Benkő Marianna

Jelenlegi hely

Arany 200 novellapályázat – Bemutatkozik a zsűri

Szerző Próza Nostra On the

Zichy Mihály: HídavatásA Próza Nostra novellapályázatára, melyet Arany János születésének 200. évfordulója alkalmából hirdetett meg, ötven érvényes pályamunka érkezett. Nagyon örülünk, hogy a pályázatunk elnyerte a tetszéseteket és ilyen sokan elküldtétek az írásaitokat. A tavalyi pályázathoz képest (melyet a csernobili atomkatasztrófa 30. évfordulója alkalmából írtunk ki) idén talán speciálisabb, szorosabb volt a téma, hiszen míg ott egy eseményt kellett feldolgoznia a pályázóknak, idén már szövegekből kellett, hogy kiinduljanak az alkotók. Nem is akármilyen szövegekből, hiszen a magyar költészet csúcsteljesítményeinek számító Arany-balladákat kellett valamilyen zsánerben újramixelni.

A pályázati határidő lezárult, most a zsűri dolgozik. A tavalyi alkalomhoz hasonlóan idén is bemutatjuk a munkafolyamatot és a zsűri tagjait.

A zsűrizés folyamata

A zsűrizés hasonló módon működik, ahogyan az már a Csernobil 30 pályázatunk esetében is történt.

Első lépésként letöltöttük az összes novellát, majd Steve (aki idén nem vesz részt a zsűrizésben) készített egy táblázatot a szerzők nevével és a pályamunkák címével. Ezután mindegyik pályamunkához hozzárendelt egy fedőnevet. A már jól bevált NATO kódolást használtuk (Alpha, Bravo, Charile és így tovább), mert az még mindig menő. Majd minden novella elejéről kitörölte a szerző nevét és a fedőnévvel helyettesítette. Ez azért szükséges, hogy a zsűri véletlenül se legyen részrehajló, amennyiben ismerős névvel találkozna. Amikor a NATO kódok elfogytak, számokat kezdtünk használni.

Ezután véletlenszerűen elosztottuk az 50 novellát az öt zsűritag között, akik alább bemutatkoznak nektek. Egy közösen szerkesztett Google dokumentumban mindenki röviden véleményezi az általa olvasott szövegeket, majd ezek közül kiválasztja a megítélése szerinti két legjobbat. Az így kiválasztott 10 novella kerül fel a shortlistre.

Az első körös válogatás után bennmaradt 10 novellát minden zsűritag elolvassa, majd kiválasztja a számára legjobbnak ítélt hármat és sorrendet állapít meg közöttük. Végül összevetjük a zsűritagok által egyénileg megállapított sorrendeket, melyek kombinációjából előáll a végeredményt.

Modern mese sárkányokról és fiatal lányokról (Naomi Novik – Rengeteg)

Szerző makitra On the

Naomi Novik: RengetegNagyon nehéz egy rögvest kedvenccé vált könyvről írni, nehéz megfogni és megindokolni a rajongást, amit a könyv olvastán éreztem. Naomi Novik már Temeraire-sorozatával megfogott: a napóleoni korszak és a sárkányok összekapcsolása nagyon izgalmas egyvelegnek bizonyult. A Rengeteg, ha lehet, ennél is jobb olvasmány: mese és fantasy, párkapcsolati utazás és feminista regény, fejlődés- és felnövéstörténet egyben, úgy, hogy mindegyik témát hangsúlyosnak éreztem.

Agnyeska az erdő szélén él – de ez nem egy barátságos lugas, hanem a nagyon is veszélyes Rengeteg, ahol emberek tűnnek el és ami néha falvakat nyel el. Az itt lakókat egy varázsló védi az átoktól, aki tízévente egy hajadont kér adó fejében. Mindenki azt hiszi, hogy a főhősnő gyerekkori barátnője lesz az a lány, helyette azonban Nyeskát viszi magával. A mágus pedig nem az a mágus, és nem is az a férfi, amilyennek előzetesen képzelte; a lány rajta keresztül végül új utat talál önmaga felfedezésére, de emellett meg kell küzdenie a rontás sújtotta erdővel is.

