Dmitry Glukhovsky

Jelenlegi hely

2015-ös sci-fi és fantasy ajánló a moly.hu közösségétől

Szerző Próza Nostra On the

2015 fantasyA moly.hu könyves közösségi oldal felhasználói tíz sci-fi és tíz fantasy regényt ajánlanak a 2015-ös év megjelenései közül. A rendszeres olvasókból összeállt zsűri kiválogatta a legjobb könyveket, hogy iránymutatást adjanak a többi „moly” számára, és hogy felhívják a figyelmet az esetleg kevésbé ismert remekművekre is. A végső lista mellett közönségszavazás is kezdődött, ahol a felhasználók szavazatait augusztus 31-ig várják.

Az olvasás és a könyvek köré szerveződő közösségi oldal 2008 óta létezik, azóta több ezer felhasználó jelöli olvasásait, osztja meg a nagyvilággal a könyvekről írt véleményét vagy épp a kedvenc idézetét. Emellett azonban a hasonló érdeklődésű tagok rendszeresen ajánlanak egymásnak könyveket, beszélgetnek, vitatkoznak a művek érdemeiről és gyengeségeiről – így a moly.hu fantasztikus regények iránt érdeklődő tagjaiból az elmúlt években komoly, nem csak virtuálisan létező közösség alakult ki.

A Metro-sorozat szerzője újra Magyarországon

Szerző Próza Nostra On the

Metro 2035Dimitrij Glukhovsky, a Metro-kötetek népszerű szerzője újra hazánkba látogat legújabb könyvének, a Metro 2035 megjelenése kapcsán.

Glukhovsky 1979-ben született, újságíróként, tévés és rádiós műsorvezetőként kezdte pályáját, majd online íróból rövid időn belül a kortárs orosz populáris irodalom legnagyobb sztárjává vált, aki sok kollégájához hasonlóan előszeretettel gyakorol politikai és társadalomkritikát szóban és írásban egyaránt.

Az első könyve, a moszkvai metróhálózatában játszódó posztapokaliptikus sci-fi Metró 2033 és folytatása hozták meg számára a világsikert. Az általa teremtett világot azóta igazi franchise lett. A rajongók a Magyarországon is megjelenő Metró 2033 Univerzum néven írják tovább, bővítik, de számítógépes játék is született már a sorozat nyomán. Sőt, a Metro 2034 online változatához a szerző egy híres orosz elektronikus előadóművészt és egy festőművészt is segítségül hívott a művészeti projektté alakításhoz. A Metro 2035 a szerzői ígéretek szerint az záró fejezete a sorozatnak. Érdekes módon a kötet a már korábban elkészült, Metro Last Light című számítógépes játék ötleteiből született meg, így egy sajátos visszacsatolást, remedializációt láthatunk a különböző közegek között.

Az orosz bestsellergyáros egyébként írt már izgalmas történelmi regényt (Szürkület), egy akció-sci-fit  Futur.re címmel [kritikánkat lásd itt], vitriolos társadalomkritikáját pedig Orosz népellenes mesék elbeszéléseiben olvashatjuk.

Aki tehát már vagy még nem ismeri a szerzőt, ne hagyja ki a programokat.

 

A halhatatlanság nem elég (Dmitry Glukhovsky - Futu.re)

Szerző acélpatkány On the

Dmitry Glukhovsky: Futu.reNincs még egy ennyire átpolitizált irodalmi közeg, mint a kortárs orosz irodalom. A szemünk láttára igyekszik Oroszország megmutatni a világnak, hogy igenis a Szovjetunió bukása után húsz évvel még mindig erős világhatalom, és hogy az ország vezetői – éljünk ezzel az eufemizmussal – érdekesen értelmezik a demokrácia fogalmát és eszközrendszerét. Amióta a Kremlből „kisöpörték” az egypártrendszert azóta az orosz irodalom világhírűvé vált művei nem nélkülözik az állásfoglalást hazájuk állapotáról, legyen az a vadkapitalizmus, a média erős cenzúrája vagy valamilyen sajátosan oroszos jelleg. Emellett az orosz irodalom másik nagy jellemzője – ami mindig is jelen volt benne – a fantasztikum használata. Megemlíthetjük Pelevint, mint a legismertebb példát, aki írt már vámpírokról (Empire V) és virtuális valóságról is (A rettenet sisakja), de idecitálhatjuk Szorokint, akinek beteg elméjéből a legfélelmetesebb orosz jövővíziók kúsznak elő (vegyük kézbe Az opricsnyik egy napját), de bedobhatjuk Tatyjana Tolsztaját is (Kssz!).

A Futu.re elolvasása után az embernek az lehet az érzése, hogy annak szerzője, a Metro-regényekkel világhírre szert tevő Dmitry Glukhovsky ebbe a díszes társaságba szeretne belépni, hiszen könyve egy vérbeli disztópia, ami ugyan Európában játszódik, de olyan elemeket is használ, amelyek hazájára (is) ráhúzhatóak. De mégsem mondhatjuk azt, hogy sikerrel ugorja meg a nagyok szintjét, sajnos még a közelükbe sem ér, sőt, a Futu.re önmagában nem több egy gyenge tucatdisztópiánál.