Agave Kiadó

Helló, helló. Corvinus vagyok. A történetem pont olyan, mint a nevem: kölcsönzött. Budapesten élek, vagy legalábbis abban a városban, amit valaha Budapestnek hívtak. Azt mondják, ha a hidegháború frontja nem Berlinnél, hanem a Duna vonalánál húzódott volna, akkor már a nyolcvanas években kettészakítják Pestet és Budát. Most Pest tiszta üvegpalota, Seattle és a Roppongi keveréke, egy „városálom”. Ne nézz, én így beszélek. Buda pedig a nagybetűs Merénylet óta egy teokratikus Kelet-Berlin. De én nem itt lakom, hanem valahol a kettő között, a romok demilitarizált zónájában. William haverom ezt úgy nevezné, hogy „interstitial”, és ezt itt, ebben a lepukkant közegben is értenék, értékelnék. Átéreznék. Shiftelésből élek, ami olyan, mint a seftelés, csak van egy kis nyugati tájszólása. Hogy mivel shiftelek? Mindig kell valakinek valami: papírok, hogy átszökhessenek a határon, okoskészülékek, hogy a nyomor kibírható legyen, adatok. De leginkább bölcsességekkel házalok.

Én vagyok a kis hang a fejedben, amikor olvasol. Én vagyok a történet tudója. Én vagyok a mondatfűzés, ami a képeket a fejedbe röpíti. Chuck apu nyakatekert metaforája vagyok. Egy kemény, savószínű pocsolyában küzdök a túlélésért, így nekem is sanyarú múltat tartogatott a sors. De közös a bánat, közös a bűn. Itt mindenki megalázott és megszomorított, tengődünk, napról-napra éljük az életünket, és senkiben sem bízunk. Én is gyanakvással szemléllek, mert lehallgatsz, megfigyelsz, a legbelsőbb gondolataimban turkálsz. Mindegy, nem fogod úgyse megérteni, ezért jobb lesz, ha mindent elmagyarázok, definiálok, kinyilatkoztatok. Ó, ne gondold, ne, hogy tied a világ!

Statiszta vagyok a Merénylet újrajátszásában, így ismersz meg engem. Idegenvezető vagyok, úgyhogy fogom a kezed. Olyan vagyok, mint a Tigris: ehhez értek a legjobban. Meg ahhoz, hogy bajba keveredjek. Meg kell keresnem egy eltűnt fiút. Nem értem, miért. Még szerencse, hogy van egy mentorom, Morfológus, aki tudja, hogy mi a Vektor. Na meg egy megbízóm, aki titokzatosabb és hatalmasabb, mint a tiéd. Azt beszéli már az egész város, hogy a pesti alvilág utánam kutat. Van egy elintézetlen ügyünk, egy befejezetlen játszmánk, egy adósság, amit törlesztenem kell. Az életem.

“...már nem tudta megkülönböztetni a műsorokat a reklámoktól…”

128. o.

Mi az értelme egy hídnak, ha nem köt össze két partot? Ha nem köt össze semmit semmivel?

Egy ilyen híd áll William Gibson Híd-trilógiájának középpontjában, melynek első kötete a Virtuálfény. Ezt követi az Idoru és a Holnap tegnapja (All tomorrow’s parties) című regények. A nyitódarab 1993-ban íródott, ez volt Gibson első megjelent regénye a nagysikerű Sprawl-trilógia lezárása után. 1995-ben jelent meg a regény magyarul, a Valhalla Páholy gondozásában. Most pedig, húsz évvel az első magyar megjelenés után az Agave Kiadó újrafordíttatta és méltó köntösben tárta az olvasók elé a kötetet. Pék Zoltán (Philip K. Dick állandó fordítója az Agavénál) kiváló munkát végzett a fordítással, a jellegzetes gibsoni próza nagyon erősen szólal meg végre ebben a kötetben is magyarul.

Bizakodásra ad okot az új kiadás, talán nem hiába várhatjuk azt, hogy az idehaza mostoha sorsú trilógia – kevés példányszám, hiányzó utánnyomások, gyenge szöveggondozás, kiadó- és fordítóváltások, valamint hiányzó kritikai visszhang nehezítették terjedését – a másik két kötet megjelentetése után, végre megtalálja magyar olvasóit is.

01. Neil Gaiman új, kis terjedelmű munkáit tartalmazó kötete, február harmadikán látott napvilágot angolul, magyar fordítása az idei Könyvhétre jelenik meg az Agave Kiadó gondozásában Felkavaró tartalom címmel.

02. Elöljáróban talán annyit, hogy bár az író figyelmeztetett az esetleges megrázkódtatásokra olvasás során, azonban a várt élmény egy kicsit alulmaradt a várakozásaimmal szemben.

03. Most is lenyűgözően sok ember(i)séget, legyen az jó vagy rossz, fog közre az első és hátsó borító, a szerző hozzáadott néhány szörnyet, majd az egész meghintette egy csipetnyi csodával és balszerencsével.

