fantasy

Jelenlegi hely

Épül a világ (Anthony Ryan – A várúr)

Szerző stv On the

Anthony Ryan: A várúrA nagyívű fantasy eposz, Vaelin Al Sorna története még A vér éneke című kötetben vette kezdetét, s most A várúrban folytatódik. A Hollóárnyék-trilógia középső darabja az előzőnél is nagyobb lélezgetvételű munka a maga több mint 700 oldalával. A regény azonban nem csak hosszú, de annak is érződik. A terjedelmesség, beszédesség persze az epikus fantasy zsáner egyik ágának ismertetőjegye, ami a kötetekben végbemenő világépítési folyamat – sokszor fárasztónak bizonyuló – mellékhatása (részben emiatt nőtt a Jég és Tűz Dala sorozat trilógiából öt, majd hét részes történetté), mely kreatívan használva új eszközöket és lehetőségeket is adhat a szerzők kezébe.

Az előző kötettel ellentétben A várúr nézőpontkarakterekre koncentráló fejezetekre oszlik, melyek öt nagy részbe tömörülnek. Minden nagy részt – A vér énekéhez hasonlóan – a Verniers elbeszélése címet viselő, kurzívval szedett fejezet vezet be, mely a többivel ellentétben egyes szám első személyben íródik.

A nézőpontkarakterek közül kettő nő és kettő férfi, ami olyan egyensúlyra törekvés jele, amely a későbbiekben egyáltalán nem lesz mellékes a nemi szerepek szempontjából. A várúr ugyanis más egyéb aktuális problémák mellett részben a gender témát is boncolgató fantasy, de ezekről kicsit később.

A nézőpontkarakterek egyike természetesen már az előző kötetből megismert Vaelin. A vér énekével ellentétben A várúr már nem Vaelin fejlődésregénye, ezért jóval nagyobb teret kap a történetben a többi karakter is, akik már nem csupán kellékek Al Sorna karakterfejlődésének elbeszéléséhez. Ez a váltás mindenképpen jó stratégiai módosítás, hiszen máshová pozicionálja a középső kötet fókuszait, így nem érezzük önismétlőnek a kötetet. Vaelin legendás hősként és gyűlölt, ugyanakkor rettegett ellenfélként áll előttünk, akit az Egységes Királyság uralkodója az északi végek várurává nevez ki. A nyugodtnak hitt évek helyett azonban új ellenség érkezik a megszálló Volári Birodalom képében, amivel fel kell, hogy vegye a harcot a legendás hadvezér.

Ki választott? (A. M. Aranth - Acorenu – Kiválasztva)

Szerző Kanizsai Ági On the

A. M. Aranth: Acorenu - Kiválasztva2015 tavaszán jelent meg a Holdárnyék-sorozat második kötete, az Acorenu – Kiválasztva, melyben Amy Soleil és társai újabb kalandjairól olvashatunk. A borító sok izgalmat sejtet, a fülszöveg legalább ennyit ígér (noha kissé drámaibb hangon, mint ahogy az a kötet hangulatára jellemző) – és valóban, a sok már megismert és jó néhány új téma mellett jut tér egy fordulatokban gazdag történetnek. A számlista ismét címszavakban vetíti előre a történet ívét, és a fejezetek kezdetén, illetve végén az előző kötetben elveszített testvér, Ashley naplótöredékei kísérik végig a történetet, kifejezve a szereplők gyászát, egyúttal megőrizve emlékét az olvasói gondolatok peremén.

