Egy ősi szimbólum titkai (Arthur Machen - The Great God Pan)
A walesi születésű Arthur Machen (szül.: Arthur Llewellyn Jones, 1863-1947) a századforduló angol irodalmi életének sokrétű alakja: lefordította angolra Casanova emlékiratait és Navarrai Margit Heptameronját (L’Heptaméron), tagja volt az Arany Hajnal Hermetikus Rendnek, melyben – egyebek között – Yeats és Crowley is megfordult, a dekadens irodalom rajongójaként gótikus-misztikus novellákat írt, újságírói tevékenysége során megalkotta a „Mons angyalainak” első világháborús mítoszát, és – meglehetősen beszűkült – vallásosságától indíttatva az emberi spiritualitás fokozatos kiveszésén lamentált. Napjainkban leginkább a századforduló környékén írt rémtörténetei miatt ismert, és valószínűsíthető, hogy H. P. Lovecraft jelentős mértékben közrejátszott az életműve iránti érdeklődés fennmaradásában. A nagy Pán isten (The Great God Pan) Machen egyik legjelentősebb munkája, mely olyan neves rémtörténet-írók képzeletét termékenyítette meg, mint Lovecraft, Stephen King vagy Thomas Ligotti.
A nagy Pán isten elhízott novella, avagy sovány kisregény – ahogy nézzük –, mely 1890-ben a Whirlwind című lapban, majd – módosított és bővített formában – 1894-ben A legbenső fény (The Inmost Light) című írással együtt önálló kiadványként jelent meg. A nyolc fejezetre tagolt alkotásban a bonyodalom forrása egy orvosi kísérlet: Dr. Raymond és segédje, Clarke sebészeti beavatkozást hajtanak végre a doktor nevelt lánya, Mary agyában; a kísérlettől azt remélik, hogy a páciens képes lesz meglátni az anyagi világ illúziója mögötti valóságot, amire a doktor az antik görögök nyomán úgy utal, meglátni a nagy Pán istent. A kísérlet részben beváltja a hozzá fűzött reményeket, ám nem várt eredményeket is fial – melyek következményei később sújtanak le, amikor egy rejtélyes és veszedelmes nőalakról rémisztő hírek kezdenek keringeni London kifinomult úri kompániájában…