fantasy

Lakatos Istvánt talán nem kell sokaknak bemutatni. Neki köszönhetjük a többek kedvencévé váló szomorú szemű Lencsilányt, vagy a Dobozváros történetét, amely elnyerte az Év Gyermekkönyve díjat 2012-ben. Második regénye, az Óraverzum – Tisztítótűz szintén ifjúsági könyv, mégis már első látásra megsejthetjük, hogy itt bizony olyasmivel van dolgunk, ami a felnőtteknek is érdekes lehet.

A regény világa a hatalmas Világgép (egy hatalmas óramű) és annak hat bolygója, melyek a szerkezet karjain foglalnak helyet. A különféle bolygók óraműveknek köszönhetik mozgásukat, a légben hatalmas repülő hajók tartják fenn a kapcsolatot a hat világ között, amelyeket a legfurább lények és emberek népesítenek be. Korábban volt egy hetedik bolygó is, az Arbor, de azt a Világgép urai letaszították a mélybe, mikor az arboriak ellenük fordultak. Seon valaha jobb napokat is látott planéta, itt él a nyolc éves Mirkó, Pongrác király egyedüli gyermeke apja maroknyi alattvalójával és nagynénjével, Szaffival, aki bohókás feltalálóként a kisfiú legjobb barátja. A csendes hétköznapokba változásokat hoz, amikor a hatalmas és félelmetes lények, a légfellérek, vonulásuk során elhaladnak Seon mellett, ezzel látogatók ezreit vonzzák ide az Óraverzum minden tájáról. Azonban nem csak a sok látogató bolygatja fel Seon nyugalmát, a bolygó óraművével problémák adódnak, és valami mozgolódni kezd a Fellegvár ősi alagútjaiban is.

Ismét egy trilógia. A fantasyirodalom hatáskörében ez nem meglepő, elvégre általában egy önálló világ mellé kapunk egy vagy több történetet, a világ felvázolása és – kisebb nagyobb részletességgel – kitöltése helyigényes feladat. A vér éneke a Hollóárnyék-trilógia első kötete. Minden idők legjobb fantasy debütálásaként reklámozzák és valóban: első kötet a Goodreads és Amazon felhasználók körében ennyire egyöntetűen pozitív értékelést még nem kapott. Ezeket az értékeket, információkat persze sok szompontból lehet értelmezni és átértelmezni. Mi maradjunk ezúttal (is) magánál a szövegnél.

Anthony Ryan a 650 oldalas A vér éneke köszönetnyilvánításban az általa kedvelt fantasy szerzők közül csupán egyet nevesít: David Gemmellt. A regény olvasása közben kiderül, nem véletlenül. Ryan regénye egyértelműen a fantasyirodalom Gemmell neve által fémjelzett ágába ízesül, mind témaválasztását, mind cselekményét, mind hangulatát tekintve.

Imre Viktória Anna eddig két - a Kísértés Rt. és Az őrült hold alatt - fantasy, urban fantasy regény szerzője. Eddigi köteteiről, írásról, rajzolásról és az olvasói vélemények fontosságáról és további terveiről Kanizsai Ági beszélgetett vele.

Kanizsai Ági: Kérlek, mesélj arról a személyről, akitől a legtöbbet tanultál az írásról és a leginkább inspirált.

Imre Viktória Anna: Nehéz kérdés, mert az írás technikai fogásait többnyire olvasás közben, megfigyelés útján sajátítottam – és sajátítom – el, ezért mindenképpen több személyhez kötném a tanulási folyamatot: szerzőkhöz, akik az írásaik révén segítettek. Első alkalommal akkor kaptam jelentősebb mennyiségű tanácsot, amikor Antal József az Új Galaxisba beküldött novellámat, a „Pax aeternát” szerkesztette, és bőségesen ellátta megjegyzésekkel, amiket a mai napig észben tartok.

Íme, vége az utazásnak.

A Széthullott Birodalom-trilógia ezennel teljes. Nem akármilyen út áll a főszereplő Jorg és válogatott csapata mögött, az olvasó pedig ehhez hasonlóan rendkívüli három köteten van túl. Mielőtt azonban a trilógia egészét tekintenénk át, ejtsünk szót önmagában a harmadik kötetről.

A Tövisek Császára az előzékenység gesztusával indul. Egy tizenkilenc pontba szedett tartalmi összefoglalóval, mely a megelőző két kötet legfontosabb történéseit és szereplőit gyűjti össze. Mintha bizony el lehetne őket felejteni. Ugyanakkor érdekes megoldás ez a táblázat, hiszen meghatározott irányt szab az olvasó tekintetének, aki az író által fontosnak ítélt mozzanatokból megsejtheti a harmadik kötet irányát. A táblázatot olvasva azon tűnődtem, hogy nem válik-e kiszámíthatóvá a befejező rész, ha az író előre az olvasó szájába rágja, hogy melyek lesznek a fontos szálak. Végül megkaptam a választ a kérdésre: nem. Ez a táblázat csak még inkább kiemeli Lawrencenek azt a zseniális írói képességét, hogy voltaképpen úgy is képes meglepetést okozni, hogy előre elmondja, mi fog történni. Biztosra veszem, hogy Lawrence írás közben pukkadozva nevet jövőbeli olvasóin.