04. A gyűjtemény ezúttal is bevezetővel kezdődik, ezt követi huszonnégy írás, amelyek közül 2004-es a legkorábbi és 2015-ös a legkésőbbi, amely az Amerikai istenek univerzumában játszódik a főszereplője Árnyék.

05. Ahogyan az előzőekben, itt is műfaji kavalkáddal van dolga az olvasónak: akadnak tündérmesék, szerelmes levelek, látomás versek (aisling) illetve rá jellemzően horror, sci-fi és dark fantasy keverékéből összeálló írások.

06. Többek között William Wordsworth, Lewis Carroll, John Keats hagyták irodalmi nyomukat ilyen-olyan módon az írásokon, illetőleg Sherlock Holmes és Doctor Who közvetve és közvetlenül fel is bukkan két novellában.

Június 4-én jelenik meg William Gibson Virtuálfény című regényének új fordítása az Agave Kiadó gondozásában. A Virtuálfény a Neurománchoz hasonlóan kultuszkönyv, melyet érdemes elolvasnia mindenkinek, akit egy kicsit is érdekelnek azok a jelenségek, melyek szinte észrevétlenül váltak az életünk részévé a "posztmodern" kezdete óta.

Tartalom:

Chevette futárként rója biciklijén a jövő San Franciscójának utcáit, ez az élete. Egy nap mégis nagyot kockáztat: ellopja egy seggfej napszemüvegét. Csak akkor jön rá, hogy tettének milyen következményei vannak, amikor ezek már jócskán átívelnek felette, és alapjaiban veszélyeztetik az egész város jövőjét.

A napszemüveg visszaszerzésével egy Rydell nevű fickót bíznak meg, aki nem túl lelkes a munkáért: nem elég, hogy kisvártatva a helyi rendőrség gyilkossági csoportja is bekapcsolódik az ügybe, de egyre többször hall egy hídról és a mögötte elterülő szürke zónáról, amit különös emberek népesítenek be.

William Gibson 1993-as regénye a Híd-trilógia első része, és egyben egy új korszak kezdete: a cyberpunk teremtője a Sprawl-trilógiát követően a tömegmédia és celebkultuszok megjelenésének előrevetítésével alkotott ismét tűéles képet a közeljövőről.

01. A Wayward Pines trilógia első kötete napjainkban, az Amerikai Egyesült Államokban, az Idaho állambeli Wayward Pinesban kezdődik, főszereplője pedig Ethan Burke, különleges ügynök.

02. Crouch hívószónak tette meg a Twin Peaks-et, kilencvenes évek televíziós sorozatainak nagyágyúját, míg Mark Frost és David Lynch nagyszerűen keltették életre ezt a közeget, addig Crouch esetében az lehet az olvasó benyomása, mint a kezdő szerepjátékosnak a kezdő kalandmester első kalandjánál: elvan, de visszanézve nem akarná még egyszer lejátszani.

03. Burke eleinte emlékeit vesztve kóborol, majd ezek visszatérte után, menekül, harcol és újrakezd, vagyis miközben intuíciója és kényszerképzetei óvatosságra intik, honvágya és indivídumként való önállóságra törekvése meggondolatlanná, a túlélésre játszó ösztönlénnyé teszik.

04. Wayward Pines városka helyszíne, atmoszférája, Édenbe illő nyugalma és rendezettsége az, ami a könyv igazi erejét adja: Crouch saját elképzeléseivel toldja meg azt a hitet, ami Amerikát az új Édennel azonosítja.

05. Az Új Világba vetett hit felülírja a civilizációról alkotott olvasói koncepciót, így előfordulhat, hogy a kisvárosi horrorisztikus, rituális gyilkosságok problémamentesen simulhatnak bele az új világ íratlan törvényeibe.

2015. április 26-án, vasárnap, 13 órakor kezdődik a Millenáris Parkban (Budapest, Kis Rókus urca 16-20; Szabó Magda terem) a XXII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál fantasztikus irodalommal foglalkozó programja. A beszélgetésben részt vesz a magyar fantasztikus irodalommal foglalkozó kiadók közül háromnak a képviselője, akik megosztják gondolataikat arról, hogy hol tart ma a világ spekulatív irodalma, miként tesz fel érvényes kérdéseket korunkra vonatkozóan és mindehhez képest hogyan lehet elhelyezni a magyar trendeket.

Résztvevők:

Kleinheincz Csilla (GABO)

Németh Vladimir (Fumax)

Velkei Zoltán (Agave)

Moderátor:

Szabó István Zoltán (stv - Próza Nostra)

Facebook event

A tavalyi évet egy szerkesztőségi listával zártuk, amelyen 2014 általunk legjobbnak ítélt megjelenései szerepeltek. Az idei évet ennek megfelelően a szerkesztőségben legjobban várt 2015-ös megjelenésekkel kezdjük. Természetesen jónéhány megjelenést még nem is jelentettek be a kiadók, ezeket érthető okokból nem tettük fel a listára (ami egyébként sem készült a teljesség igényével), ám folyamatosan tájékoztatunk titeket ezekről, ahogyan eddig is tettük.

