Black Aether

Jelenlegi hely

Betekintés a kortárs kispróza piacára I. – Világok névjegye

Szerző Fekete I. Alfonz On the

Világok névjegye

A rövidprózák ablakok máshová. Kezdő- és befejező mondatuk keretei között feltárul saját, zárt világuk, ugyanakkor kíváncsivá is tudják tenni olvasóikat, hogy vajon mi lapulhat a szöveg cselekményén kívül, amit onnan nézve már nem láthatunk. Egyszerre nyújthatnak tehát megelégedettséget és ébreszthetnek vágyat még több iránt.

A magyar zsánerirodalom piaca hasonlóan működik, mint a fősodor, vagyis az apránként felhalmozódó rövidprózák kisebb súllyal esnek számításba, amikor egy-egy író munkásságát megítélik. Örömteli, hogy hébe-hóba jelennek meg a szerzőktől regény hosszúságúnál kisebb terjedelmű szövegek, de ennek ellenére az olvasóközönséget mégis a háromszáz oldal feletti teljesítmény tudja igazán lázba hozni. A jelenség okai és miértjei temérdek oldalról megközelíthetőek, akár kronologikus bontásban, gender szempontjából vagy korosztályonként. E bevezető azonban megmarad abban a keretben, amely igyekszik számba venni, milyen lehetőségek állnak az olvasók előtt, ha be szeretnének kukkantani a kortárs műfaji rövidpróza piacra.

Elkerülhetetlen, hogy pontosabban meghatározzam, mit is értek e forma alatt. Bizonyos jegyek egyáltalán nem jelentek meg ebben a közegben, míg a fősodorban ideig-óráig működtek, kis túlzással, egészen napjainkig. Elsősorban a 19. és a 20. század újságírásában megjelent szabályszerűségekre gondolok, mint a tárca, a kroki, a glossza, a jegyzet vagy éppen a kommentár. Ezek a formátumok már csak azért sem bukkanhattak fel a zsánerben, mert jobbára mindennapi reflexiókként működtek, amikor még a nyomtatott sajtó egyeduralkodó volt a hírközlésben. Noha kétségtelenül érdekfeszítő lenne manapság is olvasni egy-egy ilyet, a jelenlegi irodalmi (ideértve a fősodort is) gyakorlat ilyen vagy olyan okból, kiszűrte vagy esetleges ellehetetlenítette ezeket. Tehát marad a novella és a kisregény mint forma.

Lapszemle – Black Aether magazin 3-4. szám

Szerző stv On the

Black Aether #3Most, hogy már előrendelhető a Black Aether 6. száma, ideje, hogy kicsit felidézzük a korábbi lapszámok tartalmát. Ha még nem olvastad volna az eddig megjelent számokról írott ismertetőnket, most pótolhatod (első szám, második szám).

3. szám

A harmadik szám képregényszerű, szépen kivitelezett címlapfestménye (László Márk munkája) miatt reméltem, hogy folytatódik az első számban megkezdett Rio Negro képregény közlése, erre azonban nem került sor. Az eddigi legvaskosabb szám a főszerkesztő előszavát, tizenkét novellát, Lovecraft Natikána című versének Vacher Ákos-féle fordítását, valamint a From Beyond című film plakátját tartalmazza. A közölt novellák között néhány egészen kiválót is találhatunk, ilyen rögtön az első írás, Farkas Balázs bizarr Embertest című szövege. Kifejezetten jó a magazin felütése ezzel az írással, nagyon meghatározza a lapszám hangulatát.

Bojtor Iván Nagyapám szobrai című novellája formájában, szerkezetében és stílusában is a klasszikus rémtörténeteket idézi meg. A levélbetétek szerepeltetése nem csupán jól ismert irodalmi hagyományokat juttat az eszünkbe, de olyan nosztalgiafaktorral bír, ami kifejezetten hozzáad a rémtörténetek olvasásának élményéhez. Talán nem én vagyok az egyetlen, akinek a fejében valamiért a horror – a kozmikus horror kifejezetten – és a nosztalgia alakzatai összekapcsolódnak. A novella zseniális illusztrációt is kapott, melyet Vígh Dávid Gr4ss követett el.

