fantasy

Jelenlegi hely

Gaiman jól bevált receptje (Neil Gaiman - Óceán az út végén)

Szerző stv On the

Óceán az út végén

Neil Gaiman szövegeivel kapcsolatban ma már epitheton ornansként működik a ’kultikus’ kifejezés. A szerző neve pedig egyre ismerősebben cseng a fantasyirodalomért rajongók népes táborán kívül is, köszönhetően annak az egyszerű ténynek, hogy Neil Gaiman kiváló író. Az ő neve is példaként szokott szerepelni abban a listában, amit mantraszerűen szokás ismételgetni valamilyen apológiai kényszer hatása alatt, amikor a „zsánerirodalom” és a „kanonikus irodalom” végtelenül unalmas és jobbára terméketlen szembeállítása terítékre kerül.

Gaiman az Amerikai istenek című regényének megjelenése óta a fantasyirodalom rocksztárja, jóllehet már e könyv megjelenése előtt is jelentős olvasóközönsége volt és fontos szövegeket vetett papírra, főleg kisprózában, illetve ő írta a formabontó Sandman képregénysorozatot is. A jóval szélesebbkörű ismertséget azonban ez a többszörös díjnyertes nagyregény hozta meg neki.

Új zászló bomlott ki (Mark Lawrence - Tövisek hercege)

Szerző stv On the

Tövisek hercege

A bosszú nem tartozik a fantasy legeredetibb témái közé. Márpedig a Tövisek hercege – a Széthullott Birodalom trilógia első kötete – a fülszöveg szerint a bosszúról szól. A történet főszereplője – Jorg herceg – gyerekkorában egy tövises bokor fogságából végignézi, ahogyan apja politikai ellenfele megbízásából katonák ölik meg anyját és öccsét. Ahelyett, hogy apja megtorolná ezt, anyagilag kifizetődő egyezséget köt Renar gróffal, a gyilkosságért felelős nemessel. A bosszútól fűtött Jorg ezért tíz évesen elszökik apja udvarából, és egy kegyetlen rablóbanda tagjává, majd az évek alatt vezérévé válik. Négy évvel később visszalovagol apja udvarába, hogy elvegye az örökségét. Nagyon vázlatosan ezt a történetet beszéli el a regény. Ám nem éri meg korán fanyalogni, ugyanis e könyv esetében is igaz a mondás, miszerint nem az a lényeg, hogy mit mesélünk el, hanem az, hogy hogyan.

Mark Lawrence-t az angol George R. R. Martinként szokták emlegetni. Minden jóérzésű embernek feláll a szőr a hátán az effajta összehasonlításoktól, de ez egyszer nézzük meg közelebbről ezt az állítást. Szóval Lawrence az angol George R. R. Martin, akit viszont az amerikai John Ronald Reuel Tolkienként szoktak emlegetni. Mindebből végső soron az következik, hogy az angol Mark Lawrence tulajdonképpen az angol J. R. R. Tolkien. Már csak az efféle képzavarok miatt sincs értelme az ilyen összehasonlításoknak.

"Interjú" George R. R. Martinnal a The Telegraph-on

Szerző Próza Nostra On the

Martin like a boss. (Actually, he is the boss.)

 

Hamarosan kezdődik a Trónok haca sorozat 3. évada, illetve a Próza Nostra által szervezett beszélgetés is a sorozatról (az eseményt itt tettük közzé). A The Telegraph című lap a mai nap tette közzé - valószínűleg az első okra való tekintettel - a George R. R. Martinnal készített interjúját, amely valójában inkább portré. Jessica Salter újságírót otthonában fogadta Martin.

Az írás ide kattintva olvasható.

Pretchett-megjelenések (Könyvmegjelenés)

Szerző stv On the

A Delta Vision kiadó jóvoltából hamarosan két új regényt is a kezünkbe vehetünk Sir Terry Pratchettől, az angolszász fantasy irodalom legfurcsább és kétség kívül leghumorosabb alakjától.

Carpe JogulumA Carpe Jugulum november 22-én kerül a boltokba, a már megszokott külsővel, Josh Kirby borítófestményével. A történet főszereplői az Egyenjogú rítusokból (igazi gender problémákat tárgyaló regény) és a Vészbanyákból ismert szerethető, mindazonáltal rettentő különös boszorkányok lesznek. A magyar fordítás Farkas Veronika munkája. A bolti ár 2990 magyar pénz. (Fülszövegét kattints ide.)

Terry Pratchett - Fegyvertársak (Meg úgy általában Terry Pratchett)

Szerző stv On the

„…ha már mindenképpen lennie kell bűnözésnek, az lehetne akár szervezett is…”

 

FegyvertársakNem igazán értem, hogy Pratchett miért ír következetesen fantasyt. Persze nem mintha rosszul csinálná, csak éppen sok esetben indokolatlannak érzem. Jelen regény esetében is erről van szó. Pratchett gondolatisága a fantasy nélkül is jól működne egy-egy szövegben és mivel műfaji pluszt nem adott hozzá az említett irányzathoz, inkább csak alibinek érzem a hozzá való ragaszkodást. Talán egyetlen okot tudnék mondani, ami valamilyen mértékben mégis megokolja a fantasyhez való ragaszkodást, de erről majd később.

Terry Pratchett különös figura. Szédületes humora van, ami kissé nyakatekert, ám nem erőltetett. Nem túlzok, ha azt mondom: kultusza van. Korongvilág-regényei az egész bolygón ismertek – talán néhány polinéz falvat leszámítva.

Oldalak