fantasy

Jelenlegi hely

Emlékezetből Tündérországba? (Csurgó Csaba – Kukoricza)

Szerző Fekete I. Alfonz On the

Csurgó Csaba: KukoriczaA tudás, a kánon, az emlékezés rostáló folyamatok; igaz ez az egy személy által létrehozott vagy a közösség alkotó munkája során fogant kulturális termékekre egyaránt. Mégis, adódhat a kérdés: vajon hány generáció emlékei tudnak még elevenek lenni úgy, hogy a kulturális emlékezet igencsak lyukacsos, az emlékek pedig hiányosak, szakadtak és felemásak. Ezt a tudást pedig fontos és kell is használni, például úgy, mint Csurgó Csaba, aki fogta a magyar történelem, döntő többségében, huszadik századi történéseit majd összegyurmázta egy ötletgazdag, leleményes ámbár néhol kiszámítható regénybe.

Mindehhez kissé meglepő módon Petőfi Sándor közismert János vitéze szolgáltatja az alapanyagot. Ez az adaptáció egyrészt roppant rizikós, hiszen egy közösség alapszövegeként szinte vallásos tisztelet övezi, másrészt viszont, egy szöveget, ami ennyire beépült a közösség irodalmi élményei közé, nem árt időnként leporolni, de nem mindegy hogyan. Az elbeszélő költemény regényesítésével a történet semmit sem vesztett lendületéből, a háttérül szolgáló világ az alternatív történelmi regény, a kalandregény, kémregény, a fantasy, a mese és a science fiction stílusjegyeiből építkezik.

Az örökségre várva (A Zenit-sorozatról)

Szerző Kanizsai Ági On the

Horváth György: ÓlompegazusLassan három éve, hogy először a kezembe vettem egy magyar kezdeményezésű urban fantasy-sorozat, a Zenit – Az örökség első két kötetét. Horváth György és Massár Mátyás könnyed, magukkal ragadó szövegei után nagyon vártam a következő évben megjelenő további két kötetet is, melyek után végül a folytatás elmaradt. A négy regény alkotta sorozat – a fent említett két szerző mellett S. Kolozsvári Zsófia és Sümegi Attila tartoznak a szerzői közé – azonban érdemei és hibái ellenére érdemes arra, hogy egy kicsit leporoljuk, és újra belemélyedjünk a történeteibe, hiszen el kell ismerni, a mára hazánkban is egyre nagyobb lendületet és figyelmet kapó urban fantasy zsánerében egy meglehetősen jó kezdeményezésnek bizonyult.

Eleinte nem esik sok szó arról, hogy mit is jelöl a Zenit valójában. Kötetről kötetre haladva, csupán utalások mentén bontakozik ki az olvasó előtt, akárcsak az örökség, mely összekapcsolódik a nevével: a mágiahasználat öröksége. A háttérvilágot illetően nem kell túl messzire mennünk: az általunk ismert, de legalábbis könnyen feltérképezhető országokban (Magyarországon, az Egyesült Államokban, Svédországban és az Egyesült Királyságban) játszódnak a történetek, melyek mindennapjaiba észrevétlenül simul bele a mágia. Massár Mátyás (Balor szeme) és Sümegi Attila (Bezár a fény) szövegei erős sodrású kalandregények mintájára készültek, míg S. Kolozsvári Zsófia (Se vas, se tűz) írása az ifjúsági regények koreográfiáját követi. Horváth Györgytől (Ólompegazus) pedig, akinek a sorozat kezdő kötetét köszönhetjük, valami egészen különlegeset olvashatunk.

Csóka Kata: Nyugati szél felé (szövegrészlet)

Szerző Próza Nostra On the

A Nyugati szél felé szövevényes, fantasy-elemekben is bővelkedő történelmi regény. Az elbeszélés a VIII. században játszódik, így helyet kapnak benne kitalált lények is – többnyire nem az eseményeket mozgató szereplőkként, hanem a tudatalattiba száműzött démonokként szorgokként, szörnyekként, tündérekként, rovarokból átalakított csodás masinákként, amolyan „gondolkodó fegyverekként”. Így vagy úgy, mindvégig jelen vannak az elbeszélésben.
Habár a téma, a motívumkincs középkori, a nézőpont a legkevésbé sem az. A regény főhőse nem egy legyőzhetetlen lovag, hanem egy fiatal lány, akinek születése és a szülése közötti életét, identitáskeresését, ezen keresztül a démonjaival viaskodó, a mórokkal is élet-halál–harcot vívó Európát mutatja be az elbeszélés. No de melyik országban tudja magát a (talán) félig-ember Riolda elfogadtatni? Hol talál a születő gyermekével otthont? A női tematika miatt nemcsak történelmi tablóként, hanem női fejlődésregényként is olvashatjuk.

