fantasy

Jelenlegi hely

Olvassuk a Zsiványokat 12. - Daniel Abraham - Milyen a szerelem?

Szerző Fekete I. Alfonz On the

Fordította: Galamb ZoltánZsiványok

A város útvonalai folyton változtak és alakultak,

akár egy partjai közt nyugtalanul kavargó,

lassú folyó. Asa részben ezt szerette a városban.” (387. o.)

Daniel Abraham saját neve alatt fantasyt és science fictiont ír, valamint ő a James S. A. Corey álnév mögött rejtőzködő írópáros egyike, akinek A Térség könyvsorozatot is köszönhetjük, nem utolsósorban pedig M.L.N. Hanover néven urban fantasyt ad ki. A Zsiványokban szereplő novella egy szerelmes lány küzdelmét meséli el.

Egy törvényektől mentes, koszos, országoktól elszakadt poliszban bújkáló herceg nemesi viselkedése érthető, ám problémás; ha ennek fentartásában partnerre talál egy fiatal lány személyében, aki belészeretett, az különösképpen az. Ez a cselekmény mozgatórugójaként jól működik, azonban végül kevésnek bizonyul, ha azt vesszük figyelembe, hogy a többi fordulatot előre látjuk. S mindezt Asa mindent legyőző érzelme sem tudja megmenteni. Mindezektől függetlenül nagyszerű hangulatú írás, érezni az égő kátrány szagát, a mocskos folyó felbodorodó felhőit és a rabszolgák kiabálásait.

Hófehérke és a halhatatlanság (Andri Snaer Magnason - Időláda)

Szerző pilleremi On the

Andri Snaer Magnason: IdőládaAz Időláda két történet összefonódása: az egyikben Obszidiána hercegnő sorsát követhetjük végig, míg a másik a nem túl távoli jövőről szól, ahol egy kislány, Sigrún, a világvégével kell, hogy szembesüljön.

Obszidiána története érdekes változat a Grimm testvérek Hófehérkéjére, amelyben Dímon király, miután meghódította az egész világot, az idővel is harcba akar szállni. Égen, földön keresi az örökélet titkát, végül egy csapat törpe egy üvegkoporsót visz a színe elé, amelyben megáll az idő annak, aki belefekszik. A koporsót a hercegnőnek tartják fent, és csak akkor engedik ki belőle, amikor az adott nap méltó hozzá. Obszidiána így egyre inkább eltávolodik a körülötte élőktől, mígnem hosszú időre a ládában reked.

A történet vegyes elemekből áll össze: a Hófehérke csupán a bázis, mellette más mesék is megjelennek, sőt, még a modern világ is szerepet kap (például az udvari könyvelő, Exel személyében). A helyszínt és a kort szintén a valósághoz köti Dímon királyságának neve (Pangea), és a földrészek szétszakadása, amely a regény egyik fontos eseménye. Obszidiána világa így egy furcsa fantasy egyveleggé áll össze, amely a népmese stíluselemeit használja, ám több ponton eltér a megszokott sémáktól.

Karakterábrázolása is hasonlóan kevert, mivel a szereplők a kidolgozottság és a mesei archetípus között mozognak – Obszidiána például sokáig teljesen színtelen mellékszereplője saját történetének, csupán „a királylány” és semmit több, ám ez idővel megváltozik. A folyamatot Kári érkezése indítja be, aki ugyan csak egy tolvaj, de elnyeri Obszidiána szívét, és nem mellesleg felnyitja a szemét a világgal kapcsolatban.

Ettől borzonghatsz a kánikulában: Stephen King - A setét torony sorozat

Szerző darko On the

A Setét Torony sorozat angol nyelvű kiadásai1. Utaztat. Márai óta tudjuk, hogy a szegény kevés szórakozásai közé tartozik az ilyen vándorút. A nyárutón majd beszámolhatunk sivatagi élményeinkről kollégáinknak...

2. Magával ragad. A nyár az érzés intenzitásának hava, mindenki ezt hajtja, de az őszi kétségbeesésből ítélve kevés sikerrel. King monumentális regényfolyama finoman adagolja az élvezetet, nem kell magunkat nem kímélve utánajárni.