Néhány fontosabb változtatással indít a szöveg. Először is egy teljesen új helyszínnel bővül a regény tere: a szereplők igazgatói rendelkezésre beköltöznek az iskola kollégiumába, a cselekmény nagy része itt zajlik. A végtelenül hangulatos helyszínekről olvasva megint nehéz elszakadni a Harry Potter-kötetek miliőjétől, amely sok esetben visszaköszön a főképp gótikus stílusúként leírt épületegyüttes megformálásában. Ugyanakkor új síkra emelődik a történetek kerete: az előző kötetben búvópatakként meghúzódó, majd az utolsó lapokon az olvasó elé táruló rejtett elf világ válik uralkodóvá. Az elf és sötételf karakterek csaknem mindegyike hagyományos nevén kerül említésre a szereplők között, a narrátor viszont gyakran segít, ismétel, emlékeztet az olykor nyakatekertnek tűnő nevek közötti kiigazodásban. Az előző kötethez képest Amy alakja is sokkal hangsúlyosabbá válik, elvonva a figyelmet a többi szereplőtől, akik most inkább egyfajta keretet képeznek, melynek elsődleges szerepe a kép ragyogásának elősegítése. Még a narrátor maga sem győzi a rendelkezésére álló eszközökkel kifejezni (legyen szó akár a kommentárokról, a leírásokról és háttérszereplők beszéltetéséről), mennyire csodálatos is a fiatal elf lány – aki viszont a történet során nem feltétlenül tesz bármit, ami ekként értékelhető lenne. Sokkal inkább a személyéhez fűződő tulajdonságként jelenik meg: egy elf hercegnő, aki alanyi jogon bír ezzel a vonással. Ezzel az elbeszélői aktivitással a szerző akarva-akaratlan Geoffrey Chaucer elfogult narrátorát idézi meg, aki hasonló módon minden lehetséges alkalommal Cressida különlegességét és csodálatosságát hangsúlyozza, egyúttal próbálja felmenteni őt esetleges ballépései miatt. Ami viszont továbbra is ismerős, és a kötetek mindegyikére jellemző hangulatosság védjegyének is tekinthető: a közös zenélések és a koncertek magával ragadó lendülete, a tanórán kívüli foglalkozások könnyedsége és örömtelisége, a szereplők bájos leírása és a kapcsolataik támogató miliője, illetve, ami mindezt egybefogja: a narrátor szeretettel teli elbeszélése.

Richard Morgan Budapesten

Szerző Próza Nostra On the

Richard MorganAz acél emlékeBudapestre látogat az új évezred egyik leghíresebb angol SF írója, az Arthur C. Clarke-, Philip K. Dick- és John W. Campbell-díjas Richard Morgan. Október 28-án 18 és 20 óra között az Alexandra Könyvesbolt Kávézóban (1055. Budapest, Nyugati tér 7.) dedikál a szerző. Az esemény Facebook oldala itt található.

Richard Morgan az új évezred egyik meghatározó alakja a nemzetközi tudományos-fantasztikus és fantasy világnak, a Valós halál című kultikus regényét sokan a cyberpunk 21. századi továbbgondolásának tekintik. Miután megnyert szinte minden létező díjat a sci-fiben, Morgan zsánert váltott, és érdeklődése a fantasy felé terelődött, ahol ráadásul igen provokatív könyveket írt nagy sikerrel. Az acél emléke tartalmazza a kortárs sötét fantasyk - pl.Trónok harca - barbári erőszakosságát, cinikusságát és humorát. Ráadásul a könyvnek magyar vonatkozása is van: Morgan nemzetközi kiadója, a Gollancz kalandjátékos appot készítettett a történethez, melynek a munkálatait a hazai Liber Primus Games végezte. Az app október végén jelenik meg világszerte.

Hódolat Angliának (Susanna Clarke - A hollókirály)

Szerző Fekete I. Alfonz On the

Susanna Clarke: A hollókirályÚgy döntöttem, nem fogok kertelni, hanem egészen egyszerűen megírom, hogy miért vett le ez a 2004-ben megjelent kötet a lábamról. Az angliai Susanna Clarke 1993-ban kezdett el dolgozni első könyvén, mely megjelenése után hat díjat nyert, majd 2015 tavaszán, nyarán a BBC One levetítette hétrészes minisorozatként. A kulturális, irodalmi, politikai, irodalomtörténeti, kultúrtörténeti, filológiai témákat körüljáró, azokat esetenként kifordító, majd újraolvasó fantasy regény elképesztő részletgazdagsággal tárja az olvasó elé a Régensség korabeli Anglia szociális szokásait, különcségeit és furcsaságait. Mindezt két teljesen különböző személyiségű férfi állandó, a korabeli társas érintkezést figyelembe vevő, manírokkal súlyosan terhelt szócsatáin keresztül írja le Clarke. A hollókirály egy lassan hömpölygő és a 19. század elejei Angliát vállára emelő pasztiche, ami minden szavát komolyan veszi, mulattatóan vitriolos, de nem bántó.

