Egy tisztességben megkeseredett ember elégiája (John Williams - Stoner)
William Stoner az az ember, akivé senki sem szeretne válni, de mindannyian hozzá hasonlatosak vagyunk. Stoner sikertelen ember, akiről az utókor nem fog megemlékezni. Tökéletesen átlagos életet élt, annak minden, tökéletesen átlagos bosszúságával, sekély örömeivel, csekély karrierjével, mihaszna szerelmeivel, piti viszályaival, jelentéktelen pillanataival. Pályafutása mindenben ellentéte annak a remélt, vagy még inkább, hitt életpályamodellnek, amelyet egy fejlett társadalomban a Sikeres Emberhez társítanak. Mégis, hű maradt önmagához, döntéseihez, és a tünékeny Siker kegyeltjei közül kevesebben vallhatják maguknak a jellem hűségének érdemét ma, mint ezek a tartással bíró, régi vágású átlagemberek, márpedig az önmagunkhoz való hűség nagyobb kincs, mint bármely fanfár, amely a jövőbe kürtölné nevünket.
Nehéz kikerülnöm a fentebb stíl magasztos fogalmazásmódját, ugyanis Stoner élete emelkedett, de tárgyilagos stílusban tárul szemünk elé, veretes, szép ritmusú prózában ismerhetjük meg ezt, a huszadik század első felét végigküzdő irodalmár életét. Stoner amerikai földműves családból származott, mást se ismert, csak a vetés-aratás-állattartás szentháromságát, amíg a szülei be nem íratták a Missouri Egyetem agrárkarára, mondván, hátha hasznos tudásra tesz szert, amit aztán később a gazdálkodásban kamatoztathat. Azonban felvesz egy általánosan művelő irodalomkurzust, és attól fogva az angol nyelvű irodalom szerelmese lesz, amiben ráadásul tehetségesebb is, mint a paraszti teendők elvégzésében. Így aztán amikor állást ajánlanak neki az irodalom tanszéken, keserűen ugyan, de elfogadja. Keserűen, mert tudja, hogy se apja, se anyja nem pártolja azt, hogy haszontalan dolgokkal üsse el idejét, miközben odahaza minden évben szigorú menetrend szerint megy a vetés és betakarítás, ami mindennél fontosabb. Mégis elfogadja, mert sok elkényeztetett, jó módú úriemberrel szemben az irodalom személyesen szólítja meg, zsigereiben érzi, mennyire igazat beszélnek a távoli múlt költői, mintha az élet legnagyobb titkainak tudói volnának.