3. Nem vidám. Alighanem sokan tapasztaltuk már a nyári eltöltekezést. Ilyenkor mindenki mosolyog, mintha kevés lenne a gondja. Nos, Roland vitéznek van éppen elég. Mondhatni, formában tart.

4. Nagyon hosszú. A 2012-ben kijött "négy és feledik" résszel együtt nyolc kötetes! Mikor máskor lenne rá időd?

5. Idegborzoló. Ezúttal nem csak a leírások hosszúsága, mint Kingnél általában, hanem a kis részletek beilleszthetetlensége is a józanság térképére - mint Kingnél általában. Nem pillanthatsz föl, mert a strandon hirtelen föltűnnek a lassú mutánsok, akiket eddig kitartóan nyaralóknak láttál...

Olvassuk a Zsiványokat 4. - Matthew Hughes: A hét áldás fogadója

Szerző Fekete I. Alfonz On the

ZsiványokAz Olvassuk a Zsiványokat című cikksorozatunkban a Fumax Kiadó jóvoltából magyarul is olvasható Zsiványok (szerk.: George R. R. Martin & Gardner Dozois) című antológia írásait fogjuk bemutatni. Mivel a kiadvány a szó minden értelmében óriási, úgy gondoltuk, hogy minden benne lévő írást bemutatunk nektek egy-egy rövid kritikában, ahelyett, hogy egyetlen - óhatatlanul is felületes és leegyszerűsítő - recenziót közölnénk a kötetről. Az antológiáról ketten írunk és minden héten két írást mutatunk be nektek: az egyiket hétfőn (stv), a másikat szerdán (Fekete I. Alfonz).

A Hét Áldás Fogadója (Fordította: Galamb Zoltán)

Raffalon kivette a szobrot, hogy alaposabban megvizsgálhassa.(89. o.)

Amikor fogyasztói társadalmunk arra igyekszik felhívni figyelmünket, hogy keressük minduntalan a csavarokat és olvassuk el az apróbetűs részt is, ha pedig nem tesszük, akkor pórul járunk, úgy mindezek hiánya viszont csalódottságot eredményezhet. Ehhez az irodalom is hozzátartozik, vagyis megvannak az ilyen hajtásai, ahol keressük, várjuk, sőt elvárjuk a meglepetést. S ha az elmarad, akkor hajlamosak vagyunk az adott szöveget negatívan értékelni.

Úgy gondolom, Matthew Hughes A hét áldás fogadója című szövegének hasonló előítéletekkel kell megküzdenie az olvasás során, kiváltképpen, ha sorban halad az olvasó az antológiában. A történetben Raffalon, a tolvaj egy messziről szemlélt rajtaütés után, magához vesz egy szelencét, amiben egy istenség lakik. Ez az istenség arra kéri őt, szabadítsa ki a most foglyul ejtett szolgáját az emberevők hálójából. Raffalon némi tépelődés után engedelmeskedik. Továbbiakban a főhős találkozik egy lánnyal és egy férfival, akik ideig-óráig társául szegődnek.

Olvassuk a Zsiványokat 2. - Joe Abercrombie: Nehéz idők

Szerző Fekete I. Alfonz On the

Zsiványok

Most induló cikksorozatunkban a Fumax Kiadó jóvoltából magyarul is olvasható Zsiványok (szerk.: George R. R. Martin & Gardner Dozois) című antológia írásait fogjuk bemutatni. Mivel a kiadvány a szó minden értelmében óriási, úgy gondoltuk, hogy minden benne lévő írást bemutatunk nektek egy-egy rövid kritikában, ahelyett, hogy egyetlen - óhatatlanul is felületes és leegyszerűsítő - recenziót közölnénk a kötetről. Az antológiáról ketten írunk és minden héten két írást mutatunk be nektek: az egyiket hétfőn (stv), a másikat szerdán (Fekete I. Alfonz).

Nehéz idők (fordította: Kamper Gergely)

egy sötét alak közéjük ugrott, és egy pillanattal később azon kapta magát, hogy üres a keze.(31. o.)