A könyv az angol irodalom szerelemgyereke: a gótikus regény, a comedy of manners, ami itt fantasy of manners-ként (is) olvasható, alternatív történelmi regény és kalandregény. Ezen műfaji sokszínűség igazodik a narratíva hullámzásához is. Egyfelől jellemző rá a Jane Austen-i történelem-kizárás, másfelől az a Charles Dickens-féle történelemszemlélet, ami szerves és a narratívát alakító tényezőként számol a világtörténelem eseményeivel. Ez a két elképzelésrendszer a két főszereplő viselkedésében is észrevehető. Strange aktív résztvevője és formálója a valódinak ismert történelemnek, találkozik valós személyekkel, míg Norell kevésbé él publikus életet, gondolatai befelé irányulnak és egy eszmének szenteli életét. Ugyanakkor nem ez az egyetlen választóvonal kettejük közt. A mester és tanítvány alá- és felérendeltségi viszonyában előbbi alul, utóbbi felül van, ami további konfliktusforrás, valamint katalizátor is a történetben.

„Próbáltam létrehozni egy világot.” – Interjú Pék Zoltánnal

Szerző stv On the

Pék Zoltán (fotó forrása: Magyar Narancs)Hosszú évek óta ismerjük műfordítói munkásságát. A fantasztikus irodalom legnagyobb szerzőinek műveit fordítja magyarra, olyanokét, mint Gaiman vagy Philip K. Dick. Néhány hónapja jelent meg az Agave Kiadónál első regénye. Írásról, szerkesztésről, cinizmusról és demokráciáról beszélgettünk a Feljövök érted a város alól szerzőjével, Pék Zoltánnal.

Próza Nostra: Műfordítói tevékenységedről már több interjúban is kérdeztek, ez alkalommal inkább a szépírói munkádra szeretnénk koncentrálni, hiszen idén jelent meg első regényed Feljövök érted a város alól  címmel az Agave Kiadó gondozásában. Hogyan jött az ötlet, hogy annyi irodalmi szöveg fordítása után belevágj az írásba?

Pék Zoltán: Igazából a dolog fordítva történt, az írás sokkal korábbi, kábé kamaszkorom óta gyakorolom több-kevesebb kihagyással. Elsősorban novellákat írtam, ezekből annak idején jó pár megjelent irodalmi folyóiratokban, és volt két novelláskötetem is a Kortárs kiadónál. Aztán volt egy hosszabb hiátus, több félbehagyott „regény”. Szóval tulajdonképpen mindig foglalkoztatott a dolog, és nem egyik napról a másikra pottyantottam ki. Sajnos.

Olvassuk a Zsiványokat 22. - George R. R. Martin: A tékozló herceg

Szerző stv On the

Fordította: Novák GáborZsiványok

A Zsiványok antológia záró novelláját a kötet egyik szerkesztője, vagyis George R. R. Martin jegyzi. Az írás a Jég és Tűz Dala könyvsorozat világán, Westeroson játszódik, mégpedig a Targeryen dinasztia uralma alatti időben vagyis jóval a regényfolyam eseményei előtt.

A Tékozló herceg a Sárkányok tánca néven elhíresült történelmi eseménysorozatot megelőző történéseket, az odáig vezető okokat tárja fel. Az írás tartalmaz minden olyan főbb motívumot, amelyek Martin munkáit naggyá teszik, a lendületes prózanyelvtől kezdődően a finoman adagolt (fekete)humorig. Az egyetlen probléma ezzel a szöveggel az, hogy csupán azok számára élvezhető, akik ismerik a Trónok harca világát, azoknak is jobbára kuriózum szintjén, szemben Neil Gaiman kötetbeli novellájával, ami szintén a szerző egy korábbi világát és annak szereplőjét használja, ám azt oly módon teszi, hogy azok számára is érthető és szórakoztató a történet, akik a Sosehol című regényt nem olvasták.

