Ketyeg az óra (David Mitchell - The Bone Clocks)
David Mitchell új, 2014-es regénye az írótól megszokott, komplex rendszert alkot. Sok utalást tartalmaz Mitchell korábbi műveire, a legszembetűnőbb azonban a Felhőatlasszal való párhuzam, ami már a történet alapvető szerkezetében is megmutatkozik. A The Bone Clocks hat különálló részre bomlik, ezek mind más időben és más helyen játszódnak, s mások mesélik el őket. Így tehát, akár a Felhőatlasz, a regény messzire nyúlik, mind térben, mind időben. Ezt az összetett rendszert csak akkor láthatjuk át igazán, ha sorra vesszük a The Bone Clocks részeit.
Holly Sykes az első elbeszélőnk, aki a teljes történet magjának számít. Holly az első és az utolsó történet narrátora, de a köztes részekben is mindig visszatérünk hozzá, mintha a lány egyfajta gravitációval rendelkezne, amely a nagy ívű tér- és időviszonyok közt magához vonzza a többi szereplőt. Hollyval először 1984-ben találkozunk, amikor lázadó kamaszként ott akarja hagyni otthonát és egy angol kisvárosból nekiindul a világnak. Furcsa dolgok történnek az úton, kiderül, hogy nem először - visszaemlékezések által Holly gyerekkorába is betekintést nyerünk, s láthatjuk találkozását egy igen furcsa képzeletbeli baráttal.. Ezen a ponton jelenik meg az a fantasy vonal, amely ezután sokszor csak villanásokra tűnik fel, mígnem az ötödik részben teljesen kibontakozik. Addig azonban a hangsúly egészen máshol van, így a természetfeletti szál megbújik a valóság mögött. És magyarázatra egyelőre nincs is szükség, mert Holly lefoglalja az olvasó figyelmét, rajta keresztül azonnal látszik David Mitchell zsenije - játszi könnyedséggel szólal meg egy vidéki, félig angol, félig ír kamaszlány hangján, és nem csupán egy adott társadalmi réteget fest fel egyetlen csuklómozdulattal, de a korszak hangulatát is megragadja.