A szűz, akit elrabol a sárkány; a rengeteg, ami tele van veszélyekkel; a gonosz királynő: mind-mind olyan mesei elemek, melyeket sokszor és sokféle formában láttunk már gyerekkorunktól kezdve. Ezek mellett is biztos van számos olyan motívum, amelyet én nem ismertem fel, ezt meghagyom a mesekutatóknak. De az biztos, hogy Naomi Novik fogta a régi szimbólumokat és új értelemmel töltötte meg őket. Nála a sokfejű szörnynek nincs is annyi feje, és nem megeszi a lányokat, helyette csak felhasználja őket; nem az erdőben lévő lényektől, hanem magától az erdőtől kell félni. Az ismerős elemek újrakombinálásával sikerült elérnie, hogy otthon érezzük magunkat, de az új elemek miatt izgalmas szellemi utazásra is hív a regény.

Csernobil30 novellapályázat – Bemutatkozik a zsűri

Szerző Próza Nostra On the

Csernobil30A Próza Nostra novellapályázatára, melyet a csernobili atomerőmű katasztrófájának harmincadik évfordulója alkalmából hirdetett meg, ötvenegy pályamunka érkezett. A szerkesztőség sejtette, hogy egy-két tucat írás be fog érkezni, de ekkora mennyiségre egyikünk sem számított. Nagy öröm az, hogy egy effajta, pénzdíjazás nélküli irodalmi pályázat ennyi érdeklődőt képes megmozgatni, mert az azt jelenti, hogy sokaknak jelent valamit az irodalom és az alkotási folyamat. A nemek aránya ugyan kissé kiegyensúlyozatlan, hiszen az ötven szerzőből (egy pályázó két pályamunkát is leadott) csupán tizenhárom nő, miközben az analitikák szerint a Próza Nostra látogatóinak több mint a fele nő. A következő alkalommal talán olyan témát sikerül találnunk, mely mindkét nem fantáziáját hasonló mértékben beindítja.

A pályázati határidő lezárult, most a zsűri dolgozik. Úgy gondoltuk, talán érdekes lehet az is, hogy mi a folyamata a szövegek kiválasztásának, ezért néhány mondatban bemutatjuk a munkamódszerünket, majd megismerkedhettek a zsűri tagjaival is.

Az olvasókat vajon mennyire foglalkoztatja a minőség? – avagy elmélkedések a szöveggondozásról egy kötet apropóján

Szerző makitra On the

szerkesztési folyamatKényelmetlenül érzem magam a legutóbbi írásom kapcsán. Tóth Csaba A sci-fi politológiája című könyvéről alapvetően jókat írtam úgy, hogy egy hibáját elhallgattam: az általam olvasott, kiadás előtti verzióban hemzsegtek a helyesírási, szöveggondozási hibák. Ezek egy részét jeleztem is a kiadónak és tudomást szereztem arról, hogy egy szerkesztési körrel ismét végigmennek a köteten. Ezért bizalmat szavaztam és nem beszéltem ezekről a problémákról. Sajnos, mikor kézbe vettem az immár végleges, nyomtatott kötetet, láttam, hogy ugyan pár dolgot orvosoltak, azonban továbbra is vannak olyan elírások, sőt tárgyi tévedések, amelyek egy nem tudományos igényű, de mégis ismeretterjesztési célú írásban nemcsak, hogy zavaróak, de aláássák a hitelességet is.

Az ábrázolás megbízhatatlanságáról (Mitch Cullin – Mr. Holmes)

Szerző makitra On the

Mitch Cullin: Mr. HolmesSherlock Holmes – azt hiszem, nem sok olyan ember van a világon, aki nem találkozott még a zseniális nyomozóval akár könyv, akár film formájában. Láthattuk már tinédzserként, fiatalemberként egyaránt, leggyakrabban azonban középkorú férfiként különböző történelmi korokban, a XIX. század végétől a XXI. század elejéig. Mitch Cullin azonban tizenkilencre is kért lapot és bemutatta azt, hogyan élhetett az idős detektív a második világháborút követő években. És emellett még nagyon sok mást is.

A Mr. Holmes ugyanis három szálon mozog: egy japán utazás és az azt követő hazaérkezés képei mellett megismerhetjük Sherlock Holmes egy fiatalkori, még soha el nem beszélt nyomozásának történetét is. Ráadásul Sir Arthur Conan Doyle alkotásaitól eltérően itt nem dr. Watson az elbeszélő, hanem maga Holmes. E/3-ban és E/1-ben megírt rövid epizódok váltakoznak, de a közös bennük, hogy mindegyik nézőpontját a detektív adja. Számos kötet után végre megismerhetjük az ő gondolatait, hogy hogyan látja saját magát, mit gondol a múltjáról és annak ábrázolásáról. Ezek a párhuzamosan elmesélt történetek mintha megpróbálnák rehabilitálni Sherlock Holmest, az embert - mert itt nem egy mizantróp nyomozóról van szó, hanem „csak” egy különleges emberről.