A novella emellett inkább egy történelemkönyv fiktív fejezetének tárgyilagos stílusában íródott és bár stílusgyakorlatnak kiváló, valóban csupán kuriózumként működik. Ugyanakkor érdekes elgondolás, hogy a történetíró két különböző forrásra támaszkodik, akik ugyanazt az eseményt homlokegyenest más módon magyarázzák. A Tékozló herceg legnagyobb erénye az ebben a mozzanatban felmutatott realisztikus történelemfelfogás. Sajnos a kötet zárónovellája nem működik bevezetésként Martin Jég és Tűz Dala világához.

Olvassuk a Zsiványokat 21. - Patrick Rothfuss: A ménkűfa

Szerző Fekete I. Alfonz On the

Fordította: Bihari György

Ez a fajta csodálat terel egy fiút az olyan kérdések felé, amelyek hogyannal kezdődnek.” (722. o.)

A ménkűfa Rothfuss trilógiájának, A királygyilkos krónikájának világában játszódó novella, amelynek Bast, a fogadói kisegítő tanonc a főszereplője. Az egy nap történéseit elmesélő szövegben minden megtalálható, amiért a trilógiát szeretni lehet.

Bast életében is hasonlóan fontos szerepet játszanak a nők, a zene (pánsíp) és a nevek, akárcsak Kvothe életében, akinek tanonca a novella főszereplője. Ugyanakkor merőben eltérően láttatja Rothfuss Bastot, mint Kvothe-t. A tanonc dionüszoszi figuráját csak kihagyásokkal, az elbeszélhetőséget megkérdőjelezve tudja csak bemutatni az író. Így a hiányok, elhallgatások és bizonytalanságok mértékadóak lesznek a karakter mélyebb megismerésében és megítélésében.

Azonban adódik egy kérdés: miként működhet a szöveg egy Rothfuss-t most megismerőnek, vagyis van-e értelme a létrehozott univerzumon kívül olvasni a novellát, van-e akkora ereje, hogy kedvesen noszogassa az olvasót, hogy felfedezze a trilógiát? Elsőre talajvesztettnek érezheti magát az olvasó, de aztán az elszórt információmorzsák bevezetnek A szél nevében kibontakozó világba.

Öröm volt olvasni a novellát!

Úton a felnőttkorba? (Lev Grossman - A varázslók)

Szerző Fekete I. Alfonz On the

Lev Grossman: A varázslókEgy megkerülhetetlen, kultikus könyv, ami ellenáll mindenféle konstruktív újraolvasásnak, újragondolásnak rákfenéje tud lenni az irodalomnak. A Nagy Könyv keltette farvizen temérdek követő úszik és igyekszik hullámokat verni. Vannak azonban olyan könyvek, amik sikerre viszik új elképzeléseiket egy-egy témával kapcsolatban. Lev Grossman A varázslók trilógiájából az első kötet, A varázslók például ilyen. A történet szerint egy new york-i tizenhét éves srác, Quentin Coldwater, felvételt nyer egy varázslók által vezetett egyetemre, szorgalmasan tanul majd diplomát szerez. Az egyetem kapuin kilépve elkezdi zűrös, fiatalkori felelőtlenséggel teli életét – szexszel és alkohollal. A könyv az álmodozástól a megvalósulásig, majd onnan a felnőtt lét hepehupáin keresztül vezet, vagyis a téma a fejlődésregény fantasy-ben, egész pontosan az anti-fejlődésregény anti-fantasy-ben.

A fantasy bildungsroman egy hálás téma, hosszan lehet értekezni a különbségekről az általunk ismert világ és a fiktív világ közt; az új világról, ahová a fiatal ember belecsöppen; az ott kapott feladatokról, amelyeknek elvégzése elvezet az élettapasztalatokig; illetve a Jó, amit a főszereplő képvisel és a Rossz párharcáról. Ezeket tartja szem előtt többek közt J. K. Rowling Harry Potter sorozata, Ursula K. Le Guin Szigetvilág könyvei, de még Patrick Rothfuss A királygyilkos krónikája trilógiája is többé-kevésbé ide sorolható. Ezeket szeretné A varázslók írója más szemszögből láttatni. Talán nagyobb gesztust tesz a fantasy felé, mint a fejlődésregény irányába, azonban egy olyan olvasatot szeretnék nyújtani, ahol előbbi beépül az utóbbiba.