Lakatos István: Óraverzum - Tisztítótűz (szövegrészlet)

Szerző Próza Nostra On the

ÓraverzumLakatos István Óraverzum - Tisztítótűz című regényének kritikája után most részletet is olvashattok a Magvető már megjelent kiadványából.

Tartalom:

Óraverzum. Ősi, gigászi gépezet, fogaskerekek hajtotta, mechanikus naprendszer.
Mirkó, Seon királyának fia többnyire magányosan múlatja idejét a Fellegvár titkos folyosóin csatangolva. Egyetlen barátja a szórakozott, ám talpraesett nagynénje, Szaffi, aki szabadidejében hihetetlen masinákat bütykölget. A hétköznapok azonban izgalmasabbá válnak, amikor gőzhajók jelennek meg Seon egén. Szerte az Óraverzumból sereglenek a bolygóra, hogy megtekintsék az évszázad látványosságát, a légfelléreknek nevezett óriási lények vonulását. A betegeskedő Mirkót a felfordulás elől nagynénje egy szedett-vedett komédiás társulat rozzant hajóján a Holdra küldi, a nagyapjához - csakhogy a bolygót mozgató szerkezettel valami nincs rendjén, így könnyen lehet, hogy ami izgalmas kalandnak indult, lidércnyomássá változhat.

Ketyeg az óra (Lakatos István: Óraverzum - Tisztítótűz)

Szerző acélpatkány On the

Lakatos István: Óraverzum

Lakatos Istvánt talán nem kell sokaknak bemutatni. Neki köszönhetjük a többek kedvencévé váló szomorú szemű Lencsilányt, vagy a Dobozváros történetét, amely elnyerte az Év Gyermekkönyve díjat 2012-ben. Második regénye, az Óraverzum – Tisztítótűz szintén ifjúsági könyv, mégis már első látásra megsejthetjük, hogy itt bizony olyasmivel van dolgunk, ami a felnőtteknek is érdekes lehet.

A regény világa a hatalmas Világgép (egy hatalmas óramű) és annak hat bolygója, melyek a szerkezet karjain foglalnak helyet. A különféle bolygók óraműveknek köszönhetik mozgásukat, a légben hatalmas repülő hajók tartják fenn a kapcsolatot a hat világ között, amelyeket a legfurább lények és emberek népesítenek be. Korábban volt egy hetedik bolygó is, az Arbor, de azt a Világgép urai letaszították a mélybe, mikor az arboriak ellenük fordultak. Seon valaha jobb napokat is látott planéta, itt él a nyolc éves Mirkó, Pongrác király egyedüli gyermeke apja maroknyi alattvalójával és nagynénjével, Szaffival, aki bohókás feltalálóként a kisfiú legjobb barátja. A csendes hétköznapokba változásokat hoz, amikor a hatalmas és félelmetes lények, a légfellérek, vonulásuk során elhaladnak Seon mellett, ezzel látogatók ezreit vonzzák ide az Óraverzum minden tájáról. Azonban nem csak a sok látogató bolygatja fel Seon nyugalmát, a bolygó óraművével problémák adódnak, és valami mozgolódni kezd a Fellegvár ősi alagútjaiban is.

Újabb tégla a falban (Anthony Ryan - A vér éneke)

Szerző stv On the

A vér énekeIsmét egy trilógia. A fantasyirodalom hatáskörében ez nem meglepő, elvégre általában egy önálló világ mellé kapunk egy vagy több történetet, a világ felvázolása és – kisebb nagyobb részletességgel – kitöltése helyigényes feladat. A vér éneke a Hollóárnyék-trilógia első kötete. Minden idők legjobb fantasy debütálásaként reklámozzák és valóban: első kötet a Goodreads és Amazon felhasználók körében ennyire egyöntetűen pozitív értékelést még nem kapott. Ezeket az értékeket, információkat persze sok szompontból lehet értelmezni és átértelmezni. Mi maradjunk ezúttal (is) magánál a szövegnél.

Anthony Ryan a 650 oldalas A vér éneke köszönetnyilvánításban az általa kedvelt fantasy szerzők közül csupán egyet nevesít: David Gemmellt. A regény olvasása közben kiderül, nem véletlenül. Ryan regénye egyértelműen a fantasyirodalom Gemmell neve által fémjelzett ágába ízesül, mind témaválasztását, mind cselekményét, mind hangulatát tekintve.

"...aki csak egy ördögűzős filmet látott, van elképzelése róla, hogyan kell elbánni egy démonnal." - interjú Imre Viktória Annával

Szerző Kanizsai Ági On the

Imre Viktória AnnaImre Viktória Anna eddig két - a Kísértés Rt. és Az őrült hold alatt - fantasy, urban fantasy regény szerzője. Eddigi köteteiről, írásról, rajzolásról és az olvasói vélemények fontosságáról és további terveiről Kanizsai Ági beszélgetett vele.