Ezt a novellát követi Veres Attila Visszatérés az éjféli iskolába című írása. A szerzőnek azóta már megjelent egy regénye az Agave Kiadó gondozásában (az Odakint sötétebb című regényről írott kritikánkat itt olvashatjátok), a Black Aether harmadik számában szereplő szövege a bemutatkozó írása. “Olyan faluban élek, ahol a nők gyakran szülnek gödörbe.” – kezdődik az írás, mely egy különös mezőgazdasággal és szokásokkal büszkélkedő magyar faluban játszódik, miközben annak lakóival is megismerkedünk. Minden természetfeletti vagy természetellenes dolog, jelenség a legnagyobb természetességgel ábrázolódik a novellában. Mindemellett muszáj megjegyezni, hogy a hétköznapok, a falu lakói és kapcsolataik olyan elevenen és hihetően jelennek meg, hogy akkor is szívesen olvasnék róla, ha semmiféle rettenet nem mutatkozna meg a lapokon.

Megrendelhető a Black Aether 5. száma

Szerző Próza Nostra On the

Black Aether #5. (Forrás: The Black Aether)A Black Aether magazin ötödik száma már megrendelhető, a postázás március 15-én veszi kezdetét. Ha nem tudod, mi az a Black Aether, akkor itt olvashatsz az elsőitt pedig a második számról. A harmadik és negyedik lapszámról írott kritikánkkal is hamarosan jelentkezünk.

Az ötödik szám öt történetet tartalmaz majd, illetve egy Lovecraft-vers magyar fordítását - 64 oldalon. A lapszámról bővebben itt olvashatsz.

Akkor is érdemes elidőzni egy kicsit az oldalon, amikor már végeztünk a magazinrendeléssel, hiszen 2016 karácsonyi ajándéka volt a TBA magazinnak az olvasók felé, hogy a már megjelent, és nyomtatásba többé nem kerülő Black Aether magazinok folyamatosan felkerülnek az oldalra, így ezeket bárki ingyen elolvashatja. Erről részletesen itt találtok információt.

Ráadásul február végén megújult a The Black Aether magazin: az oldal letisztultabb, könnyebben átlátható designt kapott. Azonban nem csak a külső változott meg, hanem a tartalom is némileg átalakul. Új rovatok indulnak, a kibővült szerkesztőség részletetekbe menően kutatni fogja H. P. Lovecraft életét, munkásságát, műveit. Az új koncepcióról itt olvashattok többet.

És ez még nem minden: további hírekért figyeljétek a The Balck Aethert és a Próza Nostrát.

(Kép forrása: The Black Aether)

Megrendelhető a Black Aether 4. száma

Szerző Próza Nostra On the

Black Aether #4

A Black Aether magazin negyedik száma november 21-től rendelhető meg a The Black Aether oldalról, a postázás pedig december 5-én kezdődik. Ha az utóbbi évben nem használtál internetet és nem tudod, mi az a Black Aether, akkor itt olvashatsz az első, itt pedig a második számról. A harmadik és eddigi leghosszabb lapszám még mindig recenzálás alatt áll, de hamarosan jelentkezünk a kritikánkkal.

 

A negyedik szám nyolc történetet tartalmaz majd, illetve három Lovecraft-vers magyar fordítását - ezúttal 84 oldalon. A magazin ára 850 Forint (+ postaköltség).

 

Akkor is érdemes elidőzni egy kicsit az oldalon, amikor már túlvagyunk a magazinrendelésen, elvégre még fut a The Black Aether maratoni nyereményjátéka, melyben könyvcsomagot lehet nyerni. A nyereményjátékról ismertetőt, összefoglalót itt olvashattok.

A folyamatban lévő fotópályázatról itt olvashattok. A kvízjátékról pedig itt.

És ez még nem minden: további hírekért figyeljétek a The Balck Aethert és a Próza Nostrát.

Lapszemle – Black Aether magazin 2. szám

Szerző stv On the
Black Aether 2. szám (borító)Bevallom, valahol tartottam a második szám megjelenésétől.
 
Nem mintha azt gondoltam volna, hogy a készítők nem tesznek meg minden tőlük telhetőt egy színvonalas kiadvány megalkotásért. Ám a Black Aether első száma esetében – melyről itt írtam – sokat számított mind az újdonság, mind a nosztalgia érzése, mindemellett pedig néhány nagyon jó írást is tartalmazott a magazin. A második szám mindig veszélyes. Az olvasók már ismerik a koncepciót, vagyis az újdonság érzése már kevésbé játszik szerepet az általános megítlésben. És feltűnőbbek lesznek az esetleges hibák is.
 