Quentin gondolatvilágát akármelyikünk magának vallhatná. Keserű és kiábrándult, néha nihilista, mégis felvillanyozódik, amikor egy általa ismeretlen helyre téved New York-ban és átlép Varázskapuba. Grossman stilisztikai eszköztára a főszereplőhöz idomul, nincsenek túláradó metaforák, hasonlatok és megszemélyesítések. Nyelvileg világosan, lényegretörően és realistán fogalmaz, ugyanakkor a párbeszédek helyett sokszor nyúl a szabad függő beszéd eszközéhez, ami ebben a műfajban talán szokatlan. Ezen aktusok miatt egyfelől a szöveg eltávolítja olvasóját, nehezebbé teszi a befogadást, másfelől az elképzelt elvárási horizont meghökkentő összetétele, a „felnőttek Harry Pottere”, is ad egy különc újdonság-érzetet a regénynek. Utóbbi meghatározás felfejtésén érdemes elgondolkodni.

Olvassuk a Zsiványokat 19. - Neil Gaiman: Hogyan szerezte vissza a kabátját a márki

Szerző stv On the

Fordította: Pék ZoltánZsiványok

Neil Gaimant aligha kell bemutatni az olvasóknak, hiszen korunk kultikus fantasy szerzőjéről van szó, akinek művei óriási hatással vannak a popkultúra alakulására. Az Amerikai istenek, az Óceán az út végén vagy a Felkavaró tartalom szerzőjét a Zsiványok antológiában megjelent novellája - a Hogyan szerezte vissza a kabátját a márki című írás - alapján akkor is fel lehetne ismerni, ha történetesen nem állna ott a neve a szöveg elején.

A novella minden olyan elemet tartalmaz, ami jellemző Gaiman szövegeire. A megteremtett világ a Soseholból ismert Lenti London, a történet főszereplője de Carabas márki, aki szintén már ismert Gaiman-karakter. A címszereplőnek eltulajdonítják csodálatos kabátját és a tolvaj - ahogy ez szokott lenni - még a márki életére is tör. Rengeteg veszélyes helyzetbe keveredik de Carabas, miközben szeretett kabátját űzi és számos nagyon érdekes, nagyon elszállt szereplővel találkozik.

A Hogyan szerezte vissza a kabátját a márki tartalmazza a jellegzetes Gaiman-humort és a groteszk, kreatív, világépítő ötleteket. Semmi olyat nem mutat az írás, amit még ne láttunk volna Gaimantől valahol, de hozza a szerzőtől megszokott, egyenletesen magas színvonalat.

Neil Gaimannek és feleségének, Amanda Palmernek néhány napja született meg első gyermekük, innen is gratulálunk nekik.

Interjú Értékes Christosszal, a TWISTER MEDIA Kiadó igazgatójával

Szerző stv On the

TWISTER MEDIA Logo

A TWISTER MEDIA viszonylag új szereplője a sci-fi és fantasy könyvkiadásnak, de egyre több címmel vannak jelen a könyvpiacon. A kiadó profiljáról, a tervezett megjelenésekről Értékes Christosszal, a kiadó igazgatójával beszélgettünk.

stv: Mióta működik a TWISTER MEDIA Kiadó és milyen célból jött létre?

Értékes Christos: Kiadónk 2012 óta foglalkozik könyvkiadással, ekkor valósult meg az az ötlet, hogy a kiadó által megjelentetett FourFourTwo fotballmagazin olvasóit addícionális tartalmakkal szolgáljuk ki. Felmerült még a filmforgalmazás lehetősége is, de mivel akkor ez túl nagy falatnak tűnt, inkább könyvkiadás mellett döntöttünk. Ehhez nem kellett külön infrastuktúrát kiépíteni, és támaszkodhattunk a magazinkiadás kapcsán meglévő munkatársak szakértelmére is. Az első címeinket még Candover Kft neve alatt jelenttük meg, majd 2014 nyarától már a TWISTER MEDIA vette át a könyvkiadás szerepét.

Oldalak