Dante

01. Mind Dante műve, mind Firenze, mint a regény cselekményének hátterei ragyogó választások voltak a szöveg atmoszférájának megteremtéséhez.

02. A történet főszereplője a szimbólumkutató Langdon professzor, akit már Dan Brown előző köteteiben megismerhettünk, fejsérülése miatt amnéziában szenved, noha ez a megoldás már a kilencvenes évek brazil szappanoperáiban sem volt túl eredeti megoldás.

03. Dan Brown a folytatásban megjelentetett regények (vagy a tévésorozatok) módszerét használja fejezetei lezárásánál, azaz függőben hagyja őket egy izgalmasnak szánt résznél, ám sajnos ezek a cliffhangerek legtöbbször kiszámíthatóak – az izgalom fokozása nem erőssége a szerzőnek ebben a kötetben.

Az Ad Astra kiadó most első alkalommal adott ki regényt magyar szerzőtől, a sort Lőrinczy Judit Ingókövek című városi fantasy/háborús regénye nyitotta, melynek története Sztálingrád ostroma idején játszódik. Elöljáróban csupán annyit, hogy kiváló döntés volt ezzel a szöveggel kezdeni.

Bevallom, mikor először olvastam a könyv koncepciójáról, szkeptikus voltam. Hogyan működhet jól egy regény, melynek a huszadik század legelkeseredettebb és legfontosabb csatája adja a témáját és a helyszínét, ugyanakkor a fantasztikum is erősen jelen van a szövegben? Nem mintha idegen lenne az irodalomtól az effajta megközelítés, ám mégis lehet abban némi rizikó, hogy egy viszonylag közeli, hatalmas és félelmetes ideológiákat szembeállító történelmi eseményt a városi fantasy zsánerével oltsunk be. Elvégre fennáll a veszélye, hogy felborul az a kényes egyensúly, melyet egy effajta vállalkozásnak kényszerűen fenn kell tartania: legyen eléggé hű a történelmi eseményekhez és simuljon belé a fantasztikum. Ha ez nem teljesül, akkor a történelmi háttérkörnyezet csupán öncélú díszletté válik.