjában van minden, amit le akar írni. Ez a tudás mégis egy számomra nehezen emészthető formában jelenik meg. A középiskolai helyettesítő tanár, Matthew Marx par excellence Harrison Ford által megszemélyesített zsivány. Nagyszájú és pöffeszkedő, mint Han Solo, talpraesett és intelligens, mint Indiana Jones. A bőbeszédűségére szeretném felhívni a figyelmet. Ez a locsogás az, ami egyfelől megadja az én-elbeszélés erejét, másfelől esetenként idegesítően soknak tűnt, emiatt pedig túlburjánzik a szöveg.

Marx azt a benyomást keltette, hogy ő az a tolvaj, aki minduntalan a talpára esik, történjen bármi. Mégis élete a mélyponton van, bár igyekszik mindent tőle telhetőt megtenni, hogy ez ne így legyen. És attól sem riad vissza, hogy ha kimászás közben lehetősége nyílik belerúgni általa kevésbé kedvelt felebarátaiba. Nem egy begyepesedett pali, a lopásban segítségül hívja a modern technikát, illetve reflektál saját foglalkozásának a populáris kultúrában való megjelenésére: „A filmek a magányos tolvajt általában elegáns mesterbűnözőként ábrázolják,” (310. o.).

Kedvelhető szöveg, kiváltképpen Harrison Ford rajongóinak, azonban Marx állandó szájalása levon a novella értékéből.

Nem tudtam, mit csúsztatott be kabátzsebébe.

De azt tudtam, hogy meg fogom szerezni.” (355. o.)

Olvassuk a Zsiványokat 8 - Carrie Vaughn: Azok a dübörgő húszas évek

Szerző Fekete I. Alfonz On the

Fordította: Bozai ÁgotaZsiványok

Közelebbről megnézve kivillan néhány agyar és karom, szárnyvég, hátrasimított hajból kikandikáló szarvhegy - testrészek, amikről csak találgatásokba bocsátkozhatnék, és nagy valószínűséggel tévednék is.” (218. o.)

Carrie Vaughn nem először ad novellát a szerkesztőpárosnak. Korábban szerepelt a Warriors, Songs of Love and Death és Dangerous Women című antológiákban egy-egy írással. Vaughn-t a paranormális, romantikus urban fantasy sorozata miatt lehet ismerni, amelyben egy Kitty Norville nevű vérfarkas lány kalandjait követheti nyomon az olvasó.

Az írónő történetében a szesztilalom idején látogatunk el az Egyesült Államokba, ahol két, kísérő nélküli fiatal hölgy sétál be egy zugkocsmába. Az erős női karakterek tettre készen állnak, ám nem találnak kihívóra, mert cselekvésre képtelen, teszetosza férfiak veszik őket körül. Vaughn szövegében mind a történelmi háttér, mind pedig az urban fantasy stílusjegyei mindössze szinesítő elemek, nem szerves részei az alapszituációnak. Emiatt számomra vérszegénnyé válik az Azok a dübörgő húszas évek.

Mert hiába az illegalitás túlhangsúlyozása, a jazz állandó brummogása a klubban, a női nem kompetens fellépése, maga az elmesélt történet sekélyes. Nem rossz határfeszegetés, mégis kevésnek érzem.

Őrült boszorkák vagyunk mind a ketten, és ki tudja, mi a célja az ilyeneknek, amikor intrikát szőnek, nem igaz?” (230. o.)

Olvassuk a Zsiványokat 6. - Michael Swanwick: Igyunk a nőkre!

Szerző Fekete I. Alfonz On the

Fordította: Holló-Vaskó PéterZsiványok

Ahol tengeri kígyók vontatnak el hajókat zombi munkások által megművelt földek mellett,” (153.o.)

Sokat gondolkodtam azon, hogyan kezdjem el a novella ismertetését, mígnem a Goodreads-en rábukkantam az író ars poétikájára: „az írás megfelelő egyensúly megtalálása a dinoszauruszok és a szodómia között”. Swanwick e szövege talán nem köt össze ránézésre ennyire egymástól távol eső dolgokat, sokkal inkább a fantasy, a science fiction, a weird fiction valamint a steampunk négyesét házasítja össze egy alternatív történelmi kor New Orleans-ával.

A morálisan is mocsárban dagonyázó város a(z) (adós)rabszolgaság intézményének segítségével virágzik. A vudunak mindennapi helye van a hétköznapi életben. Így, amint két simlis figura felbukkan és örökösnő után kajtat aligha számít kirívó esetnek. A világépítés ilyen részletessége felülírja a történet viszonylagos linearitását, így a rácsodálkozás a kibontakozó világra nagyobb, mint maguk a karakterek. A megkonstruált nyelv hívja igazán életre a korrupt tisztviselőket, a busás hasznot szimatoló kalózokat és a borbélyházat üzemeltető polgármester asszonyt.

Mindebben a fortyogó fiktív világban érezhető egy csipetnyi társadalomkritika is. Tehát ezeket figyelembe véve úgy gondolom, hogy az Igyunk a nőkre! közelebbi rokonságot mutat a kalandregénnyekkel, mert egyfelől a remek világ hatására szinte minden más szempont lényegtelenné válik, másfelől egy csavarosabb történet nagyobb élvezhetőséget biztosított volna.

Oldalak