Cullin úgy ábrázolja főhősét, ahogy a könyvekben és filmekben ritkán látjuk: olyan férfinek, aki nem csak a tárgyak és nyomok között érzi otthon magát, nem csak az ügy érdekében foglalkozik másokkal, hanem képes félretenni deduktív énjét és a maguk valójában látni a körülötte élőket. Sőt, horribile dictu, meg is szereti őket - úgy is mondhatjuk, egy személyben igazolja azt a tételt, hogy amit megismersz, azt meg is szereted. A történetek során Holmes őszinte ragaszkodását fejezi ki növények és állatok iránt, de szívébe fogad embereket is, megérti a motivációikat, személyüket, és képes ezen felismerés fényében cselekedni, elfogadni a döntéseiket, támogatni őket. A Mr. Holmes főhőse nem egy lélektelen gép, hanem egy önmagával megbékélt, érdekes ember.

A világ egy lépésben (Próza Nostra szerkesztőségi lista 2015)

Szerző AdamG On the

Moskát Anita: HorgonyhelyNőknek alárendelt férfiak a fjordokon, trójai háború a Marson, tengermélyi horror a Mariana-árokban, virágba borult világvége Berlinben. Ez mind a Próza Nostra év végi toplistájának könyveiben. Idén is arra kértük a szerkesztőség tagjait, hogy minden nehézség ellenére próbálják meg áttekinteni és legalább egyszeri alkalommal rangsorolni kedvenceiket. Lentebb találhatjátok kollégáink szubjektív listáit, előtte azonban jöjjön egy kis analízis.

Örömmel konstatáltuk, hogy idén sokkal nagyobb a merítés, azaz egyetlen könyv sem lett egyeduralkodó, kevesebb az átfedés, jobban kijöttek az egyes preferenciák, így kissé nehezebb is volt összeállítani egy egységes képet. Mind műfajilag, mind szerzőket tekintve sokkal változatosabb a tavalyi listánkhoz képest. Ez persze annak is a jele, hogy szuper kollégákkal bővült a csapat (sokan ráadásul igazoltan távol maradtak), de felmerül azért a gyanú, általánosságban véve sem volt egy kiemelkedő könyvsiker ebben az évben, vagy inkább több nagyszerű olvasmányról kell-e beszélnünk?

Ugyanakkor akadnak duplázók is, s ezért már külön kijár a taps. Nem mehetünk el amellett a tény mellett, hogy Moskát Anita Horgonyhely c. idei  könyvével is igen magabiztosan szerepelt a Próza Nostra kritikusainál. A szerkesztőség le sem tagadhatná, hogy igen kedvére való a szerző, sokunkat megszólított, s éppen ezért ajánljuk most őt ismét a legelső helyen. Moskát Anita már most meghatározó alkotója a kortárs magyar irodalomnak, s reménykedésre ad okot, hogy ezúttal már a szépirodalommal foglalkozó Litera oldalán is bemutatkozhatott, amire tényleg ritkán adatik alkalom. A Horgonyhely fiktív, mágialapú világa önmagában is izgalmas, amelyben a nők uralkodnak, a férfiak pedig alárendeltek, a terhesség pedig az egyetlen üdvözítő út a szülőföld megtartó (és halálos) erejével, a röghöz kötöttséggel szemben. Ezzel a fojtogató alaphelyzettel küzdenek a történet szereplői, a hajós Vazil, aki mániákusan keresi a rejtély eredetét és az elszakadás lehetőségét, lánya, aki inkább apja börtönéből szökne már, s a földmágus Lars, aki pedig az uralkodó feleség hatalma elől menekülne. Moskát olyan bátran nyúl bele az anyaság és az eredet problematikájába, ahogy azt nagyon kevesen teszik mostanában. “Mágikus és realista, de a mágikus

A halhatatlanság halála (Tristan Garcia - Browser zsinórjai)

Szerző makitra On the

Tristan Garcia: Browser zsinórjai„My way is to begin with the beginning. Szokásom a kezdetén kezdeni” - mondta Lord Byron (Szerb Antalnál is). Bár ugyan a nagy elődök nyomába sem érek, azért én is így teszek és leszögezem, hogy olvasatomban a Browser zsinórjai nem egy jó regény. Igazából még regénynek sem mondanám, bár úgy tűnik, mintha lenne hagyományos értelemben vett története, vannak szereplői, a cselekmény indul valahonnan és fut(?) valahová. Mégis többször tűnik az emberiségről vagy éppen a történelemről (de esetleg az olvasó több egyéb témát is beleszuszakolhat a saját értelmezésébe) írt értekezésnek.