Az előző listán első helyre került Moskát Anita Bábel fiai című kötete, nem csoda, hogy nagy izgalommal várjuk a szerző következő, idén megjelenő könyvét, a Horgonyhely című regényt (Gabo Kiadó). Moskát Anita második könyve az előzőhöz hasonlóan fantasy, ám itt minden további hasonlóság véget is ér. A Horgonyhely világában az emberek valóban röghöz kötöttek, képtelenek messzire eltávolodni születési helyüktől. A világnak e szabálya alól egyedül a terhes nők jelentenek kivételt. A várhatóan gender problémákat is erősen feszegető regény a tervek szerint a júniusi Könyvhétre jelenik meg. További információkat a szerző blogján találhattok. A kötet a Próza Nostra több szerzőjének listájára is felkerült.

Ma ünnepli fennállásának negyedik évfordulóját a lap.

Ez idő alatt közel hatvan író köteteiről írt kritikát, recenziót tizenegy szerző.

A rendelkezésünkre bocsátott recenziós példányokat ezúton is nagyon köszönjük az Ad Astra, az Agave, az Alexandra, a Cartaphilus, az Európa, a Főnix Könyvműhely, a Fumax, a Gabo, a Libri, a Metropolis Media, és a Typotex Kiadónak.

Nektek pedig azt köszönjük, hogy olvastok minket.

A Próza Nostra megtalálható

a Twitteren, a Molyon

és 

a Facebookon is.

Novemberben magyarul is megjelenik William Gibson legújabb regénye, a The Peripheral.

Az Agave Kiadó által gondozott magyar kiadás A periféria címmel kerül a boltokba, várhatóan november 27-én, de a kötet már november 5-től előrendelhető lesz a kiadó honlapján. December közepe táján pedig ekönyv formátumban is beszerezhető lesz a regény. Tavaly nyáron az Agave Kiadóhoz kerültek a Gibson-regények kiadási jogai, így a szerző regényeit megjelentető sorozat első részeként lát napvilágot a kötet.

William Gibson 15 év után ismét klasszikus értelemben vett sci-fivel jelentkezik, amelyben az eddigi munkáihoz hasonlóan megtalálható az a fajta érzékenység korunk változásaival kapcsolatban, mely a szerző védjegyévé vált az elmúlt harminc évben.

Markovics Botond, vagy ahogyan az olvasók ismerik: Brandon Hackett, a kortárs magyar science fiction legérdekesebb alakja. Néhány hete jelent meg legújabb regénye Az időutazás napja címmel. A hazai sci-fi helyzetéről és Az időutazás tegnapja című folytatásról a kétszeres Zsoldos Péter-díjas szerzővel Takács Gábor (acélpatkány) beszélgetett.

Takács Gábor: A sci-fi regények gyakran törekednek arra, hogy valamilyen kiskapu révén áthágják az áthághatatlannak gondolt fizikai törvényeket (pl.: fénysebességnél gyorsabb utazás). Az időutazás napjában is találkozunk ezzel a törekvéssel. Miért tartod fontosnak, hogy a sci-fi áttörje ezeket a fizikai szabályokat?

Brandon Hackett: Ez a sci-fi irodalom örök kíváncsiságából ered: a "mi lenne, ha?" kérdésekre próbálnak az írók érdekesebbnél érdekesebb válaszokat adni. Bár szerintem az időutazás egy elég képlékeny terület a fizikán belül, én pl. egy logikailag és fizikusok által is elméletileg akár elképzelhető felállásból indultam ki, és vizsgáltam meg a következményeit, feltéve a saját, "mi lenne ha létezne az időutazás" kérdésemet.

TG: Az időutazás napja egy gyakran használt, örökzöld sci-fi toposzra épül. Mi indított arra, hogy Az ember könyve után egy időutazással foglalkozó regényt írj?

BH: Egy felismerés, hogy a legtöbb időutazós történet mennyire kényelmesen bánik az időutazással. Egyszerűen ignorálják a logikai következményeket, és szinte mindig leszűkítik a világot néhány idősíkra. Persze, ha ezeken a kereteken belül jól csinálják, el lehet nézni ezt az egyszerűsítést, de én pont találkoztam néhány közhelyes és unalmas sztorival, amik kapcsán jött a regény alapötlete, és az időgép feltalálásának pillanatában a kétszázmilliárd időutazó. Ez amolyan hirtelen szikra volt, fellobbant, és muszáj volt azonnal megírnom.

TG: Az új regényed (is) rendkívül ötletgazdag. Mi való előbbre egy sci-fiben, hogy minél több ötletet használjon fel vagy a nyelvi egységesség, megformáltság? Ezek persze nem zárják ki egymást, de átfogalmazhatjuk úgy a kérdést, hogy a "sci-fi irodalom" szókapcsolatban szerinted a "sci-fi" vagy az "irodalom" tag kell legyen hangsúlyosabb?