Minden kétségem ellenére ismét nagyon izgalmas volt kézbevenni az új számot. A külső megjelenés ez alkalommal is egyedi és mutatós, de ami a legfontosabb – atmoszférikus. Ha hasonló marad a vonal, akkor bizony a Black Aether magazin stílusa – ami a vizualitást illeti – könnyen felismerhető lesz és védjegyként működhet. A belső elrendezés, a papírfajta és a tipográfia továbbra is azt az érzést kelti, mintha az olvasó valamelyik klasszikus folyóiratot – mondjuk a Black Aetherrel többször együtt emlegetett és szerkesztése folyamán is etalonnak számító Weird Talest – tartaná a kezében.
 
A közölt szövegek az első szám anyagához hasonlóan a folyóirat jellegéből adódóan egyenetlen színvonalúak, bár általában az alapszituációk nagyon ötletesek. Nem csupán minőségben, de formában és műfajban is változatosak a második szám írásai. Például a szerkesztői előszó után következő első írás, mely a Halszag, villámok és alvó istenek címet viseli, egy parodisztikus szöveg. Rengeteg popkulturális és szerepjátékos utalást megmozgató novella, jól formált, gördülékeny mondatokkal. Sajnos azonban viccesnek egyáltalán nem vicces, inkább csak vicceskedő. Jó paródiát írni nagyon nehéz feladat, nem csupán a parodizált szöveg szabályait kell ismerni, de a paródiáét is, miközben hibátlan arányérzékkel kell rendelkezni – sajnos ez most itt érzésem szerint nem sikerült. Az írás ráadásul folytatásos, így aztán minden bizonnyal a harmadik számra is jut egy paródia. A szöveg stílusa alapján világos, hogy Bacsai Gábor tudja, hogyan kell jó mondatokat írni, éppen ezért szerintem nem csupán én volnék kíváncsi arra, hogy milyen novella születne, ha elhagyná a paródia/szatíra terepét.

Lapszemle és nosztalgia - Az Azilum és a Black Aether első számairól

Szerző stv On the

Azilum - lovecrafti magazin 2016/1.2016 különösen jó év a hazai Lovecraft rajongóknak, hiszen nem csupán egy, hanem mindjárt két fanzin indult el kis időkülönbséggel a témában. A Magyar Lovecraft Portál által kiadott Azilum és a The Black Aether (szintén) lovecrafti weboldal által kiadott Black Aether – A szokatlan és hátborzongató történetek magazinja.

Kis kitérővel kell, hogy kezdjem.

Nagyjából húsz évvel ezelőtt találkoztam először Lovecraft irodalmi munkásságával és azóta is rendszeresen vissza-visszatérek a szövegeihez. Amikor az Azilumot a kezembe vettem, valamifajta nosztalgikus izgalom kerített hatalmába. Húsz éve nagyon örültem minden apró hírnek, cikknek, megjelenésnek, ami Lovecraft szövegeihez kapcsolódott, hiszen nagyon máshogyan hatottak rám HPL szövegei, mint ahogyan azt más rémtörténetektől megszoktam. Jópár barátom hasonlóképp volt ezzel és sűrűn beszélgettünk a novellákról, amelyeket épp olvastunk. Sokat adtunk volna egy ilyen-olyan időközönként megjelenő fanzinért, nemhogy kettőért. Ma, amikor az online jelenlétünk annyira kiterjedt, hogy ha nem vagyunk felcsatlakozva 24 órában az jobbára tudatos döntés eredménye, nem pedig a technikai korlátoké, rengeteg tartalom érhető el Lovecrafttal kapcsolatban (is), ez a két megjelenés mégis képes volt izgatottá tenni. Húsz év telt el és közben a Lovecraft-életműhöz való viszonyom is megváltozott. Van pár nagy kedvencem az írásai között, mások újraolvasására pedig semmi szín alatt nem fecsérelném az időt. Látom a nehezen tagadható korlátait a prózájának, miközben csodálom azt a sajátos atmoszférát és gazdag mitológiát, amelyet teremtett. Röviden: nem vagyok fanatikus rajongó. Mégis nagyon megörültem a megjelenéseknek, olyannyira, hogy mindkét magazint azon melegében megvettem.