Michael Moorcock az angol sci-fi újhullám emblematikus alakja és kiépítője, aki fantasy szövegei révén is széles körben ismert és elismert író. A The Times „Az ötven legnagyobb brit író 1945 óta” címet viselő listájára is felvette. Egyik legismertebb karaktere az albínó melnibonéi császár, Elric. E figura köré Moorcock egész sagát épített, mely a Melnibonéi Elric (Elric of Melniboné) című regénnyel indult útjára. Nem csak a nyitó darabot, de az egész sorozatot nevezhetjük klasszikusnak a fantasy zsánerén belül.

Melniboné évezredeken keresztül uralta a világot. Az idők folyamán azonban dekadens néppé váltak lakói, akik a külsőségekben még mindig őrzik az ősök kegyetlen tradícióit. Az időközben felbukkant és egyre erősödő Ifjú Királyságok tartanak a különös szokásoknak hódoló, még mindig óriási mágikus hatalommal és tengeri flottával rendelkező néptől. Egy melnibonéinak nincsenek erkölcsi aggályai, nem kötik gúzsba morális megfontolások, ezért lehettek a világ urai oly sok esztendőn keresztül.

Neil Gaiman szövegeivel kapcsolatban ma már epitheton ornansként működik a ’kultikus’ kifejezés. A szerző neve pedig egyre ismerősebben cseng a fantasyirodalomért rajongók népes táborán kívül is, köszönhetően annak az egyszerű ténynek, hogy Neil Gaiman kiváló író. Az ő neve is példaként szokott szerepelni abban a listában, amit mantraszerűen szokás ismételgetni valamilyen apológiai kényszer hatása alatt, amikor a „zsánerirodalom” és a „kanonikus irodalom” végtelenül unalmas és jobbára terméketlen szembeállítása terítékre kerül.

Gaiman az Amerikai istenek című regényének megjelenése óta a fantasyirodalom rocksztárja, jóllehet már e könyv megjelenése előtt is jelentős olvasóközönsége volt és fontos szövegeket vetett papírra, főleg kisprózában, illetve ő írta a formabontó Sandman képregénysorozatot is. A jóval szélesebbkörű ismertséget azonban ez a többszörös díjnyertes nagyregény hozta meg neki.

A bosszú nem tartozik a fantasy legeredetibb témái közé. Márpedig a Tövisek hercege – a Széthullott Birodalom trilógia első kötete – a fülszöveg szerint a bosszúról szól. A történet főszereplője – Jorg herceg – gyerekkorában egy tövises bokor fogságából végignézi, ahogyan apja politikai ellenfele megbízásából katonák ölik meg anyját és öccsét. Ahelyett, hogy apja megtorolná ezt, anyagilag kifizetődő egyezséget köt Renar gróffal, a gyilkosságért felelős nemessel. A bosszútól fűtött Jorg ezért tíz évesen elszökik apja udvarából, és egy kegyetlen rablóbanda tagjává, majd az évek alatt vezérévé válik. Négy évvel később visszalovagol apja udvarába, hogy elvegye az örökségét. Nagyon vázlatosan ezt a történetet beszéli el a regény. Ám nem éri meg korán fanyalogni, ugyanis e könyv esetében is igaz a mondás, miszerint nem az a lényeg, hogy mit mesélünk el, hanem az, hogy hogyan.

Mark Lawrence-t az angol George R. R. Martinként szokták emlegetni. Minden jóérzésű embernek feláll a szőr a hátán az effajta összehasonlításoktól, de ez egyszer nézzük meg közelebbről ezt az állítást. Szóval Lawrence az angol George R. R. Martin, akit viszont az amerikai John Ronald Reuel Tolkienként szoktak emlegetni. Mindebből végső soron az következik, hogy az angol Mark Lawrence tulajdonképpen az angol J. R. R. Tolkien. Már csak az efféle képzavarok miatt sincs értelme az ilyen összehasonlításoknak.

Hamarosan kezdődik a Trónok haca sorozat 3. évada, illetve a Próza Nostra által szervezett beszélgetés is a sorozatról (az eseményt itt tettük közzé). A The Telegraph című lap a mai nap tette közzé - valószínűleg az első okra való tekintettel - a George R. R. Martinnal készített interjúját, amely valójában inkább portré. Jessica Salter újságírót otthonában fogadta Martin.

Az írás ide kattintva olvasható.

A Delta Vision kiadó jóvoltából hamarosan két új regényt is a kezünkbe vehetünk Sir Terry Pratchettől, az angolszász fantasy irodalom legfurcsább és kétség kívül leghumorosabb alakjától.

A Carpe Jugulum november 22-én kerül a boltokba, a már megszokott külsővel, Josh Kirby borítófestményével. A történet főszereplői az Egyenjogú rítusokból (igazi gender problémákat tárgyaló regény) és a Vészbanyákból ismert szerethető, mindazonáltal rettentő különös boszorkányok lesznek. A magyar fordítás Farkas Veronika munkája. A bolti ár 2990 magyar pénz. (Fülszövegét kattints ide.)