Kanizsai Ági: Kérlek, mesélj arról a személyről, akitől a legtöbbet tanultál az írásról és a leginkább inspirált.

Imre Viktória Anna: Nehéz kérdés, mert az írás technikai fogásait többnyire olvasás közben, megfigyelés útján sajátítottam – és sajátítom – el, ezért mindenképpen több személyhez kötném a tanulási folyamatot: szerzőkhöz, akik az írásaik révén segítettek. Első alkalommal akkor kaptam jelentősebb mennyiségű tanácsot, amikor Antal József az Új Galaxisba beküldött novellámat, a „Pax aeternát” szerkesztette, és bőségesen ellátta megjegyzésekkel, amiket a mai napig észben tartok.

Az utolsó kardcsapások (Mark Lawrence - Tövisek Császára)

Szerző stv On the

Emperor of ThornsÍme, vége az utazásnak.

A Széthullott Birodalom-trilógia ezennel teljes. Nem akármilyen út áll a főszereplő Jorg és válogatott csapata mögött, az olvasó pedig ehhez hasonlóan rendkívüli három köteten van túl. Mielőtt azonban a trilógia egészét tekintenénk át, ejtsünk szót önmagában a harmadik kötetről.

A Tövisek Császára az előzékenység gesztusával indul. Egy tizenkilenc pontba szedett tartalmi összefoglalóval, mely a megelőző két kötet legfontosabb történéseit és szereplőit gyűjti össze. Mintha bizony el lehetne őket felejteni. Ugyanakkor érdekes megoldás ez a táblázat, hiszen meghatározott irányt szab az olvasó tekintetének, aki az író által fontosnak ítélt mozzanatokból megsejtheti a harmadik kötet irányát. A táblázatot olvasva azon tűnődtem, hogy nem válik-e kiszámíthatóvá a befejező rész, ha az író előre az olvasó szájába rágja, hogy melyek lesznek a fontos szálak. Végül megkaptam a választ a kérdésre: nem. Ez a táblázat csak még inkább kiemeli Lawrencenek azt a zseniális írói képességét, hogy voltaképpen úgy is képes meglepetést okozni, hogy előre elmondja, mi fog történni. Biztosra veszem, hogy Lawrence írás közben pukkadozva nevet jövőbeli olvasóin.

Fantasy klasszikusok I. – Michael Moorcock: Melnibonéi Elric

Szerző stv On the

Elric (by Frank Brunner)Michael Moorcock az angol sci-fi újhullám emblematikus alakja és kiépítője, aki fantasy szövegei révén is széles körben ismert és elismert író. A The Times „Az ötven legnagyobb brit író 1945 óta” címet viselő listájára is felvette. Egyik legismertebb karaktere az albínó melnibonéi császár, Elric. E figura köré Moorcock egész sagát épített, mely a Melnibonéi Elric (Elric of Melniboné) című regénnyel indult útjára. Nem csak a nyitó darabot, de az egész sorozatot nevezhetjük klasszikusnak a fantasy zsánerén belül.

Melniboné évezredeken keresztül uralta a világot. Az idők folyamán azonban dekadens néppé váltak lakói, akik a külsőségekben még mindig őrzik az ősök kegyetlen tradícióit. Az időközben felbukkant és egyre erősödő Ifjú Királyságok tartanak a különös szokásoknak hódoló, még mindig óriási mágikus hatalommal és tengeri flottával rendelkező néptől. Egy melnibonéinak nincsenek erkölcsi aggályai, nem kötik gúzsba morális megfontolások, ezért lehettek a világ urai oly sok esztendőn keresztül.

Gaiman jól bevált receptje (Neil Gaiman - Óceán az út végén)

Szerző stv On the

Óceán az út végén

Neil Gaiman szövegeivel kapcsolatban ma már epitheton ornansként működik a ’kultikus’ kifejezés. A szerző neve pedig egyre ismerősebben cseng a fantasyirodalomért rajongók népes táborán kívül is, köszönhetően annak az egyszerű ténynek, hogy Neil Gaiman kiváló író. Az ő neve is példaként szokott szerepelni abban a listában, amit mantraszerűen szokás ismételgetni valamilyen apológiai kényszer hatása alatt, amikor a „zsánerirodalom” és a „kanonikus irodalom” végtelenül unalmas és jobbára terméketlen szembeállítása terítékre kerül.

Gaiman az Amerikai istenek című regényének megjelenése óta a fantasyirodalom rocksztárja, jóllehet már e könyv megjelenése előtt is jelentős olvasóközönsége volt és fontos szövegeket vetett papírra, főleg kisprózában, illetve ő írta a formabontó Sandman képregénysorozatot is. A jóval szélesebbkörű ismertséget azonban ez a többszörös díjnyertes nagyregény hozta meg neki.

Oldalak