Kétes egzisztenciák olyan helyen érzik csak otthon magukat, ahol már csavarni lehet az adott városból a mocskot és a bűnt, mint vizet a vizes ruhából. Joe Abercrombie immár Locus-díjas kisregénye Sipani városában játszódik. A helyszín az Első Törvény-sorozat a magyarul még meg nem jelent Red Country című kötetében bukkan fel. A történet elején Carcolffal, a futárral találkozik az olvasó, aki egy csomagot kell, hogy eljuttasson ismeretlen megrendelőjéhez. A mindenféle gyülevész népségnek fedelet biztosító városban azonban egy kabát belső zsebében elrejtett doboznak könnyen lába kél.

Az olvasó végigutazhatja a város sikátorait, hátsókertjeit és gyéren megvilágított utcáit, ahol a bizonytalan eredetű áruk gazdát cserélnek. Az ideiglenes tulajdonosok kezei közül pedig újra meg újra kicsúszik céljuk, ezért a nézőpont gyakran változik. Dacára a temérdek eltérő foglalkozásnak, mindenkinek a csomag a legfontosabb.

Éppen a gyors szempontváltások miatt volt az az érzésem, mintha egy börleszk fogócska leírását olvasnám. A zsiványok se nem fekete, se nem fehér világát Abercrombie egy olyan keretbe zárja, ami után mindenki azt kívánja, bárcsak tovább utazhatna Carcolffal.

Hát végül is a te csomagod. (50. o.)

Olvassuk a Zsiványokat 1. - George R. R. Martin: Mindenki szereti a zsiványokat (Előszó)

Szerző stv On the

Zsiványok

Most induló cikksorozatunkban a Fumax Kiadó jóvoltából magyarul is olvasható, Locus-díjas Zsiványok (szerk.: George R. R. Martin & Gardner Dozois) című antológia írásait fogjuk bemutatni. Mivel a kiadvány a szó minden értelmében óriási, úgy gondoltuk, hogy minden benne lévő írást bemutatunk nektek egy-egy rövid kritikában, ahelyett, hogy egyetlen - óhatatlanul is felületes és leegyszerűsítő - recenziót közölnénk a kötetről. Az antológiáról ketten írunk és minden héten két írást mutatunk be nektek: az egyiket hétfőn (stv), a másikat szerdán (Fekete I. Alfonz).

A cikksorozat első része George R. R. Martin szerkesztői előszavával foglalkozik.

Előszó: Mindenki szereti a zsiványokat (fordította: Holló-Vaskó Péter)

“Néha ők a hősök, néha ők a gonoszok. De leggyakrabban a kettő közt állnak, szürke lények… nekem pedig a szürke régtől fogva a kedvenc színem. Sokkal érdekesebb a feketénél és a fehérnél.” (9. o.)

Meglepő, de az öt oldalas szöveg egyetlen lakomaleírást sem tartalmaz.

Martin mesélői kedve azonban egy előszót olvasva is nyilvánvalóvá válik. A kötetben összegyűjtött szövegeket csupán az köti össze, hogy zsiványok a szereplőik. Milyen alakok azonban ők és miért vonzódnak hozzájuk az olvasók? Martin ezekre a kérdésekre keresi a választ ebben az írásban, miközben példákon keresztül igyekszik bizonyítani, hogy nem csupán a filmekben és a könyvekben, de a mitológiában és a történelemben is találkozhatunk kedvelhető zsiványokkal. Számtalan különböző zsivány létezik, közös tulajdonságuk, hogy a maguk dörzsölt módján elbűvölőek.

„ha produkálsz / rasszjegyeket / felejtsd el a / klassz jegyeket” (Graham Joyce - A katicák éve)

Szerző Makai Péter Kristóf On the

Graham Joyce: A katicák éveTombol a hőség. Patakokban folyik a hátukon a víz. A strandon kisgyerekek sikítoznak, zsákbanfutó versenyt futnak, kincset keresnek, homokvárat építenek. Az ifivezetők úgy-ahogy próbálják kordában tartani a gyereksereget, és szórakoztatni az őket kísérő nagyikat. Aztán este, miután a kis lurkókat ágyba terelték, az öregek meg elszenderülnek a tombolahúzás után, indul az igazi éjszakai élet, az elhajlás, a nyári bulik… csak reggelre józanodj ki, és mire ébresztő van, a saját ágyadban kelj! És söpörd le a zöld zakódról azt a rengeteg katicabogarat, hogy nézel ki?! Katalinka, szállj már el!

