január 2019

Jelenlegi hely

Vannak, akik egyenlőbbek (William R. Forstchen – Az utolsó nap)

Szerző Katsa On the

William R. Forstchen: Az utolsó napNagyon kíváncsi voltam, mit tartogat William R. Forstchen trilógiájának 2017-ben megjelent zárókötete, ugyanis a második regény számomra némileg visszaesést jelentett Az egy másodperccel későbbhöz képest. Féltem, hogy majd ahogyan az Egy évvel később kötetet, úgy Az utolsó napot is csak a nosztalgikus visszaemlékezések duzzasztják közel ötszáz oldalasra, ez az aggodalmam azonban alaptalannak bizonyult. Bár vannak ismétlő részek, ezek már sokkal barátságosabb terjedelműek, s úgy gondolom, egy ilyen grandiózus regényfolyamnál ez még megengedhető. Sőt, helyenként kifejezetten hasznosnak bizonyult: nekem is sok információ kikopott a trilógia olvasásának kezdete óta, így itt már nem zavaróak voltak a visszautalások az első két kötet legjelentősebb eseményeire, hanem időt spóroltak és megmentettek az esetleges visszalapozgatástól.

Ha mindenáron skatulyákba szeretnénk gyömöszölni az egyes részeket, az első kötet teljesen kimeríti a poszt-apokaliptikus regény kategóriáját, a második egy akció-thriller, a harmadik pedig inkább már politikai thriller, megtűzdelve néhány igazán ütős akciójelenettel. Ez a trilógián belüli műfaji eklektika azonban sajnos nem az olvasás élményét fokozza, inkább elkerülendő inkonzisztenciának tűnik.

A kötetet felütve 920 nappal az EMP-katasztrófa (az Államokat csaknem teljesen megsemmisítő elektromágneses hullámot generáló robbanás) után járunk, a fókusz még mindig John Matherson családjára és az általa vezetett közösségre irányul. Black Mountain helyzete – a világvégi körülményekhez képest – egészen stabilizálódik, a társadalmi rend és az infrastruktúra fokozatosan épül. Ezt egyrészt a csendesebb időszak hatására megindult baby boom is jelzi (John felesége és lánya, Elizabeth is várandós), másrészt kiválóan bizonyítja, hogy már olyan projektek megvalósítása sem tűnik az élelmiszer és az emberi erőforrások hanyag pazarlásának, mint a Skunk Works felállítása.

Reflektálva a második világháború utáni, az amerikai hadiiparban használt titkos munkálatokra, Forstchen regényében ez néhány tehetséges hackert jelent, akik felélesztettek egy pár régi számítógépet, hogy dekódolják a befogott jeleket. Erre pedig nagy szükség is van, korábban ugyanis egy Quentin nevű, titokzatos katona látogatott el a közösségbe, hogy eljuttasson egy üzenetet Johnhoz. Sajnos azonban Quentin még a feladat teljesítése előtt életét vesztette, így személyesen nem tudott beszélni Mathersonnal, csak a halotti ágyán hallottak olyan információfoszlányokat tőle, hogy egy új EMP-támadás veszélye fenyegeti Amerikát. Azt azonban senki nem tudta egyértelműen megállapítani, hogy a hír igaz-e, vagy csak a haldokló katona hallucinációja és a “nap” traumatikus emlékei törnek fel ily módon belőle.

Világok Találkozása a Bem moziban – Kornya Zsolt kapta a Hexa-díjat

Szerző Próza Nostra On the

Hexa Díj 20182018. december 8-án, szombaton tartották meg a Világok Találkozása (ViTa) egésznapos zsánerirodalmi rendezvény második alkalmát a Bem moziban, amelyen a résztvevők újra elmerülhettek a kortárs fantasztikum világában és tájékozódhattak a legfrissebb megjelenésekről. Idén szó volt a nemrégiben elhunyt Ursula K. Le Guin életművéről, a videójátékok, a zsánerek és az irodalom kapcsolatáról, a zsánerdíjak jelenlegi botrányairól és sikereiről, a fantasy útkereséséről és a flitlock fantasy megjelenéséről. A ViTa utolsó programjaként mutatták be a hazai SFF szerzőket tömörítő, Az év science-fiction és fantasy novellái c. antológiát, amelynek a folytatása jövőre várható.

Az est végén második alkalommal került átadásra a hazai zsánerirodalom szakmai képviselőinek járó Hexa-díj. A díjra ezúttal is a ViTa meghívott szakmai közössége jelölhetett, majd az első forduló javaslatai után a legtöbb jelölést kapó alkotók közül választották ki a végső díjazottat. Idén a következő jelöltek voltak: Csurgó Csaba és Varga Bálint, az Agave Kiadó alapítói; Görgey Etelka (Raana Raas) fordító, író; Kornya Zsolt, író, fordító, szerkesztő; Kánai András, író, szerkesztő; Markovics Botond (Brandon Hackett) író; Pintér Bence, újságíró, kritikus; S. Sárdi Margit, az ELTE egyetemi oktatója; Szabó István Zoltán, a Próza Nostra főszerkesztője; Tomasics József, The Black Aether főszerkesztője; valamint Varga Bea (On Sai), író, szerkesztő. A díjat végül Kornya Zsoltnak ítélték. Kornya Zsolt munkásságával jelentősen hozzájárult a kilencvenes-kétezres évek zsánerirodalmi kultúrájának kialakításához, könyvei a mai napig népszerűek a közösségben. Szerkesztőként nevéhez kötődik a Rúna fantasy magazin és a Delta Vision Mesterművek sorozata, valamint részt vett a legnagyobb magyar szerepjáték, a M.A.G.U.S. világának alakításában. A Raoul Reiner néven erre a világra írt regényei, valamint A vér városa és a Sötét Mersant-ciklus a magyar dark fantasy irodalom klasszikusai. Fordítóként pedig többek között Robert E. Howard és H. P. Lovecraft művein dolgozott.