Míg a halál el nem választ (Gillian Flynn - Holtodiglan)
Az Amerikában rendkívül sikeres írónő első magyar nyelven megjelent regénye, a Holtodiglan, az egyik legjobban várt könyv volt 2013 tavaszán, a krimi és a thriller kedvelői számára. Flynn mindkét műfajban kipróbálta magát és csak az eredeti nyelvű szöveget olvasók tudhatták (vagy helyesebben vélhették tudni), hogy a Holtodiglan pontosan melyikbe tartozik. Hogy az olvasók a nagyobb csalódásokat elkerüljék szeretném leszögezni, hogy nem egy határozott műfajú szöveggel van dolgunk. A műfaji keveredés alaptermészete a regénynek. A fent említett műfajokon kívül a szöveg bővelkedik a dráma a feketehumor és a romkom elemeiben is, ami összességében egy egész szép kompozícióvá emeli a regényt. A sokszor összeférceltnek tetsző történet ráadásul sorra rácáfol a műfaji elemekből levont következtetésekre, ami meglehetősen ügyes húzás, mégis megvan az a hátulütője, hogy nehezen emészthetővé teszi az amúgy populárisnak szánt szöveget. Ha mégis meg kellene határozni a szöveg műfaját, a bűnügyi krimit jelölném meg, még akkor is, ha épp a bűnügy az ami végig meghatározhatatlan és folyamatosan változó, mert azért thrillernek meglehetősen soványka volna, a drámai oldal pedig nem kap kellő hangsúlyt, egészen a lezárásig.
Bár a hazai közönség még nem olvashatta sem a 2007-ben megjelent Sharp objects-et, sem az azt követő misztikus regényt, a Dark places-t, Stephen King ajnározó szavai és a tengeren túli kritika pozitív fogadtatása miatt érthető volt a hazai közönség magas fokú érdeklődése. Én is nagy reményekkel vártam az amúgy indokolatlanul hosszú regényt, bízva, hogy valami nagyon eredeti módon amerikait kapok tőle. Leküzdöttem viszolygásomat a borzalmas címfordítás és a borítókép iránt és nekikezdtem a nagyjából három részre tagolódó regénynek. Gyorsan közbevetném, hogy aki nem szeretné az első percben lelőni a szöveg összes csattanóját, az még véletlenül se lapozza fel a lapszéleken jól kivehető fejezetcímeket, mert többé kevésbé mindent elárulnak (ezúton gratulálok a kiadónak és Sartre-nak amiért Az undor narrációs technikájának szelleme még mindig kísért).