David, a jómódúnak semmiképp sem mondható munkáscsaládból származó fiatal is úgy döntött, hogy 1976 nyarán diákmunkával keresi meg a bulizáshoz valót, így egy kicsit a saját lábára is állhat, elszabadul a szüleitől, és akár még csajozhat is. Nyári tábort is tudatosan, felnőtt fejjel választ: a lincolnshire-i Skegnessben vállal munkát, ahol egész nyáron hallgathatja a táborozók kacagását és minden nyűgét, terelgetheti őket kedvére, elpoénkodhatja napjait, és még pénzt is kap érte. Mégis van még, ami ide húzza a szívét: kisgyerekkorában valami szörnyűség történt, a vér szerinti apjáról készült utolsó fénykép itt készült, és Davidet ez azóta sem hagyta nyugodni.

Mégis kultúrsokként éri, amikor a lepukkant, a negyvenes-ötvenes évek varietézenészeit felvonultató, cikisen retró táborban munkához lát. Itt mindenki stikában nyerészkedik valahogy a táborban lakó gyerekeken és szülőkön, mindenkinek megvan a maga kis biznisze, mindenki ügyeskedik, és senki sem küzd nagyon azzal, hogy a látszatot fenntartsa. A skegnessi nyári táborhoz hasonló üdülőknek a napjai meg vannak számlálva az olcsó repülőjegyek és a változó ízlések miatt: a csillogó szemű tinikhez már a hippikorszak zenéi szólnak, a kiábrándultabbaknak meg a feltörekvőben levő, radikális punkegyüttesek nótái. A táborfelügyelők és David munkatársai pedig fáradt rutinnal űzik az ipart, elegük van a rajcsúrozásból, a Ki mit tud?-versenyek és a táncdalfesztivál műsoraiból, az ócska bűvészmutatványokból – nekik elég, ha legurítanak egy sört munka után, úgyis ugyanez lesz majd holnap, meg a következő turnusban.

Eltépni a horgonyláncokat (Moskát Anita - Horgonyhely)

Szerző acélpatkány On the

Moskát Anita: HorgonyhelyMindig is imádtam, amikor egy fantasy világban, ahol alapvetően olyan dolgok történnek, amikre nincsen tudományos törvényekkel adható magyarázat, egy-egy szereplő mégis a fejébe veszi, hogy biztosan vannak tudományos magyarázatok. Ezért imádtam Isaac Dan der Grimnebulint, China Miéville Perdido pályaudvar, végállomás című regényének főszereplőjét, és ezért figyeltem érdeklődéssel Vazilt, Moskát Anita új regényének egyik főhősét. De nem ezért lesz a Horgonyhely az utóbbi évek legjobb és legfontosabb magyar fantasztikus regénye.

A könyv alappremisszája már magában hordozza azt, hogy egy több rétegű regényről beszéljünk. Ebben a világban – ami egyébként földrajzilag és neveiben Skandináviára hasonlít – az emberek születési helyükhöz kötöttek, onnan kb. 2000 lépésnyire távolodhatnak el. Ha ezt túllépik, fájdalmak, belső vérzés és ájulás következik be. Azonban egyvalakik szabadon mozoghatnak: ezek a terhes nők. Erre már csak azért is szükség van, hogy ne váljon minden emberi település beltenyészetté, de emellett a terhes nők ebben a világban minden olyan munkát elvégeznek, ami megköveteli a horgonyhelyük elhagyását, legyen az a favágás, a kereskedelem, vagy éppen bírói feladatok ellátása. Itt a férfiak másodlagos lények, akik fölött feleségeik, anyjuk, lánytestvéreik uralkodnak. A helyhez kötöttség alól egy férfi csak akkor nyerhet látszatszabadságot, ha hajón születik – a vízen hajójával bárhová mehet, de a szárazon őt is visszahúzza horgonyhelye.

