David Gemmell

Ismét egy trilógia. A fantasyirodalom hatáskörében ez nem meglepő, elvégre általában egy önálló világ mellé kapunk egy vagy több történetet, a világ felvázolása és – kisebb nagyobb részletességgel – kitöltése helyigényes feladat. A vér éneke a Hollóárnyék-trilógia első kötete. Minden idők legjobb fantasy debütálásaként reklámozzák és valóban: első kötet a Goodreads és Amazon felhasználók körében ennyire egyöntetűen pozitív értékelést még nem kapott. Ezeket az értékeket, információkat persze sok szompontból lehet értelmezni és átértelmezni. Mi maradjunk ezúttal (is) magánál a szövegnél.

Anthony Ryan a 650 oldalas A vér éneke köszönetnyilvánításban az általa kedvelt fantasy szerzők közül csupán egyet nevesít: David Gemmellt. A regény olvasása közben kiderül, nem véletlenül. Ryan regénye egyértelműen a fantasyirodalom Gemmell neve által fémjelzett ágába ízesül, mind témaválasztását, mind cselekményét, mind hangulatát tekintve.

Úgy tűnik a mitológiák valóban halhatatlanok. A trójai mondakör legalábbis minden bizonnyal az. Nem merült feledésbe évezredek óta és talán megőrzi az emberi emlékezet egészen addig, amíg ő maga tart. Újabb film- és könyvadaptációk készülnek, melyek mindig újabb nézőpontból mutatják meg az ismert eseményeket. Ezek időnként rosszul sikerülnek (gondoljunk csak a Trója című filmre), időnként pedig meglepően jól. A mostani alkalommal egy olyan kísérletről lesz szó, ami az utóbbi kategóriába tartozik. David Gemmell Trója-ciklusának első kötetéről.

A Delta Vision kiadó jelentette meg az angol fantasy író utolsó könyvciklusának első két kötetét tavaly nyáron. A külcsín gyönyörű, bár meglehetősen zavaró, hogy a borítótéma (Tikos Péter munkája) az első és második köteten teljesen azonos. A ciklus első részének címe: Az Ezüst Íj Ura (ezt bontották tehát két kötetre).