Valószínűleg amiatt alakult ki bennem ez az ítélet, mert mint a fülszöveg is említi, a szerző filozófus, de maga a könyv sem epikus síkon mozog. A halhatatlanságot ugyanis nem egy nagyívű kalandként kezeli (mint mondjuk Dan Simmons a frissen olvasott Ílionban), hanem fel kívánja tárni annak okait, következményeit, majd egyfajta megoldását is adja a helyzetnek, mintha egy tudományos értekezést olvasnánk. Garciánál a halhatatlanság egyfajta pangás, érték- és tudásvesztés, mintha a halandóságunk lenne az egyetlen, amit előrevisz bennünket. És persze a szeretet. Mert üzenet terén a Browser zsinórjai nem hazudtolja meg azokat az alkotókat, akiket a köszönetnyilvánításban a szerző felsorol. Ugyan sokan közülük érzékeny, a világra figyelő művészek, de megjelenik benne az a fajta hollywoodi egyszerűség is, amely néha képes kiverni a biztosítékot a jóérzésű nézőkből (legjellemzőbben ez talán az egydimenziós karakterekben, az akciók érdekében feláldozott mondanivalóban és történetben érhető tetten, lásd Mátrix újratöltve és Mátrix: Forradalmak vagy legutóbb a Prometheus).

Schopenhauer, Thoreau és a macskák (Akif Pirinçci - Francis)

Szerző makitra On the

Akif Pirincci: FrancisVegyünk egy macskát, aki okosabb az embereknél… Nem, nem, ez így kevés, hisz mindannyian tudjuk, hogy a kis szőrös négylábú háziállataink bizony intelligensebbek legtöbbünknél. Vegyünk egy macskát, aki bűntényeket nyomoz ki és okosabb az embereknél… Nem, még mindig nem elég. Főhősünk bizony egy olyan macska, aki nem csak, hogy briliáns nyomozó és okosabb a konzervnyitogatóknál, de Schopenhauert idéz pár oldalanként. Így már körülbelül képet alkothatunk arról, milyen állat is Francis, a főhősünk.

Eme négylábúról azt kell tudni, hogy a magyar keresztségben eredetileg Félixnek hívták és még a megboldogult ’90-es években jelent meg első kalandja az azóta szintén felszívódott Magyar Könyvklubnál. Ez volt a Bársonytalpon oson a halál, amit egy fekete macska szemével és a macskakrimi felirattal próbáltak meg eladni, de valószínűleg annyira nem sikerült, hiszen ennek a németeknél hat részt is megélt sorozatnak további kötetei nem jelentek meg, ellenben vidéki művelődési házak aulájában tartott könyvvásárokon könnyen hozzá lehetett jutni egy-egy példányhoz.

Pedig jóval több volt ez a regény, mint egy egyszerű detektívtörténet, mert a nyomozás álcája alatt főhősünk folyamatosan elmélkedett az életről és annak értelméről, a fájdalomról, szenvedésről és néha az örömről is. Félix felfedezte az embert az állatban és megmutatta, hogy az emberi ártatlanság elvesztésének hatására hogyan veszítették el a természet egyéb gyermekei is ártatlanságukat. Az antropomorfizált élőlények képében megjelenik a gonoszság, a tervezett gyilkosság, amikor már nem pusztán az életben maradásért ölsz – és ez a találkozás maradandó nyomot hagyott főhősünk lelkében és az olvasóban egyaránt.

 

A lista mámora

Szerző AdamG On the

A ListaAz év végére való tekintettel idén arra kértük szerkesztőinket és állandó szerzőinket, hogy kíséreljék meg a lehetetlent, s mondják meg, mely öt könyv volt a számukra legmeghatározóbb ebben az évben. Kollégáink hosszas tépelődés és önmarcangolás után meghozták nehéz döntéseiket, hogy aztán ezekből egy szerkesztőségi toplistát is megpróbáljunk összeállítani. Majd látni fogjátok, természetesen ez sem egyszerű feladat, a dobogóra többen fértek fel végül, mint az előzetes koncepció alapján számítani lehetett.

Mint minden lista, az itt olvashatóak is szubjektívek, korántsem teljesek, lehet vitatkozni, sőt mi annak örülünk, ha bombázni kezdtek levelekkel, kommentekkel és értékes hozzászólásokkal.

Lássuk tehát az összesítéseket.

Próza Nostra TOP*