Eszter a fejére mutat, s az ujján lángok pattognak (Sümegi Attila - Vadhajtás)

Szerző Makai Péter Kristóf On the

Sümegi Attila: VadhajtásAnnak ellenére, hogy lassan több könyv került a kezembe virtuális, mint nyomtatott formában, életem során ez az első alkalom, hogy e-könyvet recenzálok. Nem tudom, hogy érezhet a könyv írója: vajon az új típusú, magyar könyvpiac első fecskéi közé sorolja magát? Vagy szeretné már nyomtatásban látni nevét, és művét, amelyen vért izzadva dolgozott?  Legyen rá bármi is a válasz, kétségtelen tény, hogy ennek a fantasztikus könyvnek nyomtatásban is ott volna a helye, természetesen az eredeti e-megjelenés mellett.

Székesfehérvár mellett él egy lány. Eszternek hívják, aki szürke, unalmas hétköznapjait tengeti egy AluTech nevű, hasonlóan szürke és unalmas kkv-nál, ahol felületes csajbarátjával trécselget és ügyet intéz, miközben titkon még mindig fáj, hogy szakított vele egykori pasija, és kínos, hogy egy tesze-tosza irodakukac, valami Zoli csorgatja rá a nyálát, de még arra sem képes, hogy elhívja randizni. Önmarcangolással teli, egyhangú életét csak az dobja fel, hogy munka után amatőr festéssel múlatja az időt – ilyenkor fantáziái, vágyképei megelevenednek, és egy kicsit enyhül a valóság szorítása. Ebbe az irigylésre cseppet sem méltó életvitelbe tör be a galériatulajdonos Botond mert feltűnik neki, hogy Eszter kreativitásában van valami természetfeletti. Nem csoda, hiszen akárcsak Eszternek, Botond ereiben is ott csörgedezik a mágia, az istenektől örökölt ősvérűek adománya, aminek révén kiemelkednek az egyszeri halandók világából, és zavarba ejtő képességek birtokosaként vívják saját játszmáikat.

Szavak és nevek (Patrick Rothfuss – A szél neve)

Szerző Fekete I. Alfonz On the

Patrick Rothfuss: A szél nevePatrick Rothfuss 2007-ben adta ki angolul A szél neve című könyvétt, 2009-ben Bihari György fordította le, majd a Gabo kiadó jelentette meg ugyanabban az évben, majd 2014-ben újra kiadták. Az amerikai kortárs epikus fantasy mesterműveként tartják számon A királygyilkos krónikája trilógiát. Az első kötet a főszereplő, Kvothe felcseperedését, egyetemi gólyaévét meséli el, mindezt egy jól ismert toposzt használva: egy isten háta mögötti helység kocsmájában egy kupa alkohol mellől, ahol a minden szinten sikeres főhős tollba mondja az életét.

Tett (vagy állítólagos tett), szóbeszéd, mendemonda majd végül legenda. Mire egy történet eléri ezt, a látszólagos utolsó állomását, addigra a mesélők és továbbadók fantáziája újabb rétegekkel gazdagítják a történteket. Ez a fejlődési ív hézagos, visszafejthetetlen és ellenőrizhetetlen. A regényíró erre a folyamatra mutat rá, illetve arra:  „mindenki mesél egy mesét. Mindig. Folyton. Ez a mese tesz azzá, aki vagy. Ebből a meséből építjük fel magunkat” (804).

Kvothe meséje keretes történet – a kocsma helyszíne mindig visszatér. Az első történetszál szerint a híres Kvothe, akit Kote néven ismernek és a Jelkő fogadó kocsmárosaként talált helyet a közösségben, a tévedhetetlen Krónikásnak adja tovább eddigi életének eseményeit, ami három napot vesz igénybe. A második szál a fiatal Kvothe életét követi időrendben, felfejtve a titkokat és egyszerű magyarázatokkal szolgálva a volt színész, utcagyerek, leendő arkanista életéből. A harmadik narratív szint pedig egy nem összefüggő, a fantasy világ felépülését, mitológiájának hihetőbbé tételét segítő legendák összességéből épül fel.

Oldalak