Dave Eggers

Makai Péter kollégánk 2016-os könyvkihívásáról szóló cikksorozatunk hetedik része.

• Egy kék borítós könyv – Ian Tregillis: The Rising

Ez egy abszolút random megkötés, de végül is miért ne? Nem kell minden promptnak nehéznek lennie. Ian Tregillis könyvét úgy olvastam, mint egy megmászandó hegyet, mert tudtam, hogy később még lesz dolgom vele. Egy készülő trilógia második kötete, egy alternatív történelmi clockpunk regény, amiben az angol alkimisták ismereteit felhasználva a hollandok gépkatonák segítségével leigázzák a Nyugatot és megőrzik amerikai gyarmataikat. Csak egy maroknyi, Québecben fagyoskodó, száműzött francia döntheti meg elnyomó birodalmukat. Egy szökött géprabszolga, Jax történetét és a francia mesterkém, Berenice intrikáit beszéli el, mindezt veretes, kifinomult angolsággal.

Ez az a regény, amit úgy írtak meg, hogy minden egyes elemét magaménak érezzem: az alternatív 1920-as évek ábrázolása és az író látásmódja egyik tavalyi olvasmányomat, A gólem és a dzsinnt idézték, de több -punkkal; az archaizálással idáig még mindig le lehetett venni a lábamról (Baudolino, Apák könyve, The Worm Ourobouros); a technikai újítások pedig vaslogikával végigkövetett változásokat hoztak a világban, amit Tregillis átgondoltan, a történet szolgálatában mutat meg; végül pedig a filozofikus párbeszédek érzésem szerint jól sikerültek, mindig van tétje a dialógusoknak.

Ha nem vagy fenn a Facebookon, nem létezel. Ott történik minden – a képzeletemben így csapódott le az a beszélgetés, aminek a hatására egyetemi éveim elején csatlakoztam a kék fejléces cég közösségi hálózatához. Azt hittem, olyan lesz, mint magyar „elődje,” az Iwiw, ahol beállítok egy-két adatot meg egy profilképet, és százévente egyszer majd küldök valakinek egy levelet. De nem: ma már az FB az elsődleges hírolvasóm és nemzetközi lapszemlém, irodalmi folyóiratom, utazási magazinom, üzenőfelületem, tudakozóm, programszervező asszisztensem, fotóalbumom és mémgyűjteményem. Ezenkívül egy időben volt Twitterem, és egyetemi kötődésem miatt Researchgate és Academia.edu profilom. YouTube nélkül nem tudnám mivel eltengetni üres késő esti óráimat. Dolgaimnak negyedét nem tudtam volna elvégezni, ha nincs a közösségi média, és harmadannyi IRL társaséletem lett volna, ha nem tudom on-line megszervezni. Arról nem is beszélve, hogy esélyem se lett volna megjegyezni az összes ismerősöm születésnapját, vagy akár a nevét(!), ha nincs a Facebook.

Hiába, ma elképzelhetetlen az élet egy 20-30 körüli fiatalnak a nagy közösségimédia-óriások és a szilícium-völgyi techcégek áldásos tevékenysége nélkül. Ilyen fiatal a kozmetikai márkára emlékeztető névre keresztelt Maebelline Holland is, aki az egyetem után aktatologatónak beül egy nevenincs városka közműcégébe, ahol szürke hétköznapjait tengeti, egészen addig, amíg legjobb barátnője, Annie be nem ajánlja a Körhöz. A Kör a közösségi média non plus ultrája, egyszerre van benne a rövidüzenet-bizniszben, a cikkmegosztósdiban, a videostreamingben, és a világmegváltásban. A cég kampusza átmenet egy modern falanszter és egy élménypark között, ahol a különféle épületek a világtörténelem korait idézik (Reneszánsz, Felvilágosodás, Ipari forradalom, stb.), és mindenki bent lakik a cégnél, mert a külvilág elviselhetetlen a Kör nyújtotta arany élethez képest.