Bartók Imre: A nyúl éve (szövegrészlet)
Martin és Karl egymásra néztek, de már késő volt. A szer az ő szervezetüket is megtámadta.
Ludwig befeküdt a grizzlyk közé, és rázendített egy régi gyerekdalra. Pufi megcirógatta az arcát, míg Pofi a talpát masszírozta. Óriási mancsával is könnyedén kitapintotta az érzékeny lábfejmeridiánokat. Ludwig gyökércsakrája pulzálni kezdett, ánuszgyűrűje pedig olyan finom mozgásokkal és oly sebesen lüktetett, mint egy izgatott kanárimadár szíve. Szeme kifordult, és a fehérje most meredten szegeződött a ketrec plafonjára aggatott játékszerekre. Plüssgrizzlyk csüngtek alá odafentről, és mindegyik kis plüssgrizzly eleven üzenet volt.
Sosem jársz egyedül a fjordok mentén, Ludwig.
És majd megkérem az Atyát, ki új társat ad melléd, hogy legyen melletted csatlós és barát.
Rézsútosan szállnak a baglyok az éj spiráljain.
