Drizzt-saga

Jelenlegi hely

Fantasy klasszikusok II. - R. A. Salvatore: Otthon

Szerző Pálsanyi On the

R.A. Salvatore: Otthon (Valhalla Páholy, 1994)Robert Anthony Salvatore igen régóta az egyik legnagyobb szerepjátékos franchise, az alfa és omega, azaz a Dungeons & Dragons, a Wizard of the Coast brand zászlóshajójának talán legfontosabb írója. A számtalan, D&D rendszerre épülő világ közül fő otthona a Forgotten Realms, az Elfeledett Birodalmak földje, ahová sikerült egy halhatatlan, ám napjainkra kissé túlhajtottá vált és változtathatatlannak tetsző hőst alkotnia: Drizzt Do’Urdent. Véget nem érő kalandjai a Jeges Szelek Völgye-trilógiával (Icewind Dale) kezdődtek, ám az igazi áttörést az eredettörténet, a Sötételf-trilógia és annak első kötete, az Otthon hozta el számára.

Az előbb említett sorozat esetén még nem volt teljesen világos a központi hős kiléte, s ha valamelyest egyértelműbb választ keresünk, inkább Wulfgart, az ifjú barbárt említenénk ehelyütt, egyfajta újragondolt és FR-be vetett poszt-Conanként, semmint a sötételf kószát. Ám a fáma szerint akkora népszerűségnek örvendett a karakter, hogy kiadói felkérésre Drizzt került a középpontba a továbbiakban, s csak a történetek kronológiájának és az azóta gyakorlatilag átláthatatlanná duzzadt Drizzt-sagának köszönhető, hogy a duplaszablyás igazságosztó felől olvassuk már Salvatore első trilógiáját is.

A Drizzt-történetek nem igazán állnak ellent a kategorizálásnak, sőt, egyértelműen a heroic fantasy-hez sorolhatók. Az Otthon pedig már igazi fantasy klasszikusnak mondható, nem csak angolszász nyelvterületen, hanem hazánkban is. Első kiadását még a megboldogult Valhalla Páholy jelentette meg 1994-ben, majd a Szukits adta ki újra 1999-ben, jelenleg is kapható formátumát pedig 2004-ben nyerte el a Delta Vision Kiadónak köszönhetően, akik az egész sorozatnak egységes arculatot varázsoltak egy darabig, Todd Lockwood grafikáival a borítókon.