drog

Lehetett volna egy nagyon ütős underground sci-fi. Régen vettem már észre azt, hogy drukkolok egy könyvnek, de Havasréti József első regényének, az Űrérzékeny lelkeknek a felénél azt éreztem, ennek a regénynek nem szabad elbuknia, ebből valami nagyon durva cuccnak kell kialakulnia. Végre valami agymozgató, ami megbizsergeti azokat az agysejtjeimet, amik miatt szeretem a furcsa könyveket: Szorokin, Murakami, Vonnegut, vagy az igazán elborult sci-fik, szupernóvákat megcsapoló poszthumánokkal és hasonlókkal. De nehogy valaki félreértsen, ennek a könyvnek körülbelül annyi köze van a felsoroltakhoz, mint Andy Warhol képeinek egy kis templom freskóihoz. Persze mindkettő képes ugyanazt az élményt nyújtani, csak máshogy. Visszatérve a könyvre, drukkoltam, de valahogy mintha félúton elfelejtette volna a könyv, mit is akar tulajdonképpen.

Adva van egy fura zseni, egy a mi világunktól teljesen idegen, félig zsidó, félig szibériai indián, Alexander Suler, aki a tajgáról kerül a formálódó kommunista Moszkvába, de ekkor már valami furcsa dolog megszállottja. Valaminek, amit a Meztelen ebéd fekete húsként említ, és ami még Huxley érdeklődését is felkelti. Aztán Suler felbukkan a hetvenes években Budapesten, hogy részt vegyen egy kudarcba fulladt drogkísérleten, amiből csak két férfi kerül ki élve, megbomlott elmével. Mindez pedig tovább gyűrűzik egy Káló nevű, kallódó, a társadalom peremén élő figura kéziratában, aminek a nyomán Rendes Ferenc, a regény kvázi-főhőse nyomozni kezd.